A fotózás és a vasúti utazás kapcsolata bár nem újkeletű, azonban a fotósvonatozást mégis csak az utóbbi évek turisztikai vívmányai közé sorolhatjuk. Itt ugyanis minden számít: „a mozdony, a kocsik, a táj, az útvonal, a háttér, a legjobb fotópontok, ahol a szerelvény tervezetten megáll” – meséli lelkesen Kozák Gergely, a MÁV-START miskolci reszortosa. Ő lassan 3 éve szervez búcsújáratokat, illetve fotós különvonatokat, és lelkesedése még olyanokat is magával ragadna, akik se a fotózásért, se a vonatozásért nem rajonganak.
Hogyan jött az ötlet?
Két éve az egyik járműnek épp lejárt volna a fővizsgája, amikor az az ötletem támadt, hogy az utolsó útját meghirdethetnénk, biztosan sok vasútbarát számára jelentene kuriózumot. Ezt megelőzően ismerkedtem meg a fotósvonatozás fogalmával. 2021 őszén a mi műhelyünkben készítettem fel járművet erre a célra. Akkor ezt a műfajt még nem ismertem. A szervező egy kolléga volt, aki látva az érdeklődésemet, meghívott. Nagyon megtetszett, és elhatároztam, hogy én is szeretnék ilyen utakat szervezni.
Magad is szoktál vasúti fotókat készíteni?
Mindig is érdekelt a vasúti kocsik műszaki háttere. 2005-ben szereztem be az első digitális fényképezőgépemet, így végre korlátlan lehetőségem nyílt arra, hogy megörökítsem a részleteket. Kérdezgették is gyakran tőlem: „már megint a csavarokat fotózod?” De nemcsak a látvány, hanem a hang is lenyűgöz. Régen diktafonnal több órányi hangfelvételeket készítettem a mozdonyokról. Szergej volt a leghosszabb, annak ugyanis 6-8 óra után sikerült úgy rögzíteni a hangját, hogy kiszűrjek minden más zavaró hatást. Ha megjelent valami érdekesség, rögtön az járt a fejemben, hogy örökítsem meg a látványt, a hangzást.
A fényképezésnél eleinte az motivált, hogy az összes vontató járműről legyen fotó, majd az, hogy legyen róla több is. Nem tervezett felvételeket készítettem, úgy kaptam le őket, ahogy és ahol értem. A képek feldolgozása sok időt vesz igénybe, de szerencsére rendszerezem, típus, pályaszám, helyszín szerint.
Milyen utakat szerveztél idáig?
2022 februárjában kezdődött tehát a BDdf vezérlőkocsi utolsó darabjának, a 318-as pályaszámú jármű búcsújával. 2022 októberében a poznani Bo és Bko sorozatú kocsikat vonták ki a forgalomból. Én eredetileg egy búcsújáratra gondoltam, ám a vállalat felkarolta az ötletet, és végül egész hétvégén közlekedett egy 4 kocsis szerelvény. 2023-ban a kék Bhv kocsik miskolci búcsúját, majd a tiszújvárosi bezárás előtti járatot szerveztük. Négy fotóvonatot is indítottunk: Székesfehérvár és Tamási között, Miskolc-Hidasnémeti útvonalon, ami a bezárt vonalat is érintette, a Dombóvár-Hidas-Bonyhád, valamint a Budapest-Kisterenye szakaszon.
Ki a célközönség, kik vesznek részt ezeken a programokon?
Sok a vasutas, de sok civil is eljön ezekre a programokra, ám azokat is várjuk, akik csupán az utazás élményéért tartanak velünk. Volt olyan utasunk is, aki le se szállt fotózni vagy hallgatni a mozdony hangját, ő nem ezért jött.
Mitől lesz sikeres a fotósvonatozás műfaja?
