Rangos, nemzetközi, művészeti díjat vehetett át kollégánk Párizsban. Festőművész munkatársunk gyermekkora óta fest, 2009-től már a nagyközönség is ismerheti művészeti alkotásait. Horváth Jánost alkotói munkájáról és karrierjéről kérdeztük.
Mesélj a kezdetekről, miért éppen a vasút?
A szakmunkásképző után egy osztálytársammal munkát kerestünk, miután a kezünkben tartottuk az erősáramú berendezés szerelő képzésünk oklevelét. Akkortájt rengeteg állami üzem volt Miskolcon, ezért sok lehetőség közül tudtunk válogatni, azonban a bérek tekintetében a vasút 1 Ft-tal megelőzte a versenytársakat, így 17 éves korom óta itt dolgozom, mint vasúti járműszerelő. A vasút mindig is az életem része lesz, több mint 40 éve helytállok! 2007-ben a Wesley János Lelkészképző Főiskolán diplomát szereztem, de ezzel és a vasúttal párhuzamosan egy művész életem is van. Ott az emberek egy egészen más oldalamat ismerhetik meg.
Mesélj nekünk kicsit, hogyan kerültél kapcsolatba a művészettel?
Gyerekkorom óta rajzolok és festek is. Igazi klasszikus történet az enyém, hiszen már Alsóvadászon, az általános iskolában felfigyeltek rám a pedagógusok, hogy jó érzékem van a ceruzák, ecsetek vonásához. Később már Zsignár István tanított az egykori diósgyőri Vasas Művelődési Központban, ahol a rajzolás alapjait sikerült elsajátítanom. Azt hiszem valahol ekkortájt tudatosult bennem az, hogy a rajzolás számomra több, mint egy egyszerű hobbi. 19 éves korom körül kerültem Pető János (magyar grafikus- és festőművész) szárnyai alá, aki már akkor meghódította Nyugat-Európát, ami valljuk be, abban az időben ritkaságnak számított.
Miben inspirált Pető János?
Egy klasszikus tanár-diák kapcsolat alakult ki köztünk, rengeteget sikerült tanulnom tőle. Az ő szemlélete, az ő technikai tudása mindenki számára példa lehetne. Azonban a legfontosabb dolog, amit neki köszönhetek, hogy hamar megtanultam az alázatot a szakma iránt. Ez kicsit olyan, mint a villanyszerelő szakmánál, amikor az idősebb szakemberek tanítják a fiatal nebulókat. Nagyon szép időszaka volt az életemnek ez a négy év, örömmel gondolok vissza rá.
Vannak olyan festményeid, amelyekben visszaköszön a család?
A család minden szempontból fontos számomra, mind az életben, mind a művészetben. Így elképzelhetetlen, hogy ne legyenek fókuszpontban, akár az édesapám, akár a testvérem. Elsődleges célom, hogy meséljek a képeimmel, fontosak számomra a történetek, amik mögöttük állnak. Azt hiszem ez tudatos törekvés részemről, hiszen ez vált az én stílusommá. Fontos, hogy a néző megértse a képet, meglásson benne engem!
Elvontnak érzed a képeidet?
Nézd, a képeimnek mélysége van, de nem juttatom el a befogadót az elvontság világába. A megfoghatót, az emberit szeretném bemutatni, amiben a hétköznapi történetek jelenségei teszik egyszerűvé a képkockát.
Hogyan viszonyulsz a környezetedhez? Hatással van rád alkotás közben, vagy ilyenkor teljesen a saját világodba vonulsz, és ott születnek meg a műveid?
35 éve állandó inspirációban élek, hiszen a családom – ahogy korábban is említettem – mindig stabil bázisa volt az életemnek. A képeim a nappaliban születtek, miközben a gyerekek csipkedtek festés közben. Később eljött az idő, hogy változtassunk a körülményeken. Érdekes, hogy amikor kialakítottuk az első igazi műtermem, ahol egyedül, nyugalomban tudtam volna alkotni… ott bizony nem született egy festmény sem, mert a magány nem szült ihletett. Visszaköltöztem hát a családom körébe, ahol már a feleségem nyújtotta a finom kávét és a gyerekek újra lógtak mindkét oldalamon. A munka nem állhatott meg!
Hol találkozhattunk eddig a képeiddel?
Magyarországon nagyon jól fogadták a képeimet és külföldön is abszolút sikernek élem meg a kiállításokat. Igazán boldoggá tesz, hogy Miskolc, Szentendre és Budapest után Brandenburg, Bukarest és Berlin is örömmel fogadta a festményeimet.
Mi történik a jelenben? Töretlen az inspiráció?
Most egy abszolút termékeny időszakomat élem. Nem tudja semmi sem elvenni a kedvem a művészettől, legyen az festészet, fotózás vagy könyvírás. Tudod ez olyan, mint az oxigén, levegő nélkül nincs élet. Én mindig festek, ha nem festek is festek!
2022. október 3-a számodra egy fontos dátum. Miért is?
Idén megpályáztam egy francia művészeti díjat, amit sikerült is megnyernem, október 3-án vettem át Párizsban ezt a rangos elismerést. Teljes az extázis, és természetesen lelkileg is nagyon megható számomra, hiszen a cigánytelepről indultam és nem végeztem művészeti főiskolát. Elmondani nem tudom, hogy mennyire örülök, hiszen ez egy rendkívüli dolog. A jövőben a francia asztaltársaság is támogatni fogja a karrieremet, számíthatok különböző megkeresésre, sajtómegjelenésre. Azt gondolom a jövő még számos lehetőséget biztosít számomra, amit örömmel és izgatottan várok!
A MÁV-START összes munkatársa büszke Horváth Jánosra! Gratulálunk a rangos elismeréshez!
