A streaming szolgáltatók és a videómegosztó portálok világába rendkívül rövid idő alatt beleszokott az emberiség. Olyan gyorsasággal vesztek ki a köztudatból a piacokat majd 120 évig uraló fizikai hanghordozók, mintha sosem lettek volna: a gramofonlemezek, a vinylek – vagy ahogy a legtöbben hívják, bakelitek –, az orsós szalagok, a magnókazetták és a CD lemezek is egy elmúlt világ tartozékai, mégis velünk vannak. Ellenére, hogy a lejátszók kikerültek a laptopokból, autókból vagy hi-fi rendszerekből van egy elszánt és számottevő tömeg, akik kitartanak a technika mellett. Kollégánk, Szabó Lajos is közéjük tartozik, hiszen CD lemezeket gyűjt, már 30 éve. 1996 tavaszán vette első lejátszóját, a csillogó korongokból álló kollekció pedig 1500-nál is több darabot számlál – közöttük számos ritkaság is fellelhető.
Interjúnkban a CD gyűjtés szépségeiről kérdeztük munkatársunkat.
Miért tart ki valaki a fizikai hanghordozók mellett 2026-ban?
Ezek a lemezek kézzelfoghatóak, a borítójuk látható, van bennük szövegkönyv és a minőségüket is jobbnak találom egy Youtube-ra feltöltött hangfelvételénél. Ettől függetlenül nem utasítom el a streaming szolgáltatókat, ha például futok én is azokon keresztül hallgatok zenét. De van még egy ok, ami miatt a fizikai hanghordozóknál maradok: támogatom a zenekart a megvásárlással, és ez így van rendjén, mert tisztelem a zenészt. Aki egy kicsit is ismeri a szakmát az tudja, hogy nagyon nagy befektetés egy bandát működtetni és alkotni. Kérdezhetnéd persze, hogy miért nem bakelit, hiszen ott még nagyobb a borító – ami már önmagában is komoly művészeti értéket képvisel, és a vájtfülűek a hangminőségét is nagyobbra becsülik.
Meg is kérdezem. Miért maradtál a CD-nél?
Az ember a 80-as, 90-es években tudta, hogy van CD, de megfizethetetlen volt az ára – úgy a lemezeknek, mint a lejátszóknak. Jól emlékszem, amikor a metál újságban írtak az új technikáról: léptethető, nem recseg, nem akad. Érdekesnek tűnt, de amikor munkába álltam Záhonyban 1990-ben, 5000 forint volt a keresetem, a lejátszó pedig 6000-be került. A 90-es évek közepén kezdett el átfordulni az arány, megfizethetőbbé vált egy CD lemez és teret hódított a technika is. Akkoriban már könnyebb feladat volt megvenni egy CD játszót, mint tűt szerezni a régi lemezjátszókba. És azt se felejtsük, hogy az új készülék technikailag egyszerűen többet kínált a megszokottnál, azaz a lemeznél és a kazettánál.
Ez bizonyos, nem recseg, nem akad, és a szalagot sem tépi be… Fel tudod idézni az első élményt, amikor meghallottál egy CD-t?
Épp egy boltba mentem be, ahol ismerős volt az eladó: a fülemre tett egy fejhallgatót. Lejátszott egy dalt, én pedig olyan neszeket is kihallottam, amiket egy csehszlovák lemezjátszón, vagy egy átmágnesezett magnószalagon sose lettem volna képes. Akkoriban voltak kazettáim és bakelitjeim is, de az élmény hatására mindet elosztogattam – amit ma már sajnálok, hiszen ezekkel kezdődött a gyűjtői szenvedélyem –, innentől fogva már csak a CD érdekelt. Ez a gyűjtemény, ami itt mögöttem látható, 1996 márciusa óta épül. Az első CD lejátszómat is 96-ban vettem, Pécsett, miután megláttam egy kirakatban.
Különleges lemezeket és kazettákat hol lehetett beszerezni? Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy volt idő, amikor ez kihívást jelentett.
Mátészalkán volt egy könyvesbolt, ott vettük a lemezeket, a lengyelpiacon mentek a kalózkazetták. Én már akkoriban is törekedtem rá, hogy az eredeti anyagokat szerezzem be, de egészen más világ vett körbe minket. Külföldi hanganyagokat szinte csak kalózkazettákon lehetett hazavinni, én a Metallica LP-ket is így szereztem. Az Edda-sort a könyvesboltban vettem, ahogyan a Bikini lemezeket, a Lord és Pokolgép kiadványokat. Arra jól emlékszem, hogy sokszor kértem otthon pénzt fizika- és matematika könyvekre, de aztán kazetta lett belőlük.
