Életünk egyik legszebb periódusa a gyermekkor. Ezt az időszakot a szabadság és a kalandok jellemzik, ekkori kapcsolataink és élményeink pedig meghatározzák, hogy milyen ember válik belőlünk. Így vannak ezzel a gyermekvasutasok is, akik óriási lelkesedéssel érkeznek meg Hűvösvölgy állomásra. Ám fiatal koruk ellenére a szabad játék öröme mellett a tudatosság, a példamutató magatartás és szolgálat jellemzi őket.
Szikrázóan süt a februári nap. Az idő kellemes, majdnem tavaszi. A csivitelő gyermekek és az izgatott utasok hangja mégsem tölti meg a szürkés peronokat.
November óta nincs Gyermekvasút – szól kórusban a szomorú válasz.
Bízva abban, hogy hamarosan minden a régi lesz, kérlek, idézzünk fel egy „átlagos” napot a Gyermekvasúton. Hogyan néz ki egy szolgálat?
Puskás Bernadett: Reggel, fél hétkor van találkozó a Széll Kálmán téren. Megvárjuk a későket, aztán összejön a csoport. Az ifivezetők felkísérnek minket Hűvösvölgy állomásra, ahol leadjuk az ellenőrzőket, megreggelizünk, és felsorakozunk. Itt mondják el az aznapi beosztást is. A „szolis” vonattal elmennek a máshol szolgáló kispajtások, az állomásfőnökök pedig már a helyükön várnak mindenkit. Aztán szolgálunk, ebédelünk, a nap végén pedig részt veszünk az esti programon, ami lehet kidobós, vetélkedő, vagy valamilyen játék. A csoportfüzetbe beírjuk a szolgálatot, aztán visszakapjuk az ellenőrzőket.
Bogi, Levi, ti ifivezetők vagytok. Mi a dolgotok? Hogyan válhat valaki ifivezetővé?
Szabó Boglárka: Az ifivezetők olyan pajtások, akik életkoruknál fogva már nem lehetnek gyermekvasutasok, de azok szeretnének maradni. Az „ifik” így a kisebb gyerekcsoportok (15 csoport van, a szerk.) vezetőivé válnak. Feladatainkat tekintve mi figyelünk rájuk, és nem utolsósorban csapattá kovácsoljuk őket. Minden ifivezető egy adott csoporthoz van hozzárendelve, a frissen végzett kispajtások pedig ezek között a csoportok között lesznek elosztva. Így minden csapatba kerül kicsi és nagy gyerek is.
Milyen elfoglaltságokat szerveztek a gyerekeknek? A jelenlegi időszakban is el tudjátok látni a feladataitokat?
Radics Levente: Az egész tanév során vannak közösségi programok, de ezeket két részre osztanám. A csoportprogramokon értelemszerűen csak a csoport vesz részt (bowling, közös mozizás, szabadulószoba stb.), a nagyvasúti programokon és a közös kirándulásokon viszont a teljes közösség.
Szabó Boglárka: A legnehezebb, hogy most, a pandémia alatt is nyújtsunk valamit a gyerekeknek úgy, hogy nem lehetünk velük. Azokat a lehetőségeket, amelyeket az internet kínál, igyekszünk kihasználni. Online játékokat játszunk, vagy kísérleteket mutatunk be.
Betti, te, mint harmadéves gyermekvasutas, milyennek látod ezeket a programokat?
Puskás Bernadett: Imádom mindet, ahogy a táborozást is. Nyáron az összes csoport eltölt itt két hetet. Ilyenkor rendbe rakjuk a tábort, strandolunk, és persze szolgálunk.
Bence, te vagy a „legújabb” kolléga. Csak néhány héttel ezelőtt végeztél. Ha jól tudom, már nagyon várod az első szolgálatodat. Kérlek, mesélj egy kicsit a tanfolyamról, és arról, hogy miért csatlakoztál a csapathoz.
Hódosi Bence: Nyaranta több alkalommal is feljöttünk a szüleimmel a Gyermekvasútra, és nagyon tetszett. Apa irodájában is láttam rengeteg érdekes képet, modell mozdonyokat és gyakran mesélt nekem a vasútról, ezért jelentkeztem. Sokat készültem a vizsgára, nem is izgultam. Szerintem nagyon érdemes megcsinálni. Pénztáros és értékcikkárus szeretnék elsőként lenni, rendelkező majd csak később.
Izgalmas volt az oktatás?
Hódosi Bence: Igen! Hétvégente jártunk tanfolyamra, szeptemberben kezdtünk. Voltak kirándulásaink, bejártuk a környéket, megnéztük a látnivalókat, amelyeket aztán pontosan kellett tudnunk a vizsgán is. Nagyon örültem, hogy sokat voltunk a természetben. De nemcsak a váltókkal és a berendezésekkel ismerkedtünk meg, hanem a vasutaséletről is sokat meséltek oktatóink. Nagyon büszke vagyok, hogy sikeresen teljesítettem a tanfolyamot és a vasutas közösséghez tartozhatok hamarosan.
Levi, ha jól tudom, téged inkább a szakma vonz.
Radics Levente: Itt élek Budán, ezért kiskoromban sokat jártunk fel ide a szüleimmel. Legóval lemodelleztük a pályát és a jelzőket, a tanfolyamra pedig velem együtt készültek. Szerintem ők is letehették volna a vizsgát (nevet). Közlekedésmérnök szeretnék lenni, itt pedig sokat tanulhattam. Ha van idő, és az állomásfőnök temperamentuma is olyan, akkor elmagyarázza a szakmai dolgokat, ami nagyon fontos.
Ezért szeretsz ide járni?
Radics Levente: Részben. De talán inkább azért, mert kiszakít a mindennapokból, és itt elfelejtem a gondokat. Az erdő látványa feltölt.
Miről szól a Gyermekvasút?
Szabó Boglárka: Alapvetően rengeteget lehetne arról beszélni, hogy milyen vasutasnak lenni, de aki nem próbálta, az soha nem fogja ezt az érzést megérteni. Aki valaha gyermekvasutas volt, az a vasutas évei alatt és után is egy olyan közösség része lehet, amire számíthat. És vannak dolgok, amiket itt megtanul az ember: a fegyelem, az odafigyelés és a felelősség, ezek birtokában pedig bárhol megálljuk a helyünket az életben. A sok-sok élmény, amit itt a barátainkkal élünk át pedig hozzátesz ahhoz, hogy milyen személyiségünk lesz.
A Gyermekvasút legújabb, felújított nosztalgiakocsija
Megérkezett Hűvösvölgybe a Gyermekvasút legújabb büszkesége, a Cax 529-es pályaszámú négytengelyes, nyitott peronos vasúti kocsi. Ezt a típust a II. világháború utáni járműhiány enyhítésére építették Győrben, tervezési sebességük 80 km/h volt, az utastérben villanyvilágítás és kályhafűtés szolgálta az utazók kényelmét. Az Úttörővasút első éveiben több ilyen kocsi szolgált a budai hegyekben, de ezzel a járművel a Bugaci Kispöfögő szerelvényében találkozhatott utoljára az utazóközönség. A kocsit a hajdani gyári színterve szerint fényezték újra és oldalanként két korhű zománctábla is díszíti.