Közeledett a műszak vége, a buszok szép sorjában szállingóztak, vagyis inkább száguldoztak be a garázsba.
– És a célegyenesben már senki sem veheti el Maxtól a győzelmet!
– kommentálta saját érkezését a kék Mercedes busz.
– Csapasd, Krisz! Gyerünk, gyerünk, gyerünk! – gurult be a raliimádó MAN busz.
– Megjöttem! Na, ki mer kiállni a bajnokkal egy páros versenyre?
– kérdezte magabiztosan Csöpi, a Credo busz a többiektől, és már kapcsolta is be a videójátékot.
A külvárosi garázsban sok busz lakott együtt. Idős és fiatal, csuklós és kéttengelyes, kék, fehér és sárga… Igazi nagymenők egytől egyig, s bár sok mindenben különböztek egymástól, egy közös azért volt bennük: imádták a gyorsasági versenyeket. Kivéve talán Flórit, a sárga Volánbuszt. Ő ugyanis sohasem rohant. Szívesebben gyönyörködött a tájban, a virágzó rétekben, a zöld erdőkben, szeretett cseverészni a madarakkal, ráadásul nagyon udvarias volt, az úton mindig átengedte maga előtt a kacsa- és békacsaládokat, sőt még a csigákat is. Türelmesen kivárt mindent és mindenkit, nagyokat szippantott a vidéki levegőből, s rendszerint mindig egy friss csokor vadvirággal tért vissza a garázsba műszak végén – aminek persze a többiek is örültek.
Flóri minden növényt, állatot és gombát ismert, tudta, melyik mire jó, mire lehet használni – a bennük való gyönyörködésen túl. Amikor például egyszer defektje volt az egyik barátjának, hamarabb odaért hozzá, mint a szerelők, és a gyantával, amit magával vitt, be tudták tömni a lyukat a gumin. Amikor a többiek a hideg időben csak prüszköltek, köhögtek, és folyt az olajuk literszám,olyan csodaszert főzött, hogy másnapra mindenki majd kicsattant az egészségtől. Az autóversenyeket persze Flóri is szerette nézni, volt kedvenc Forma–1-es pilótája, és tátott szájjal figyelte a ralibajnokságot, csak éppen ő maga nem volt a sebesség megszállottja. Egy nap azonban minden megváltozott. Max a szokásosnál izgatottabban tért vissza a garázsba:
– Gyerekek, figyeljetek! Eszembe jutott valami!
– Kizárt dolog! – kuncogtak közbe néhányan.
– De komolyan! – folytatta Max elszántan. Mit szólnátok hozzá, ha szerveznénk egy házi bajnokságot? Egy igazi gyorsasági versenyt. Nem is akárhol: a Hungaroring pályán!
Az első döbbenet után hatalmas üdvrivalgás, éljenzés és ováció tört ki a garázsban, így a kérdés nem volt többé kérdés. Két hét múlva megrendezik az I. Garázsbajnokságot, méghozzá egy igazi versenypályán, a Hungaroringen.
A részvétel nem volt kötelező, csak erősen ajánlott, de hát ki szeretett volna egy ilyen buliból kimaradni? Így a buszok lázas készülődésbe kezdtek, éjjel-nappal edzettek, és próbálták minél inkább felturbózni magukat a nagy napra. Volt, aki azonnal gumicserére ment, és volt, aki generálszervizt kért. Volt, aki csak olajcserét szeretett volna, mert azt gondolta, így is ő a leggyorsabb. Volt, aki egyfolytában szlalomozott az edzésen, és volt, aki a rajtot gyakorolta rengetegszer. Betyár, a fehér színű versenyző ettől is többet akart, méghozzá DRS-t. A szerelők kicsit meglepődtek a kérésen, hiszen eddig csak a Forma–1-es autóknál láttak ilyet, de azért csak megoldották a különleges kérést. A verseny napjára úgy átalakították Betyárt, hogy a DRS bekapcsolásával teljesen áramvonalas lett, a hatalmas visszapillantó tükrei behúzódtak, a farrésznél pedig hátsó szárnyak jelentek meg, amelyek tovább csökkentették a légellenállását és növelték a sebességét.
– Ezzel tuti én leszek a befutó! – hencegett Betyár, aki most már végképp biztos volt a győzelmében. De más is ugyanígy gondolta. Például Tuning, aki nitrót fecskendeztetett magába, amitől valóban megtáltosodott. Alig lehetett kordában tartani a lóerőit! Flórinak sokáig eszébe sem jutott a verseny, de a nagy nap előtt ő is megpróbálta egy kicsit felturbózni magát. De hogyan? Hiába forgatta a fogaskerekeit, semmi okosságot nem tudott kitalálni. Gondolta, megjáratja magát, mert akkor szoktak a legjobb ötletek kipattanni a
fejéből. Útközben most is elvarázsolta a természet, a sok-sok virág, szín és illat, az elő-előbújó gombák…
Már-már a versenyről is megfeledkezett, amikor egyszer csak hirtelen rájött a megoldásra: kell egy varázsital, ami csodákra képes, legalábbis ami a teljesítményét illeti. Neki is állt összeszedni a hozzávalókat, rohant egyik bokortól a másikig,fától a virágig. A gyűjtögetésből hamarosan főzet készült, csak úgy rotyogott az üstben a sok titkos összetevő. A sűrű, sötét színű masszát a sárga busz a verseny előtt nem sokkal az üzemanyagához töltötte. Egy bökkenő volt csak, előtte már nem volt ideje letesztelni az adalékanyag hatását. Mit volt mit tenni, Flóri úgy állt rajthoz, hogy fogalma sem volt, igazából milyen hatása lesz a varázsszernek. A piros lámpák zöldre váltottak, és elkezdődött a futam.
A rajt után Tuning tört az élre, de hamarosan Betyár vette át a vezetést, és közvetlenül a nyomukban ott száguldott Max is. A verseny egyre izgalmasabb volt, csak Flóri kullogott a mezőny végén. A főzet nem pont azt a hatást érte el, amelyre a sárga busz számított. Közben az élmezőnyben folyamatosan változott az állás. Tuning éppen át akarta venni a vezetést, de túl gyorsan szeretett volna bevenni egy éles kanyart, és kisodródott! Számára véget ért a küzdelem. A nézők egyik ámulatból a másikba estek, tomboltak a lelátókon. Flóri már épp feladni készült a versenyt, amikor hirtelen, mintha szárnyakat kapott volna, az élre tört, és onnantól kezdve senki sem érhetett a nyomába. Úgy látszik, csak egy kis idő kellett, hogy hatni tudjon a mágikus energiával átitatott főzete. Flóri végül hatalmas előnnyel megnyerte az I. Garázsbajnokságot, de a titkát azóta sem árulta el senkinek.
Írta: Csohány Domitilla
Illusztráció: Győri Zsolt