Március 1.
Reitter Ferenc születésnapja – 1813
A főváros rendezésének és a Duna szabályozásának első tervezője és kivitelezője, Reitter Ferenc (Temesvár, 1813. márc. 1. – Budapest, 1874. dec. 9.) Széchenyi István köréhez tartozott. Az 1830-as években a Duna és a Tisza vízrendezési felméréseivel foglalkozott. 1851-től a Budai Építészeti Hatóság főmérnöke volt; 1853 és 1866 között megépítette a budai és pesti rakpartokat. Érdekes elgondolása volt a mai Nagykörút helyén egy hajózható csatorna kialakításának ötlete; ennek terveit is elkészítette, és javaslata csak azért nem valósulhatott meg, mert a főváros nem tudta vállalni a költségeket. Andrássy Gyula miniszterelnök felkérésére egy emlékiratot készített, amelyben összegezte a Budán és Pesten végrehajtandó, a városfejlesztés szempontjából legfontosabb teendőket részletes költségbecsléssel együtt, valamint javaslatot adott egy szervezet létrehozására ezeknek a feladatoknak az elvégzésére. Ez a szervezet meg is valósult Fővárosi Közmunkák Tanácsa néven, és a mai napig például szolgáló tevékenységet végzett az összehangolt, hosszú távú városrendezés terén. A szervezet első főmérnöke Reitter Ferenc lett. Ő dolgozta ki a főváros fejlesztésére 1871-ben kiírt nemzetközi pályázat követelményeit, és a nyertes pályaművek javaslatai alapján készített el egy, a főváros egészére szóló szabályozási tervet; a megvalósítási munkálatokat is ő irányította.
Március 5.
Neuschloss Simon születésnapja – 1821
Neuschloss Simon (Vágvecse, 1821. márc. 5. – Pest, 1871. jan. 31.): faárugyáros és építési vállalkozó, az első magyar parkettagyár megalapítója, majd a meginduló magyarországi vasútépítkezések egyik legfontosabb beszállítója, vasúti talpfák gyártója.
Az 1840-es évek elején bátyjával, Neuschloss Bernáttal fakereskedést és ácsüzemet létesített, néhány év múlva Pestre telepítette át üzemét, ettől kezdve út- és vasútépítkezéseket vállalt. 1860-ban megalapította az első magyar parkettagyárat, majd üzemét gőzfűrészüzemmel bővítette. Vállalatainak vezetését halála után fiai – Ödön és Marcell – vették át.
Március 8.
A Budapesti Mérnöki Kamara megalakulása – 1800
A Budapesti Mérnöki Kamara 1924. március 8-a és 12-e között tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Mérnök és Építész Egylet budapesti székházában. Létrehozásának alapjául az 1923. évi XVII. törvénycikk szolgált, amely többek között kimondta, hogy „mérnöki címet csak az viselhet, aki a Műegyetemen, a bányászati és erdészeti főiskolán vagy külföldön oklevelet szerzett”. A kamara első elnökének Zielinski Szilárd műegyetemi tanárt választották meg, aki néhány hét múlva elhunyt, ezért a kamarai munka elindítása Hermann Miksára várt. A kamara fő célja a mérnöki testület tagjainak szervezett jogvédelme, szociális támogatása és munkahelyek, illetve munkalehetőségek teremtése volt. Állami felügyelet alá tartozó intézményekben mérnöki állást csak kamarai tagsággal lehetett betölteni. A mérnöki cím védelme csak részlegesen valósult meg, mert tízéves szakmai gyakorlat után kérni lehetett az úgynevezett kamaramérnöki címet. Hermann Miksa helyébe Kossalka János műegyetemi tanárt választották. Kossalka 1944 szeptemberében a háború áldozatává vált, a kamara működését pedig az iparügyi miniszter 1945. április 24-én kiadott rendeletével megszüntették.
Március 21.
Női kalauzok és jelzőőrök alkalmazása a budapesti közúti közlekedésben – 1915
Az I. világháború alatti munkaerőhiány miatt a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1915. március 21-én rendeletben engedélyezte női kalauzok és jelzőőrök fölvételét. A BKVT 1915. október 26-i jelentése szerint ilyen munkakörökben április 10-én még csak 24 nő, október 22-én már 536 nő teljesített szolgálatot. Ugyanebben az időszakban kísérletképpen két női kocsivezetőt foglalkoztattak.
Forrás: Neumann-ház, Jeles Napok (http://jelesnapok.oszk.hu)