Ezek rögtön be is robbantották a gyűjtési szenvedélyedet?
Persze, de inkább a CD-kre szűkíteném a kérdést. A Hungaroton a 90-es években elkezdte kiadni a régebbi, sikeres albumokat újra. Az engem érdeklőket általában megvásároltam, havonta 3-4 lemezt vettem. Mivel zenét a mondanivalója miatt hallgatok elősorban – a gyűjtés csak a második – a lemezvásárlás mindig aránylott a szabadidőmhöz. Tehát ha nem értem rá, lassabban bővült a gyűjtemény. Időt kell szánni egy-egy hanganyag befogadására és én ezt soha sem mulasztom el. Ennek az eredménye az is, hogy több száz lemezt kívülről tudok.
Minden gyűjtő részesül benne párszor, hogy fillérekért, vagy ajándékba igazi ritkaságot kap. Mi volt a legszerencsésebb, a legjobb fogásod?
A Vaterán találtam ritka Bikini lemezeket, azonnal megvásároltam mindet, és elmentem értük Gyöngyösre. Mivel a hölgy látta, hogy megbízható vagyok, felhívott a lakására, hogy válogassak a teljes gyűjteményből. Éltem a lehetőséggel és a férje – akivel éppen rosszban volt – különlegességeihez jutottam hozzá olcsón. De vásároltam már Edda kiadványt is, a Győzni fogunk album az Auto Foto neve alatt csak párszáz példányba jelent meg. A 90-es évek eleje érdekes gyűjtői ritkaságokkal szolgál, hiszen ekkor még kevés CD-t gyártottak, mert alig vették, de már kevés lemezt, mert kifele ment a divatból a vinyl.
Neked melyik a legdrágább kincsed, a gyűjteményed legfontosabb darabja?
Az ára miatt a Lord Fehér Galamb lemeze. Kötődés tekintetében viszont a Lord - Szemedben A Csillagok CD. Édesanyám ezt vette meg nekem utoljára a halála előtt. Egyébként nem szeretem a legeket, igyekszem az összes lemezt sokat hallgatni.
Milyen hangrendszered van?
Sony CD lejátszót használok, több hangfallal. A „belépőknek” csak annyit mondanék, hogy fontos ebbe invesztálni, az erősítő és a hangfal minősége kardinális, mert egy rosszabb hangrendszeren nem az szólal meg, amit a zenekar hallatni szándékozott.
Kapcsolódik valamilyen különleges rítus a zenehallgatáshoz?
Ha zenét hallgatok, akkor csak zenét hallgatok. Nem olvasok, nem tévézek mellette, mert nem tudok egyszerre a kettőre figyelni. A szövegre, a mögöttes mondanivalóra jobban tud koncentrálni az ember, ha egyszerre egy dologgal foglalkozik. Így feltárulnak az összefüggések, íve lesz az anyagnak.
Változtatott benned valamit ez a fajta figyelem?
Igen. Az idő múlásával például képes lettem másként látni előadókat. Voltak, akiket nagyon nem szerettem a 80-as 90-es években, de az idő múlásával felismertem, hogy ők is teremtettek egyfajta értéket. Így vált számomra érdekessé az Exotic zenekar és az Első Emelet. Amikor ezt az érdeklődést észrevettem magamon megörültem, mert a bizonyítéka volt annak, hogy ennyi idősen is változik még az ember ízlése. Arra jöttem rá, hogy a zeneszerető emberek kíváncsiak maradnak, én például már komolyzenét is hallgatok, amit sose gondoltam volna.
A MÁV-os munkád is hozott már magával új lemezeket?
1990-ben kezdtem Záhonyban, mint váltókezelő, kocsirendező. 1994-ben Debrecenbe helyeztek, 97-ben már szolgálattevő voltam, jelenleg KÖFI irányítóként tevékenykedem. Az, hogy a kollégáktól kapok lemezt nem jellemző, inkább én szoktam kölcsönadni egy-egy példányt, viszont egyszer Romániába kellett mennem egy CD-ért – Magyarországra nem postázták –, ott pedig az egyik ismerős személypénztáros családja vette át nekem a korongot. Nagy örömmel tértem vele haza!
Az István, a király című rockopera CD kiadványa 1988-ból. Érdekesség, hogy ez a lemez volt az első, hazánkban sorozatban gyártott compact disc, azaz CD, amely a Videoton, a Magyar Hitelbank RT és a Hungaroton tulajdonában lévő új gyárból kikerült.