Kun Veronika a MÁV forgalmi szolgálattevője és csigatenyésztő. Ha valaki úgy gondolja, hogy félreolvasta az imént közölt információt, akkor megnyugtatom: jól látott mindent, a kolléganőnk különleges csigafajokat tenyészt, otthonát pedig több mint 300 példánnyal osztja meg. A csigákat ugyan a francia konyhaművészet és a szépségipar is lelkesen „használja” – így rögtön lehetne néhány tippünk tartásuk okára –, de ebben az esetben mégis másról van szó. Veronikát egy, a hasznosíthatóságuktól teljesen eltérő dolog fogta meg ezekben a maguk nemében igazán nagyszerű teremtményekben.
A csiga egészen szokatlan háziállat, de vajon háziállat? Mi a tenyésztés célja?
Legfőképp a szenvedélyem. Elsősorban különböző színvariációkat tenyésztek ki, ebből sejthető, hogy az esztétikájukba szerettem bele. 2017-ben költöztem el otthonról és éreztem, hogy kell egy hobbi, ami leköt. Akkoriban láttam egy csigás képet az interneten és elkezdtem érdeklődni irántuk. A dolog nagyon megtetszett és belevágtam. Egyébként, ha messzebbre tekintünk, akkor megemlítendő, hogy már gyerekkoromban is nagy izgalommal gyűjtöttem a szebb példányokat az eső után.
Az egzotikus állatok több szempontból is különlegesek, az Achát csiga például egy kimondottan nagyméretű faj. Kicsit az ősvilághoz tartozik. Melyek a legérdekesebb csigáid?
Méretét tekintve az Achatina achatina, amit mindenki imád, ezeket hívják óriás afrikai tigriscsigának. De ott van az Archachatina marginata ovum is, ami szintén hatalmas, és rengeteg színvariációja létezik a fehértől egészen a feketéig. Nálam ebből kilencféle található meg. Itt elmondanám, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a színvariációk emlegetésekor a csigák testére gondolunk, tehát nem a házukról van szó. A házuk színére általában a fajnévből lehet következtetni, viszont vannak csigák, amelyeknek a különböző házszín variációi is eltérőek, így az ő színnevük sokszor a házukon alapul. Rajtuk kívül Madagaszkárról is vannak példányaim, él nálam a kis kék barbadosi faj, míg a Diszkosz csigák kubaiak, de uruguayi példányok is gazdagítják a családot. A zöldszínű és a kéttónusú achát csigákat nagyon szeretem, az abszolút kedvenceim viszont a Megalobulimusok. Ez egy dél-amerikai csigafaj, Paraguaytól délre őshonosak és bajuszuk van.
A felsorolást elhallgatva úgy érzem, hogy az egész világot lefedik a „kis” jövevényeid. Hogyan szerzed be a távol élő fajokat?
Szerencsés esetben importőrökön keresztül, most viszont van egy dél-amerikai kontaktom, akinek a segítségével magam szerezhetem be a különlegesebb fajtákat. Egyébként állategészségügyi kapukon keresztül hozzuk be az élőlényeket, így teljesen szabályos a folyamat és az állatoknak sem eshet bántódásuk. Ha szükségem van egy új fajra, akkor az interneten keresek egzotikus állatkereskedőket, ők hébe-hóba csigákkal is foglalkoznak. Különlegesebb útvonalakból sincs hiány, előfordult már, hogy közvetlenül Dél-Afrikából jutottam csigához. Ők repülőgéppel érkeztek Magyarországra, express küldeményként. Ez talán meglepőnek tűnhet, de egy csiga akár két hetet is kibír a dobozban, a lényeg, hogy legyen bent neki elegendő élelem, és ne kerüljön hidegbe.
Ha már az eledelt említetted, mivel táplálkoznak?
Elsősorban növényevők, de nagyon sok kalciumra és fehérjére van szükségük ahhoz, hogy szép legyen a házuk, ezért speciális keverékkel egészítem ki az étrendjüket. Két-három naponta kapnak zöldségeket, ez az emésztésükkel szinkronban van. Az élelmezésük egyébként jelentős mértékű, hiszen a 300 csigám nagyjából két-három kilo cukkinit és ugyanennyi édesburgonyát fogyaszt el egy etetés során.
