A Budapest–Tatabánya–Győr–Hegyeshalom vonalon a decemberig tartó felújítás legnehezebb, második üteme kezdődött október 27-től. Ebből adódóan három héten át, november 17-ig szünetel a vonatközlekedés Tatabánya, illetve Szárliget és Biatorbágy, éjszakánként pedig Tatabánya és Budaörs között. Kizárólag pótlóbuszok szállítják ebben az időszakban az utasokat. A felújítással kapcsolatos teendőkről két kollégánkat, Virág Pál Boldizsárt, a MÁV utastájékoztatást támogató szakreferensét a teljes kizárás előtt, míg Juhász Károlyt, a MÁV-START szolgáltatásfelügyeleti koordinátorát október 31-én kérdeztük.
Virág Pál Boldizsár, a MÁV utastájékoztatást támogató szakreferense
Mióta dolgozik a cégcsoportnál és mi a feladata a Biatorbágy-Szárliget vonal felújításánál?
Közel egy éve dolgozom a MÁV-VOLÁN-csoportnál utastájékoztatást támogató szakreferensként. Ez a munkavállalói kör a Budapesti területi igazgatósághoz tartozik, a munkánk egyik legfontosabb eleme a helyszíni utastájékoztatás, amit jelenleg is végzünk a pályafelújítás idején, 2x12 órás műszakban egymást váltva. A beruházás kezdetétől, vagyis szeptember 18-a óta Budaörsön és Tatabányán teljesítünk szolgálatot, október 27-től mindez annyiban módosul, hogy Kelenföldön fogunk dolgozuni. Mivel jelentős zavartatással mellett zajlik ez a beruházás, a legfontosabb feladat, hogy zökkenőmentesen biztosítsuk az utasok átszállását vonatról autóbuszra, és fordítva. Többféle pótlóbusz közlekedik különböző célállomások között, így – együtt élve a forgalom dinamizmusával – nekünk minden segítséget meg kell adnunk ahhoz, hogy késések esetén is lehetővé tegyük az átszállást, vagyis minden utast el kell juttatnuk arra az állomásra, ahová a menetjegyét megváltotta. Feladatunk részét képezi az utasok tájékoztatása is, bármilyen kérdéssel fordulhatnak hozzánk, ugyanígy segítünk a babakocsit vagy a nehéz poggyászokat feltenni a járművekre.
Egész nap az utasok között mozog, mik a tapasztalatai, hogyan viszonyulnak az egyes vonal felújításához, illetve a vonatpótláshoz?
Az utasok kilencven százaléka, leginkább a hivatásforgalomban közlekedők rutinból utaznak, már a felújítás előtt tájékozódtak, részükről zökkenőmentes az átszállás. Mindig találkozunk ugyanakkor új utasokkal, sok a külföldi turista, nekik segítenünk kell, ha szükséges idegen nyelven is.
Ebből az következik, hogy az utasok körülbelül tíz százaléka elégedetlen?
Nem feltétlenül az elégedetlenkedőket sorolnám ebbe a körbe, hanem elsősorban azokat, akik számára nem teljesen világos az új közlekedési rend. Az elégedetlenkedők tapasztalataim szerint nagyon kevesen vannak. Az utasok többségétől pozitív visszajelzéseket kapunk a nehezebb közlekedési viszonyok ellenére is. Különösen akkor, amikor segítünk nekik nehéz csomagot fel- és leadni, vagy a közlekedéssel és díjszabással vagy technikai információval látjuk el őket. Akár a következő vágányzári időszakokra vonatkozóan, mert ezekre is nagyon sokan kíváncsiak.
Vannak olyanok, akik hangosan szidják a MÁV-ot?
Előfordul, de szerencsére ők nagyon kevesen vannak, ez szórványos jelenség. Az utazóközönség zöme probléma nélkül alkalmazkodik, jól veszik az akadályokat és együttműködnek.
Mi történik, ha valaki lemarad?
Ha késve érkezik valamelyik jármű, néhány percig várakoztathatjuk az induló autóbuszt vagy vonatot az átszállás érdekében. Ha ez szükséges, élünk ezzel a lehetőséggel. A vasútnál ez a tűréshatár tíz perc, nagyon indokolt esetben tizenöt, az autóbusznál hat-tíz perc. Ugyanakkor az eddigi szolgálataim alatt sem Budaörsön, sem pedig Tatabányán nem találkoztam olyan esettel, hogy valaki lemaradt volna a csatlakozásról.
Technika problémák viszont előfordultak, gondolok itt arra, hogy lerobbant egy autóbusz út közben.
