Az Ikarus 200-as típuscsalád 1993-ban készült 200 ezredik darabja – egy nemrég felújított Ikarus 280-as csuklós busz –, a Volánbusz nosztalgiaautóbusz-dekorációs pályázatának győztes grafikájával díszített, szintén felújított Ikarus EAG 397.05-ös, valamint rengeteg veterán jármű és különleges programok színesítették a 2024-es Volánbusz-retrónapot Hatvanban.
Tavaly áprilisi zimankóban várták munkatársaink a veterán járművek szerelmeseit, idén azonban kegyeibe fogadta az időjárás az érdeklődőket, hiszen egy ragyogó nyári napon kerülhetett sor az immár hagyományos, harmadik alkalommal megrendezett Volánbusz-retrónapra 2024. június 8-án Hatvanban, a Volánbusz értékmentési programjának telephelyén.
Egy rendezvény – két főszereplő, plusz egy győztes dekoráció
Az idén is több ezer látogatót vonzó rendezvény két fő attrakciót is kínált a retró buszok rajongóinak. Egyikük az ikonikus Ikarus 200-as típuscsalád 200 ezredikként elkészült példánya, egy 1993-ban átadott, 2020-as „nyugdíjazása” után most újra régi fényében ragyogó, csuklós Ikarus 280-as, amelyet több mint egy évig tartó munkával állítottak helyre a Volánbusz zalaegerszegi szakemberei. Megújultak a jármű fődarabjai és karosszériaelemei, továbbá modernizált formában visszakapta eredeti, 1993-as arculatát is. A 200-as típuscsalád nemcsak saját kategóriájában, hanem a világon is a legnagyobb példányszámban gyártott autóbusztípus: több mint három évtized alatt közel negyedmillió gördült ki az Ikarus műhelyeiből. A 70-es, 80-as években a világon közlekedő csuklós buszok kétharmadát az Ikarus 280-asok tették ki. Sorozatgyártásuk 1973-ban kezdődött, és 2002-ig jelentős számban kerültek a Volánbusz és elődvállalatainak flottájába is. A 200-as típuscsalád 200 ezredik darabja méltó emléket állít a magyar ipartörténelem műremekének, ezért a Volánbusz különösen büszke arra, hogy felújíthatta és megőrizhette az utókor számára. Egy különleges emléktáblát is elhelyeztek a jármű belsejében, amelyet az Ikarus-gyáregységek elismert szakemberei dedikáltak.
A rendezvényen Vadnai Zoltán, az Ikarus Rt. egykori vezérigazgatója adta át jelképesen a felújított autóbuszt, ugyanúgy, ahogyan tette ezt 1993-ban a Kisalföld Volánnál is. Vadnai Zoltán elmondta: a most sárga fényezést kapott jármű eredetileg kék színben készült, és a 100 ezredik darabhoz hasonlóan a Szovjetunióba szánták, de végül szerencsére hazánkban maradhatott.
A retrónap másik főszereplője egy Ikarus EAG 397.05 típusú autóbusz volt, amelyet nemcsak felújítottak, de a Volánbusz nosztalgiaautóbusz-dekorációs pályázatának győztes grafikáját is megkapta különleges díszítésként. A hazai piacon úttörőnek számító, Scania alvázas 397-est 1992-ben kezdte értékesíteni az Ikarus. Ezek a 63 fős befogadóképességű, 12 méter hosszú autóbuszok átmenetet képeztek az emelt padlószintű és az emeletes járművek között; 1994-ben a típus Rába alvázon is bemutatkozott. A 370 lóerős MAN motorral szerelt, 397.05 jelű változatból a Volán-társaságok is vásároltak, ennek a sorozatnak az egyik megmaradt darabja az annak idején FES-775 rendszámot viselő jármű, amely a Mátra Volánnál állt először forgalomba 1994-ben. Az autóbusz most teljes vázjavításon esett át, új fényezést, ablakokat és kárpitokat kapott, javították vagy pótolták az eredeti alkatrészeket, felújították a motort és a sebességváltót, valamint a légkondicionáló berendezést is. Amellett, hogy kívül-belül megújult, a busz különleges és egyedi dekorációt is kapott: a nosztalgiaautóbusz-dekorációs pályázat győztesének, Bordács Annának a grafikája díszíti. A retrónapon leleplezett pályaművet több mint 90 alkotás közül választotta ki a zsűri, hiszen méltó emléket állít a hazai autóbusz-közlekedés páratlan történetének, valamint a közel 100 éves Volánbusznak. Anna „civilben” a Volánbusz utastájékoztatási szervezetének munkatársa.
