A MÁV Személyszállítási Zrt. közösségében nap mint nap tapasztaljuk, hogy a szakmai tudás mellett az emberség az, ami igazán különlegessé teszi munkatársainkat. Február 5-én este két HÉV-rendész, Kiss Ferenc és kollégája olyan helyzetben bizonyították ezt, ahol minden másodperc számított. Szolgálatuk a H7-es vonalon egészen az esti órákig eseménytelenül telt. 20:35-kor, a Szabadkikötő megállónál felszálltak a Boráros tér felé tartó szerelvényre. A kocsiban Kiss Ferenc figyelme egy hatvan év körüli férfira irányult. Bár az utas látszólag jól volt, egy belső szakmai megérzés arra késztette Ferencet, hogy odalépjen hozzá, és megkérdezze: minden rendben van-e. Nem volt. Néhány mondat után kiderült, hogy az utas rosszul érzi magát. A helyzet gyors felismerését azonnali intézkedés követte: 20:40-kor, a Müpa Budapest megállónál Ferenc már a 112-es segélyhívót tárcsázta. A telefonbeszélgetés közben a férfi hirtelen összeesett, eszméletét vesztette, keringése leállt.
Ferenc egy pillanatig sem habozott. Azonnal megkezdte az újraélesztést, miközben folyamatos kapcsolatban maradt a mentőszolgálat diszpécserével. A szakszerű mellkaskompresszió és a rendkívüli lélekjelenlét meghozta az eredményt: mintegy 40 másodperc után az utas magához tért. A vonal másik végén ekkor hangzott el az a mondat, amely minden szolgálatban álló kollégának erőt ad: „Most jött vissza. Megmentette az életét!” A szerelvény 20:42-kor érkezett be a Boráros tér végállomásra, ahol a két rendész összehangoltan folytatta a munkát. Miközben Ferenc az utas állapotát felügyelte, kollégája átvette a helyszín operatív irányítását: értesítette a járművezetőt a mentővárásról, megnyugtatta az utasokat, biztosította a területet, majd az állomás bejáratánál fogadta és a beteghez vezette a mentőegységeket.
A mentők 20:55-kor érkeztek meg. A helyszíni ellátást követően külön megköszönték kollégáink gyors és szakszerű fellépését – hangsúlyozva, hogy beavatkozásuk nélkül az utas életben maradási esélyei minimálisak lettek volna. A férfit végül 21:20-kor, stabil állapotban szállították kórházba.
„Két éve dolgozom a HÉV-rendészet kötelékében, most a H7-esen, korábban a H8-as HÉV-en teljesítettem szolgálatot. Sokszor kellett kisebb segítséget nyújtanom, de most először kerültem igazán éles helyzetbe. Egy pillanatig ijesztő érzés volt, a másodperc töredékére lefagy az ember ilyenkor, de aztán ösztönösen reagáltam: azonnal hívtam a 112-t, és párhuzamosan megkezdtem a mellkaskompressziót. Antonio közben jelezte a szerelvény vezetőjének, hogy nem mehet tovább, amíg a mentőszolgálat meg nem érkezik. Amikor az utas felhördült és a segélyhívó jelezte, hogy sikeres volt az életmentés, akkor döbbentem rá igazán, hogy valóban egy emberi élet múlt a gyors reagáláson. A vonalban lévő hölgy és a családom is gratulált, és jólesik az elismerés a cég részéről is, de nem ez jár az ember eszében ilyen helyzetekben, csakis az, hogyan segítsen. Bárcsak ne történt volna meg a vészhelyzet, de ha már így esett, akkor nagyon örülök, hogy megtettem, amit lehetett. Jó érzés, hogy valaki nekem köszönheti az életét. És minden krízis tanít valamire: tanulok belőle én magam, és egy kicsit talán mások is, akik legközelebb majd ugyanígy cselekszenek” – mondta el Kiss Ferenc.
Ez a történet nemcsak egy sikeres életmentésről szól. Arról is, mit jelent valójában a hivatás: figyelmet, felelősséget, emberséget – és azt a bátorságot, amely a legnehezebb pillanatban is cselekvésre sarkall.
Kiss Ferencnek és kollégájának ezúton is köszönjük példamutató helytállásukat. Jó érzés tudni, hogy utasaink biztonságát olyan munkavállalók őrzik, akik nemcsak a szabályokat ismerik, hanem a szívükre is hallgatnak.