Voltak ilyen problémák, viszont pont ezért Budaörsön és Tatabányán is tartalékjárművet bocsátott rendelkezésre a Volánbusz. Másrészt nagyon sűrű a vonatközlekedés, ami azt jelenti, hogy van hová irányítanunk az utasokat jelentős késés esetén is. Gondolok itt például arra, ha valaki Tatabányán lekésett egy InterCity (IC) vonatpótló buszt, 20-30 perc múlva – október 26-áig a felújítás első szakaszában – vagy indult egy újabb, vagy nemzetközi vonattal tudta folytatni az útját. Október 27-től viszont már fél órás ütemben közlekednek IC vonatpótló buszok. Ahhoz képest, hogy mekkora zavartatással jár ez a felújítási munka, véleményem szerint a fél óránkénti eljutási lehetőség nagyon is vállalható.
Mennyire megterhelő a 12 órás szolgálat, és milyen az együttműködés a kollégák között?
A leginkább pozitív számomra, hogy nagyszerű csapattal dolgozunk itt együtt, függetlenül attól, hogy a MÁV-tól vagy a Volánbusztól érkezett valaki. Nem küzdelemként élem meg ezt a változást, hanem megoldandó feladatként. Nyilván nem egyszerű a mostani munka, az alaptevékenységhez képest mindenképpen többlettartalommal bír, de nem vagyunk egyedül, igazi csapatban dolgozunk. Nagyon jó a légkör és a hangulat is, és így a kihívások is könnyebbek. Egy színes közösség tagja vagyok, ami külön öröm számomra.
Mennyien dolgoznak egy-egy műszakban?
Budaörsön általában hat-hét ember dolgozik egyszerre, Tatabányán ennél jóval többen. Mindenkinek megvan a maga területe és a felelőssége. Mi úgy éljük meg, hogy jól ellátjuk a feladatunkat. Minden utas eljut a kívánt célállomásra, megadjuk számukra a szükséges információt, és szükség esetén felsegítjük őket a vonatra és az autóbuszra.
Mely napszakokra jellemző a legnagyobb forgalom?
Budaörsön alapvetően a hivatásforgalomban, tehát reggel és délután jelentős a forgalom, Tatabányán viszont egész nap. Ott ráadásul sokkal több az induló és érkező járat, többet kell sétálniuk az utasoknak a csatlakozó járműig, nekünk is többet kell kísérnünk őket. Viszont mindkét helyszínen résen kell lenni, hiszen ha késve érkezik egy-egy járat, mozgósítani kell a tartalékokat, illetve a buszfordulókat. Mindez nemcsak jó szervezést, hanem pontos kommunikációt is igényel.
Hogy boldogulnak a külföldiekkel?
Segíteni kell őket, de problémát egyáltalán nem tapasztaltam részükről. Abszolút megértők, együttműködnek, és ami nagyon fontos, hogy nem türelmetlenkednek. A megfelelő nyelven kell őket tájékoztatni. Minden kollégától elvárás legalább egy idegen nyelv társalgási szintű ismerete.
Milyen az éjszakás műszak?
Egy fokkal talán könnyebb. Az éjszakás műszakban a legutolsó vonatig szolgálunk, reggel ötre kell visszaérni a helyszínre. Szerencsére Budaörshöz a bázis nagyon közel található, ahol rendelkezésünkre állnak pihenőszobák.
Eltekintve a mostani felújítástól, szakreferensként mi a feladata?
Bármilyen rendkívüli esemény történik a budapesti területi igazgatóságon, és az üzemirányítás indokoltnak látja, arra az adott helyszínre rendelnek ki minket, ahol éppen szükség van ránk. Nagyon változatos és dinamikus munka. A csapatunk 18 embert számlál, és három műszakot különböztetünk meg. Egy-egy műszak itt is 12 órás, a helyszínen a menetrendet és a hirdetményeket mi aktualizáljuk. Dolgozik munkatárs az irodában is az utaspanaszok miatt, és 24 órás készenléti ügyeletet is adunk, ezt a feladatot általában két-három ember látja el egyszerre.
Juhász Károly – szolgáltatásfelügyeleti koordinátor
Szolgáltatásfelügyeleti koordinátorként milyen feladataid vannak a Biatorbágy-Szárliget vonal felújításánál?
A vágányzárral kapcsolatban feladatom a Biatorbágyon és Tatabányán az utastájékoztatásban és autóbusz irányításban részt vevő vizsgáló főkalauz munkatársaim szakmai irányítása.
Egész nap a kollégák és az utasok között mozogsz, milyen tapasztalataid vannak, hogyan viszonyulnak az egyes vonal felújításához, illetve a vonatpótláshoz?
