Egy híján negyven éve tanít Győrben vasúti üzemtant Szabó Lajos egyetemi oktató, aki egyben a MÁV forgalmi szakértője is. Örömét leli az oktatásban, generációkkal igyekezett megismertetni a vasúti szakma szépségeit, egyben lelkes támogatója a duális képzésnek. Az eddigi munkáját Közlekedésért Érdemrenddel ismerte el az Építési és Közlekedési Minisztérium. A vasútról, a hivatásról, a fiatalokról és a díjról Szabó Lajossal beszélgettünk.
Ön forgalmi szakértőként dolgozik a MÁV-nál, emellett a győri Széchenyi István Egyetem oktatója. Hogyan és mikor indult a pályafutása?
Amióta az első karácsonyi kisvasutat megkaptam, azóta mindig is vasutas akartam lenni, és szerencsére mind a mai napig az vagyok. Ennek ellenére általános iskolai osztályfőnököm az édesanyámat eltanácsolta a vasúttól, így gimnáziumba írattak be Kunszentmártonban, hátha elfelejtem ezt az egészet. Hát nem így történt, sőt már a középiskolában is olyan vágánykapcsolatokat rajzoltam, amelyeken egyidejűleg minél több menetet lehet lebonyolítani, a nyári szünetekben is a vasútnál dolgoztam. Így talán nem meglepő, hogy érettségi után a MÁV-nál helyezkedtem el. Ezalatt felvételt nyertem a győri Közlekedési Műszaki és Távközlési Főiskolára – a Széchenyi István Egyetem elődje –, majd annak elvégzése után a MÁV Szentesi Körzeti Üzemfőnökségre kerültem, a forgalmi végrehajtó szolgálatnál kezdtem, később normatechnológus lettem.
Hogyan lett egyetemi oktató?
Nem sokkal a főiskola elvégzése után egykori tanárom és mentorom, dr. Mátyus János hívott a katedrára oktatónak. Közölte velem, hogy „fiam, egy hét gondolkodási időt kapsz, remélem, jó döntést hozol”. Igent mondtam, és neki köszönhetem, hogy ezen a pályán elindultam, és úgy gondolom, hogy sikerült helytállnom. Ennek már 39 éve. Kezdetben furcsa volt, hogy azt megelőzően nem sokkal az asztal egyik oldalán álltam, pontosabban ültem, ezt követően pedig már a másikon.
Milyen tantárgyat oktat az egyetemen?
Kezdettől fogva vasúti üzemtant, ez a fő területem. Emellett a mellékvonalakkal is foglalkozom, nagyon érdekel a vasútnak ez a része is. Miután oktató lettem, Drezdában is elvégeztem egy közlekedésilogisztikai kiegészítő szakot. Hamarosan nyugdíjba megyek, szeretnék egy könyvet írni a tiszazugi vasútról.
Mennyit változott véleménye szerint ez a terület a 39 év alatt?
Hasonlít szerintem egy kicsit a matematikához, az alaptételek ugyanis nem változnak, viszont a technológiai forradalom vívmányait mindig próbáltam beépíteni a képzésbe. Mindemellett nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy olyan vendégoktatókat hívjak az előadásokra, akik a szakma prominens képviselői. Szerencsére van merítési lehetőségem, mert sok tehetséges embert ismerek, többek között az egykori tanítványaim közül, és próbálok minél több fiatal oktatót a képzésbe bevonni. Egész pályámon fontosnak tartottam a kapcsolatépítést és a duális képzést, mindkét területen tudatosan építkeztem. Közreműködtem az egyetem és a MÁV között létrejött duális képzési szerződés kialakításában, amelyben nagyon sok segítséget nyújtott a vasúttársaság részéről Kiss Mária pályaorientációés toborzásvezető. Ez az együttműködés mind a mai napig sikeres.
Sokan nőttek fel a kezei között, gondolom olyanokat is oktatott a 39 év alatt, akik fontos pozíciót töltöttek vagy töltenek be.
Labormérnökként kezdtem az oktatási tevékenységet az egyetemen, ott volt Közép-Kelet-Európa egyik legjobb és legnagyobb vasútimodell-laboratóriuma. A nagyvasúttól csak a méretarány különböztette meg, de ugyanazokat az üzemi folyamatokat tudtuk modellezni. Ennek nagy hasznát vettük a gyakorlati oktatásban is. A kérdésére válaszolva későbbi vezérigazgató-helyettest, vasútigazgatót is oktattam Győrben, emellett nagyon sok tanítványom lett osztályvezető a MÁV-nál. Úgy érzem, hogy az ő szakmai sikerükben egy kicsit én is részt vállaltam. Több évtized elteltével egykori tanítványaim ma is szeretettel vesznek körül, megadják a tiszteletet, ami nagyon jólesik.