A retró nemcsak életérzés, hanem elhivatottság
A rendezvényt megnyitó sajtótájékoztatón dr. Bói Loránd, az Építési és Közlekedési Minisztérium közlekedésstratégiáért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a múlt iránt érzett nosztalgia valamennyiünk életében fontos szerepet játszik. Számos vállalat kifejezetten a retróra alapozza üzleti stratégiájának egyes elemeit, hiszen a stílus népszerűsége töretlen. A Volánbusz értékmentési programjának szakembereit azonban nemcsak a retró életérzés népszerűsítése motiválja, hanem a jövőbe vetett hit, valamint a felelősségvállalás a muzeális értékű járművekért, a társadalomért és az utókorért.
Dr. Mosóczi László, a Volánbusz vezérigazgatója a 2020-ban indult értékmentési program mérföldköveit ismertette, hangsúlyozva, hogy az értékmentésre rendelkezésre álló korlátozott forrásokat mindig kipótolja a kollégák elhivatottsága, lelkesedése. Nekik, valamint folyamatos kutatómunkájuknak köszönhetően értékes közlekedéstörténeti emlékek, fényképek, menetrendkönyvek, térképek, iratok, vállalati relikviák és oldtimer járművek kerültek a közlekedési társaság tulajdonába. Minden darab méltó emléket állít a magyar ipartörténelemnek, ezért különösen büszkék arra, hogy megőrizhetik őket az utókor számára.
Kameniczky Ákos, a Volánbusz üzemeltetési főigazgatója az idei retrónap két főszereplőjét, az újonnan felújított retró buszokat és a rajtuk végzett munkálatokat mutatta be. Elmondta azt is, hogy idén is számos „régi újdonsággal” vagy éppen „új régiséggel” igyekeztek vonzóvá tenni a rendezvényt.
Elhozták például a VOLAN–1 rendszámú Faros múzeumbuszt Salgótarjánból, amely a 2. számú Volán Vállalat történetét idézi, de a látogatók megcsodálhatták a 60-as évekből származó, a hatvani telephely raktáraiból nemrég előkerült tűzoltó-felszereléseket is egy korabeli, a Tisza Volánnál szolgálatot teljesített Żuk tűzoltóautóval együtt. A volános relikviák hosszú évtizedek óta legelhivatottabb gyűjtőjét, Kovács Tibort is sikerült meggyőzni arról, hogy idén színesítse a kiállítást legféltettebb kincseivel, de a Légiközlekedési Kulturális Központ Cessna-szimulátora és az Aeropark repülőmúzeum gyűjteményének tavaly megismert repülőtéri autóbusza, az emlékezetes „centrumbusz”, valamint a Hatvani Rendőrkapitányság baleset-megelőzési aktivitásai is gazdagították a programot. Horváth Richárd és hatvani veteránautó-gyűjtő közösségének tagjai ezúttal a korábbiaknál is több, összesen 25 személygépkocsit vonultattak fel: az érdeklődők különböző évjáratú veteránokat – köztük Ladát, Wartburgot, Volgát, Polski Fiatot és Trabantot, valamint motorkerékpárokat – csodálhattak meg. Látható volt továbbá az egri városgondnokság 1982-ben üzembe állított, Škoda 706-os típusú öntöző- és seprőautója, illetve számos teherautó is.
A főszereplők természetesen ezúttal is a Volánbusz nosztalgiaflottájának ikonikus darabjai voltak, közülük mintegy 60 darab sorakozott fel az eseményen. A 24 egykori megyei busztársaságnak emléket állító két pop-up kiállítás is nagyon népszerű volt, akárcsak a nosztalgiajáratok: a frissen felújított Ikarus 280-as, a MÁVAUT Ikarus 556-os emeletes busz, a Nejlon Piroskaként ismertté vált Ikarus 30-as, valamint a vállalat Faros autóbuszai (Ikarus 66 és Ikarus 55 LUX) fedélzetén összesen mintegy ezer érdeklődő utazott a rendezvény ideje alatt Hatvan utcáin.