Igyekszünk minél több különlegességet beleszőni a programba. Mindig nagy sikert arat, ha az útvonal olyan szakaszokat is érint, ahol ma már nem vagy ritkán közlekednek személyvonatok. A mozdony és a kocsiritkaságok is sokakat vonzanak. A Mátrakerülő fotósvonat egyik különlegessége például a legöregebb és egyetlen régi köntösbe bújt Szili volt. A Mecsek lábánál pedig Mazsola húzta a szerelvényt, ráadásul azon a vonalon található egy, Magyarországon ritkaságnak számító 610 méteres alagút is. A Dácsiával a Hegyalján program nemcsak a bezárt szakasz miatt volt érdekes, hanem ez alkalommal egy Ikarus 280-as, illetve néhány 30-40 éves Mercedes is kísérte a vonatot, ami számos alkalommal remek fotótémát kínált. Sőt a buszra is át lehetett szállni.
Milyen nehézségekkel találkoztatok a szervezés során?
Bevallom, voltak kudarcaink. Az első különvonatnál nem volt ülőhelybiztosítás, így egy később érkező 4 fős család nem tudott együtt leülni. Volt olyan fotósvonat, ahol késés miatt egy rövidebb útvonalat kellett választani. Ezzel kapcsolatban is voltak negatív visszhangok. Ám nekünk ilyenkor mindenkire tekintettel kell lennünk, hiszen más meg a hazaúton a vonatot késte volna le. A szervezésben egyébként az veszi el a legtöbb időt, amíg megtervezzük, hogy milyen kocsikkal közlekedjen a szerelvény, mit érdemes fényképezni, melyek a legjobb fotóhelyek és feltérképezzük, hogy mire lehetne igény. Ráadásul sok tényező befolyásolhatja a megvalósulást. Egy alkalommal a tervezett utat azért kellett lemondani, mert egy már bezárt szakaszon ellopták a síneket. Nyilván mi is folyton tanulunk ezekből a helyzetekből.
Melyik a legemlékezetesebb fotósvonatélményed?
Nincs konkrét, inkább azt említeném, amikor valakitől pozitív visszajelzés érkezik. Amikor valaki azt mondja, hogy mindegy, hova szervezed az utat, engem felírhatsz a következőre, mert mindenképpen jövök. Sokan megemlítik, hogy a kiadványban rengeteg hasznos információ van. Minden utas kap ugyanis egy kis füzetet, amelyből tájékozódhat a pontos programról, az útvonalról, a mozdony és a kocsik műszaki hátteréről, történetéről, a fotós pontokról.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre?
Ebben a hónapban két különvonat is indul. December 1-jén egy télapó tematikájú utazásra invitáltuk a kisgyerekes családokat, míg 28-án ugyanazon a vonalon, - a Miskolc Tiszai pályaudvar és Ládi-rakodó között - ugyanazzal a M28 1022 + Bzmot + Bzx + BDzx kocsiösszeállítással inkább a felnőttek érdeklődésére számítunk. Az egyébként már önmagában is különlegesség, hogy az M28-as szerelvényt húz, hiszen ezek a 60-as években közlekedtek olyan mellékvonalakon, amelyek ma már nem is léteznek. Ráadásul Miskolcon belül olyan szakaszon közlekedik a járat, ahol személyvonat nem jár, sőt tehervonat is ritkán. Tavaszra is vannak már tervek, hamarosan konkrétumokat is tudunk majd közölni.
Nagy feladat lehet a szervezés, vannak segítőid?
Szikora László, volt vasutas kollégám az események beharangozásában támogat, valamint nagyobbik fiamra, az 5 éves Olivérre is támaszkodhatom mindenben, aki most már rendszeresen elkísér ezekre az utakra. Még tanulja a műfajt, de már most vannak remek ötletei, és ügyel a részletekre. Neki jutott eszébe a télapó járat előtt, hogy hogyan különböztessük meg a laktózérzékenyek- csomagját, amit ő osztogatott. De azt is ő találta ki, hogy készítsünk díszeket. Egyébként is minden érdekli, ami a kismozdonyhoz kapcsolódik. Úgy tűnik sikerült megfertőzni.
Gyerekként már te is vasutasnak készültél?
Elég kicsi voltam, amikor megtetszett a vasút, és azóta sem múlt el. Emlékszem, a nagyapámmal mentünk iskola után a Tiszai állomásra vonatokat nézni. A testvérem mozdonyvezető, és fiatalabb korunkban sokáig együtt jártuk az országot, szinte minden vasútvonalon jártunk. Az egyetem után rögtön a vasútnál kezdtem a pályafutásom, aminek most már 18 éve.
Völgyi Katalin