Kinek készül átadni a stafétabotot?
Mentori feladatokat is ellátok, egyik hallgatóm a MÁV-nál dolgozik mérnök gyakornokként, és az egyetemi oktatásban is részt fog venni Győrben. Most az esetében azt tartom a legfontosabbnak, hogy kellő gyakorlatot szerezzen a vasúttársaságnál. Véleményem szerint az oktatásban is az az ember lehet sikeres, aki azt próbálja átadni, amiben már van gyakorlata.
Az egyetem mellett milyen munkakörben dolgozik a MÁV-nál?
Hetente két napot oktatok a győri egyetemen, emellett a Forgalmi Igazgatóságon vagyok forgalmi szakértő. Ezen belül a legfontosabb feladatom a Hálózati üzletszabályzat karbantartása, a különböző szakértői anyagok és tanulmányok véleményezése.
Hogyan látja a vasúti forgalomszervezés helyzetét a MÁV-on belül?
Ebben az esetben figyelembe kell venni az infrastruktúra és a gördülőállomány adottságait, de ezzel együtt az a véleményem, hogy az üzemirányításban és a forgalomszervezésben dolgozó kollégák becsülettel ellátják a feladatukat. Sajnos manapság a vasút társadalmi elfogadottsága nagyon egyoldalú, leginkább a rossz oldalát mutatja a közösségi média, a pozitív élmények már kevésbé általánosak. Ezt nagyon sajnálom. A szakmai részt illetően fontos megjegyeznem: negyven évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy az informatikai rendszerekben ilyen óriási előrelépés lesz, ami jelentősen meghatározza a forgalomszervezés hatékonyságát. Úgy látom, hogy a fiatalok is nagy szakértelemmel és hivatástudattal végzik a munkájukat.
Előnyösnek tartja a központi forgalomirányító rendszerek (KÖFI) kiépítését?
Igen, az összes vélt vagy valós „hátrányával” együtt. Kétségtelen, hogy egy vonal átbocsátóképességét jelentősen megnöveli. Példaként a Mezőzombor és Nyíregyháza között elsőként kiépült KÖFI-rendszert szoktam említeni a tanítványaimnak. Ez a legjobb bizonyíték arra, hogy egy forgalmas egyvágányú pályán milyen szinten lehet növelni egy vonal átbocsátóképességét.
Tavaly szeptemberben Ön a Széchenyi István születésnapja alkalmából tartott rendezvényen a Közlekedésért Érdemrendet kapta meg az Építési és Közlekedési Minisztériumtól. Meglepte a díj, és mit érzett az átvételekor?
Nagyon meglepett, és meghatódtam az átvételkor, személy szerint egy életműdíjnak érzem. Szeretném megköszönni azoknak, akik erre a díjra felterjesztettek. Az eredmény, amit a MÁV és az egyetem együttműködésben elértem, nagyon sok kollégám munkájának is köszönhető. Nekik is nagyon hálás vagyok ezért. Otthon is büszkék voltak rám.
Ennyi idő elteltével hogy érzi magát a katedrán?
Sok lelkes fiatal vesz körül. Külön örömmel tölt el, hogy a Közlekedési Tanszéken a vasúti specializáción 10-12 szorgalmas és tehetséges fiatal mindig jelen van, ezért érdemes azt a tudást és tapasztalatot a számukra átadnom, amelyet a pályafutásom alatt megszereztem.
Akár a felsőoktatásban, akár más területen mennyire fogékonyak a fiatalok a vasúti szakma iránt? Hogy látja?
A szakma iránt nagyon érdeklődnek a fiatalok, az már más kérdés, hogy ki hol, melyik vállalatnál képzeli el a jövőjét. Ami örvendetes a MÁV esetében is, hogy jelentős az érdeklődés a duális képzés iránt.
Mi a véleménye a mellékvonalakról?
Komplexen, összefüggéseiben kell szemlélni egy-egy mellékvonalat, kizárólag fiskális szempontból nem lehet messzemenő következtetést levonni vagy döntést hozni. Tény, hogy nem kerül kevés pénzbe egy vasútvonal fenntartása, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy még manapság is sokat jelent egy kistérség életében gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt.