Talán nehéz elhinni, de kollégáink között már a 2000 után született ifjoncok is szép számmal képviseltetik magukat. A fiatalok a tradíciók tisztelete mellett számos új gondolattal segíthetik a vállalat működését, ezért kiemelten fontos a támogatásuk mindnyájunk részéről. Életkora ellenére Kosaras Attilának sem ismeretlen az aranyló sínszálak, vagy a száguldó szerelvények látványa: kiskora óta vasutas szeretne lenni, ami 2022-ben a MÁV duális hallgatójaként meg is valósult. Kollégánkkal Benke Máté beszélgetett.
Mit érzel, ha elrobog melletted egy vonat? Mit jelent neked a vasút?
Nagyon szeretek történeteket mesélni és emlékeket megosztani, ezért ha elmegy mellettem egy szerelvény, leginkább a múlt, az átélt élmények jutnak az eszembe. Minden vagonhoz vagy kocsihoz köt valami. Ha viszont arra gondolsz, hogy mit érzek a jármű láttán, azt már nehezebb megválaszolnom. Az biztos, hogy kisebb koromban nagyon erősen kötődtem a vonatokhoz, de mára ez a helyzet normalizálódott, az életemet sok más dolog is kitölti.
Ezt mindenképp meg szerettem volna kérdezni, mert joggal pályázhatsz a legfiatalabb munkavállaló címére. A legtöbben ebben a korban még azt sem tudják, hogy mihez kezdjenek. Mesélj, neked miért volt ilyen egyértelmű a választás?
Gyermekvasutas voltam, de már azelőtt is tudtam, hogy a MÁV-nál szeretnék dolgozni. A szolgálatok alatt éppen csak az vált egyértelművé, hogy a forgalom az, ami a leginkább érdekel. Másfél kilométerre lakunk a vasútállomástól, és amikor kisebb voltam, a szüleim gyakran vittek ki oda, hogy vonatokat nézzünk. Akkoriban ismerkedtem meg a tápiószelei forgalmi szolgálattevővel is, ő volt az első, aki beavatott a szakma rejtelmeibe. A barátaim többsége szintén a vasúthoz volt köthető, így „belenőttem” egy ilyen közösségbe.
Hogyan tudtál kapcsolatba kerülni a MÁV-val, mint munkáltatóval?
Vasúti szakmát is oktató technikumba jártam, ahol lehetőségünk nyílt a MÁV középfokú ösztöndíjprogramjában tanulni. Ez így ment három éven keresztül. Az érettségi után technikusi képzésben vettem részt, és ebben az évben a Széchenyi István Egyetem nyílt napjára is ellátogattunk, ahol természetesen megtekintettem a MÁV standját. A kollégák itt tájékoztattak először az intézményben elérhető duális képzés lehetőségéről.
Mivel tudtam, hogy a győri egyetemen fogok továbbtanulni, le is adtam a jelentkezésemet. Ezt követően egy kiválasztáson, azaz AC-n vettem részt, ahol humán területen dolgozó kollégák és a leendő mentorok voltak jelen. Végül engem is kiválasztottak, így az egyetemista lét mellett vasutas munkavállaló lettem!
Jól megalapozott vasúti tudást szereztél a középiskolai éveid alatt?
Az Országos Szakmai tanulmányi Versenyen (OSZTV) vasútforgalmi szolgálattevő kategóriában első helyezést értem el. Izgalmas volt minden forduló, de tettek is azért, hogy izgalmas legyen! Nem kértek többet, mint amennyit megtanultunk az iskolában, gyakorlatias volt az egész, a sikeres szereplésemhez pedig nyilván hozzájárult a MÁV szeretete.
Ennek igazán örülök! A középfokú ösztöndíjprogram alatt szerzett tudást sikerült tovább építeni duális hallgatóként?
Igen, hiszen ez már egy valós jelenlétet igénylő, sokrétű folyamat, de egyetem mellett is könnyen teljesíthető, nem terhel meg túlságosan. Pontosítva: az első két félévben 15 munkanapot kell eltöltenem a mentorom által meghatározott szolgálati helyeken, így a különböző színtereken keresztül
komplexitásában ismerhetem meg a vasút működését. Én például voltam Hegyeshalomban az üzemmérnök mellett, ahol az állomás technológiáját, üzemi tervét, a tolómozdony kihasználtságát elemeztem, vagy a szolgálati helyek következő menetrendi évben alkalmazott időbeosztását készítettem el. Az egyik állomáson a forgalmi szolgálattevő mellett dolgoztam, aki megtanított a Domino pult kezelésére. Ennek az alapjait persze már ismertem, de ott nyilván kiegészült a tudásom, mert megismertem a helyi sajátosságokat. A programhoz egyébként nyári elfoglaltság is kapcsolódik, mert egy nyolchetes gyakorlatot is teljesítenünk kell minden évben.
A te mentorod az én korábbi egyetemi tanárom – nem mellesleg a MÁV szakértője –, Szabó Lajos. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy igazán jó ember segít téged a fejlődésben. Vele milyen a kapcsolatod?
Mind szakmailag, mind emberileg nagyon jó. Ezen még az sem tudott csorbítani, hogy az első találkozásunk után nem sokkal majdnem elütöttem biciklivel, amikor váratlanul elém lépett! A történet azóta persze szájról szájra terjed, amikor először beléptem a MÁV-székházba, már mindenki azzal fogadott, hogy én vagyok-e a hallgató, aki majdnem elütötte a tanár urat? (nevet) Az érdeklődésemet egyébként mindig az egekbe tudja repíteni, így aztán alig tudom kivárni a felvázolt programok megvalósulását. Sokat beszélgetünk, és nem csak szakmáról, amiért hálás vagyok neki.
Az egyetemi élet színes és izgalmas, te pedig említetted, hogy a vasúton kívül még számos más dolog is érdekel. Mit szeretsz a mostani éveidben igazán?
Lehetőséget ad a hobbijaim megélésére. Nagyon szeretek túrázni, imádok olvasni – főleg pszichológiai témájú könyveket –, és gyülekezetbe is járok. Az egyetemen társakat is találtam, akikkel ezeken a programokon részt vehetek. Nemrégiben a Bakonyban jártunk, ahol egy via ferrata útvonalat másztunk végig, de tervezzük a Kéktúra bizonyos szakaszainak a teljesítését is. A könyvekről még annyit, hogy érdeklődöm az emberi viselkedés iránt, hogy mi mozgat bennünket bizonyos szituációkban. Most a boldogságról olvasok egy könyvet.
Ha jutottál valamire ezzel kapcsolatban, ne tartsd magadban!
Az életkorunk előrehaladtával az ismereteink és a tapasztalataink egyre tágulnak, ezzel együtt egyre nehezebb boldognak lennünk.
Hogy állsz a jelennel, miként látod magad a jövőben?
Inkább élek a jövőben, vagy a múltban, a jelennel még vannak problémáim, de ezen dolgozom. Egy olyasfajta jövő vonz, amelyben egy nagyobb közlekedési társaság munkatársaként dolgozhatok, és különböző, társadalmilag is hasznos projekteket koordinálhatok. Negyvenévesen szeretném, ha az állásomban olyan feladataim lennének, amelyek fontosak, érdekelnek és motiválnak is, emellett pedig van időm a hobbijaimra, és a családomra.
