A 375-551 pályaszámú gőzmozdonyról konkrét adatok csak a II. világháborút követő helyreállítások utáni időkről vannak. A háború során a mozdony csak kisebb mértékben sérült meg, a futómű és egyéb gépészeti berendezései eredeti állapotában megmaradtak.
A szolnoki Járműjavító műhelyéből 1949 januárjában a mozdony Pécsre került, majd Pusztaszabolcsot és Balassagyarmatot követően 1972 március 2-án került a szegedi területre. A hetvenes években főként személyszállítási fordulókban közlekedett Újszeged és Makó között, később cukorrépa-vonatokat továbbított Földeákról a Mezőhegyesi Cukorgyárba. Utolsó szolgálata 1981. február 16-án volt, ezt követően kezdődött vasúttörténeti emlékként történő megmentése. A mozdony selejtezését elkerülendő, kiállításra történő előkészítésében a vasúti dolgozók egyöntetűen kivették a részüket. Nagy József, a Vasúttörténeti Alapítvány kuratóriumi titkára erről így emlékezett: -A mezőhegyesi vontatásiak hozták rendbe a mozdonyt; a szegedi és szentesi fűtőháziak tették közúti járműre a vasúttól a város közepéig vezető úton; a pályafenntartásiak építették meg örökös állomáshelyét – mindezeket több igazgatósági ügyintéző irányításával.
A mozdonyt 1982. október 28-án, egy éjszaka alatt állították fel végső állomásán, majd a sok lelkes vasutas összefogásának köszönhetően 1982. december 1-én avatták szoborrá Szeged azóta méltán híres gőzmozdonyát a MÁV Igazgatóság kertjében. Az adventi időszakban a patinás épület kertjében, ünnepi fénybe öltözve várja Szeged hangulatos belvárosában járó látogatóit.