Egy helyen a múlt, a jelen és a jövő
Somogyi Zoltán, a rendezvény műsorvezető házigazdája hangsúlyozta, hogy a múlt tisztelete, a retró járművek szeretete semmiképp sem jelenti azt, hogy „beleragadunk” a múltba. Ez az értékmentő munka éppen a jelenről szól, sokat tanít nekünk saját magunkról, és számos tanulsággal szolgál a jövő generációi számára is.
A műsorvezető a nap folyamán több alkalommal az értékmentés kulisszatitkairól faggatta a program két legfőbb koordinátorát, Kameniczky Ákos üzemeltetési főigazgatót és Kiss Dániel Áront, az értékmentési program vezetőjét. Kollégáink meséltek például az egyes alkatrészek fellelésének kalandjairól, valamint arról, hogy sok esetben bizony kompromisszumot kell kötni az alkatrészek vagy a technológiák terén. Szerencsére, bár egyre szűkülnek a lehetőségek, azért megvannak azok az – akár nemzetközi – csapatok és gyűjtők, akikkel együttműködve és egymást kölcsönösen segítve mégis lenyűgöző, teljesen korhű darabokat alkothatnak. Kompromisszumokat egyébként leginkább a közlekedésbiztonságot szolgáló alapvető modernizálások igényelnek – például a fékrendszereken és a meghajtáson –, hogy a felújított retró csodák biztonsággal, megfelelő dinamikával tudjanak közlekedni az utakon. A legnagyobb kihívást egyébként ezen a téren az emeletes autóbusz jelentette, de annál is a lehető legkorhűbb kialakításra törekedtek a szakemberek.
És hogy mik a jövőbeli értékmentési tervek? Kiss Dániel Áron elárulta: nagyon szeretnének felújítani egy Ikarus 250-es távolsági autóbuszt, hiszen a 200-as sorozat reneszánszát éli, és most még rendelkezésre állnak azok a technológiák, illetve alkatrészek, amelyekkel a restaurálás költséghatékonyan megvalósítható. Régi álom egy nagyon korai szériás Faros autóbusz elkészítése is, akárcsak a 80-as évek elejéig nagyon népszerű tehercrossversenyek egyik főszereplőjéé. A jelenleg Siófokon található ZiL teherautó díjnyertes volt ezeken a futamokon, később hótolóvá alakították át, de a közeljövőben eredeti, „ralis” formájába hoznák vissza.
Egy másik meghatározó értékmentési szakembertől, Tóth Lászlótól, a zalaegerszegi járműfenntartási üzem vezetőjétől pedig jelképesen elbúcsúztak a rendezvényen, hiszen 51 évnyi sikeres, izgalmas, kihívásokkal teli pályafutás után nyugdíjba vonul. László a napi feladatokon túlmenően az innováció területén is különleges sikereket ért el munkatársaival a zalaegerszegi retrócsapat vezetőjeként: nevéhez fűződik a rendezvényen szintén kiállított szűrőbusz, a „gyógyító autóbusz” kialakítása, az Ikarus 55-ös Faros teljes felújítása, illetve a MÁVAUT Ikarus 556-os emeletes autóbusz, az Ikarus 30-as, azaz Nejlon Piroska, valamint a most bemutatott Ikarus 280-as felújítása is. Kameniczky Ákos oklevéllel és jelképes ajándékkal búcsúzott kollégánktól, mindenki nevében tevékeny, élményekben gazdag nyugdíjas éveket, jó egészséget kívánva neki.
A harmadik Volánbusz-retrónap hatalmas élmény volt minden érdeklődő, illetve a megvalósításban részt vevő kollégák és rengeteg önkéntes munkavállaló számára is, akik szabadidejüket nem sajnálva segítették a sikeres lebonyolítást. Köszönjük munkájukat!
Találkozzunk jövőre a negyedik retrónapon is!