Minden állatfajnál imádni valók a bébik, igaz ez a csigákra is?
Abszolút, nagyon-nagyon cukik, amikor picik. Ilyenkor még gyorsan másznak, kúsznak, esznek. Ahogy nőnek, úgy lassulnak le. A szaporodásuk is érdekes, mert meszes héjú petéket raknak, amelyek egy madárfészek tartalmára hasonlítanak leginkább. Valamelyik fajnak 2,5 centisek a tojásai, míg másoknak alig pár milliméteresek. Kikeléskor már teljesen kemény házzal rendelkeznek, ami persze még vékonyabb a megszokottnál. Nagyjából másfél év alatt érik el a felnőtt méretüket. Ezt követően már csak belülről vastagodik tovább a házuk. A növéssel kapcsolatban érdekes lehet, hogy az kívülről befelé történik, általában 3 rétegben. Az első egy hártyás fehérjeréteg, ami a pigmentjeiket tartalmazza – ez adja a ház színét, alatta van egy kristályos kalcium szakasz, amelyeket fehérjeháló fon össze, végül belül gyöngyház fedheti mindezt.
Hogyan művelted ki magad csigákból? Található hozzájuk elegendő szakirodalom?
Igen, de csak angolul. A csigás könyvek nem olcsók, egy viszonylag új kiadvány ára 30.000 forint körül mozog, viszont nagyon sok csigát megismertem belőlük. A legtöbb szakkönyv általában azzal foglalkozik, hogy milyen a ház, ez egyébként a malakológia tudományához tartozik. A szakértők minden apróságra kitérnek, például a születéskori csíkozottságra, mintázottságra, textúrára, a szájadék színére. Ez alapján rengeteg csigafaj elkülöníthető. Érdekességként mondom, hogy vannak az 1800-as évekből is könyveim, az ezekben található tudományos angolt még a fordító sem érti, így lassú munkával, szinte szavanként építem magyar szöveggé a tudnivalókat.
Más állatokat is tartasz a csigacsaládokon kívül?
Vannak szárazföldi ászkarákjaim is. Leginkább az egzotikus példányok érdekelnek, tehát tájföldi, amerikai és spanyol példányokat szereztem be, nagyszerű színekben pompáznak. Rajtuk kívül édesvízi garnélákat és halakat tartok akváriumban, társállatként pedig további két kutyát.
Milyen áldozatokat kellett hoznod a hobbidért?
Egy nap sajnos csak 24 órából áll, szóval nagyon jól be kell osztanom a szabadidőmet. Ezen kívül nem is olcsó, az állatok tartása főleg télen húzós az etetés miatt. A beszerzésük viszont még ennél is drágább, vannak olyan csigáim, amiknek darabja 22.000 forint, nem is beszélve a szállítási költségről. Az mindenképp fenntarthatóbbá teszi a folyamatot, hogy néha el tudok adni egy-két állatot. Nagyon drága fajokat viszont nem vásárolhatok, mert van egy reális keret, amit nem léphetek túl. Illetve még egy dolog vet gátat ezeknek a beszerzéseknek: néhány gyönyörű és drága faj természetvédelmi státusza kérdéses, mert nem tartoznak a veszélyeztetett kategóriába, pedig ott lenne a helyük. E tekintetben felelős csigatartó vagyok, nem akarom kizsákmányolni a természetet, főleg úgy, hogy ezeknek az állatoknak nagyon kis százaléka marad fogságban is életben.
Volt már, hogy kolléga vásárolt tőled?
Van egy menetirányító, aki vett már tőlem csigát. Érdekes volt, mert megismerkedtünk a csigás csoportban, megkötöttük az üzletet, majd rájöttünk, hogy mindketten vasutasok vagyunk. Ugyanez megtörtént egy debreceni munkatársammal is. A közös érdeklődés egyébként külföldiekkel is össze szokott hozni, a tőlem legmesszebbre eljutó csiga Skóciába utazott.
Kinek ajánlanád, hogy csigákat neveljen?
Bárkinek. Az a jó bennük, hogy nem büdösek, nem hangosak, hipoallergének és nem harapnak. Kis odafigyeléssel könnyen tarthatók, még egy kisgyerek is megérti, hogy mivel lehet őket etetni, ha pedig odafigyelünk rájuk, nagyjából tíz évig jó társaink lehetnek.