1991 óta a MÁV-nál dolgozom. Az elmúlt 32 évben több vágányzárban vettem részt, különböző feladatokat ellátva. Mindannyiunkban volt egy tartás azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen volumenű vágányzárat, ilyen rövid idő alatt meg lehet-e úgy csinálni, hogy ne legyen nagyobb probléma. Viszont az eddigi pályafutásom során ez a vágányzár az, ahol az utasok csekély része fejezi ki nemtetszését, ellenszenvét. Kezdetben nagyon sokan megköszönték és kitartást kívántak az autóbuszra/-ról való le/felszállás közben. Természetesen vannak elégedetlenkedők, akik hangot is adnak véleményüknek, de sokszor előfordul, hogy a következő utas azt mondja, hogy „ne foglalkozzon vele”.
Mennyien dolgoznak egy-egy műszakban?
Csak Biatorbágy és Tatabányával kapcsolatban tudok nyilatkozni: Tatabányán naponta 10 fő és Biatorbágyon 4 fő. Természetesen ehhez hozzá tartozik a sok jegyvizsgáló – akik már a vonaton a megfelelő utastájékoztatással segítik munkánkat, személypénztárosok (menetjegyvásárláskor) valamint az autóbuszvezetők is.
Milyen egy koordinálási folyamatot?
Mivel mi az ún. átszállási állomáson tevékenykedünk, ezért röviden összefoglalva: figyelemmel kell kísérni az érkező/induló vonatokat és az ezekhez csatlakozó vonatpótló autóbuszokat. Segítjük az átszállást és folyamatosan tájékoztatjuk az utasokat. Ha késik egy vonat vagy a vonatpótló autóbusz, akkor ennek megfelelően próbáljuk meg összehangolni az átszállást, hogy mindenki a lehető legrövidebb idő alatt elérje az úticélját és a vonatpótló autóbuszok esetében ehhez igyekszünk megfelelő kapacitást biztosítani.
Hány órás egy szolgálat?
Tatabányán és Biatorbágyon 9 és 8 óra egy nap, 5:00-22:00-ig vagyunk, 14:00 kor történik a váltás.
Mennyire megterhelő a szolgálat?
Eléggé megterhelő. Eddig szerencsénk volt az időjárással, de 8-9 órát kint állni a „placcon”, nem könnyű feladat. Pihenésre nem sok idő jut, főleg most a teljes kizárásnál. Minden szakmai és technikai segítséget megkapunk a MÁV-VOLÁN-csoport munkatársaitól és vezetőitől, így a felkészítés minden napra (csoportos-, kerekesszékes utazás, változás a fordulókban, stb.) megtörténik, amit email-ban elküldünk a munkatársainknak. Továbbá bármikor felhívhatnak, hogy megbeszéljük a felvetődő kérdéseket.
Milyen az együttműködés a kollégák között?
Kiváló, segítik egymást és külön kiemelném, hogy ez az első olyan vágányzár, ahol a Volánbusz forgalmi szolgálattevői is folyamatosan jelen vannak. Eddig ilyen tapasztalatom nem volt, de a vágányzár első hete után olyan együttműködés alakult ki a Volánbusz forgalmi szolgálattevői és a munkatársaink között, mintha több évtizede együtt dolgoztak volna.
Mely napszakokra jellemző a legnagyobb forgalom?
Munkanapokon reggel és délután, valamint péntek és vasárnap délután az IC/EC/RJX vonatoknál.
Mennyire okoz gondot az idegennyelv? Hogy boldogulnak a külföldiekkel?
Az idősebb kollégáknál egy kicsit problémát jelent, de a fiatalabbak és a diák segítőink ezt ellensúlyozzák. Igyekszünk a helyszínen olyan feladat elosztást készíteni, hogy a külföldi utasokat is meg tudjuk szólítani. Úgy gondolom, hogy eddig sikerült.
Mennyire érezhető az utasokon a türelmetlenség, esetleg hangot is adnak a mérgelődésüknek?
Nem jellemző. Az utasok legnagyobb része megértő. Sokszor hallom, ahogy leszáll az utas az autóbuszról és „köszönöm, jobb volt, mint a vonat”. Sokan kitartást kívánnak nekünk.
Persze, ha valaki valamilyen programra vagy a munkahelyére nem ér oda, akkor mérgelődik. A vágányzár kezdetén többen fejezték ki nemtetszésüket, de ez az utasok mindössze maximum 5 - 10 %-át tette ki. Sokan azért hozzátették, hogy „tudjuk, hogy nem önök tehetnek róla….”
