Gajdos Zoltán, a MÁV-START szolnoki személyzetirányítója mind a vasutat, mind a stand up-ot hivatásának tekinti. Ars poeticája, hogy humorral minden leküzdhető. A Stand Up Comedy humortársulat tagja már közel 20 Showder Klubos fellépést tudhat maga mögött. Vele beszélgettünk arról, miben fejlődött hivatásai által, hogyan indult a stand up karrierje, miből merít ihletet.
Hogy kerültél a MÁV-START-hoz?
Az újszászi „Sínművészeti” iskolába jártam, ahonnan egyenes út vitt a vasúthoz. 2008 szeptember 1-jén kezdtem vezető jegyvizsgálóként Szolnokon, majd letettem a nemzetközi vizsgát, és ezt követően Mezőtúrra, majd Békéscsabára kerültem nemzetközi jegyvizsgálóként. Személyzetirányítóként a Nyugatiban, majd Cegléden és most Szolnokon dolgozom. Bár ez a munkakör nem mindig a leghálásabb, hiszen olyan vagy, mint a vonatban az ütköző, de remek a kollektíva, és jó érzés, hogy tudsz segíteni másoknak megoldani egy-egy problémát.
Hogyan indult a stand up karriered?
A vasúton. Csapatépítés jelleggel tartottunk egy vasutas farsangot, ahol engem kértek fel az esemény moderálására. Visszagondolva nem sikerült annyira jól, de a kollégák bíztattak, hogy érdemes lenne ezzel foglalkoznom. Jelentkeztem egy stand up comedy tehetségkutatóra, amit megnyertem. A harmadik fellépésem már a Showder Klubban 2010 őszén volt. A Showdert nagyon szerettem nézőként, és úgy éreztem magam, mintha megnyertem volna a jackpot-ot, hiszen velem ellentétben, akik ott fellépnek, már rendelkeznek színpadi gyakorlattal. Sokáig tudatosan nem építettem ezt a karriert. 3 évvel ezelőtt csatlakoztam Stand Up Comedy humortársulathoz, és azóta folyamatosan járjuk az országot. Mind a humorista, mind a vasutas kollégáktól rengeteg támogatást kapok. Óriási megtiszteltetésnek éltem meg, hogy tavaly felléphettem a Vasutas napon is.
Mi a kedvenc stand up témád, miből merítesz ihletet?
Mindenkinek megvan a fő csapásiránya, én leginkább aktualitásokat választok. A vasút hálás téma, elsősorban innen gyűjtöm a legtöbb ötletet, mert a vonatozás mindenki számára ismerős helyzet. Eleinte csak ültem a vonaton, és lejegyzeteltem a hallott történeteket. A kollégáknak és a páromnak szoktam előadni, tőlük kapok visszajelzéseket. Van olyan téma is, amit már 3 éve leírtam, de nem lett belőle semmi. Régen még papírra írtam a szövegeimet, és mint egy verset felmondtam. De a puding próbája az evés. Most már csak jegyzeteket készítek, és az alapján kötetlenül elmesélem a történeteket. Érezni kell, hogy milyen a szimbiózis a közönséggel, ez is alakítja a fellépéseket.
Hogy érezted magad az első TV-s fellépéskor?
Mély vízbe csöppentem, hiszen akik ott fellépnek, már rendelkeznek színpadi gyakorlattal. A felvételt követően azt a visszajelzést kaptam, hogy becsukott szemmel adtam elő, mivel nem a felső sarkot néztem, ahol a kamera volt, hanem a közönséget. Közben pedig úgy éreztem magam, mintha a kedvenc filmemben játszhatnék egy szerepet. Mostanra már rengeteg céges és közel 20 Showder fellépést tudhatok magam mögött.
Milyen a jó stand up?
A stand up nem feltétlenül csak a nevetésről szól. A lényeg, hogy érzelmeket váltson ki. Lehet, elsírod magad vagy felháborodsz, de az is a feladata, hogy olyan témákat boncoljon, amelyek kényesek ugyan, de fontos társadalmi problémákra világítanak rá. Először ehhez a saját kultúránkat kell megváltoztatni, hogy szembe tudjunk nézni ezekkel a kérdésekkel is. Fontos azonban az is, hogy olyan határmezsgyén belül mozogjunk, amivel senkit nem bántunk meg. Ráadásul előadóként nekem is jól kell közben éreznem magam. Ebben sokat segít az, amikor interkacióba lép velem a közönség.
Említetted, hogy sokszor a vasútból merítesz ihletet. Milyen témákat szoktál vagy tervezel beemelni a műsorokba?
Általában az utasokkal ért interakciókat dolgozom fel. A vasút hálás téma, hiszen mindenki tud azonosulni vele. Ilyenek tipikusan a hétvégi bulivonatok vagy olyan vasutas szituációk, mint a késések. Szeretek görbe tükröt mutatni. Ha mi „mindig késünk”, akkor hogy van az, hogy valaki azért nem tudott jegyet venni, mert futnia kellett, hogy elérje a vonatot? Az értelmetlen rongálásokról az egyik kedvenc történetem, a „hüje vasutas” felirat, amit a WC-ben olvastam. Azt is sokszor tapasztalom, hogy a vágányzár olyan, mint a jeti: nem szeretjük olvasni. Mindig van valaki, aki még nem hallott róla. A szemmagasságban lévő iránytáblákat se vesszük sokszor észre. De olyan hétköznapi szituációkról is szoktam mesélni, mint a mindig tömött első kocsi, ami hamarabb ér Pestre, ezért „több első kocsi is elkelne a szerelvénybe”. Vannak azonban olyan komoly témák is, mint a gázolás. Szörnyű dolog, de fontos, hogy beszéljünk róla, és rengeteget gondolkodom azon, hogy milyen oldalról lenne érdemes megközelíteni.
Hogyan hat a személyiségedre a vasúti és a humorista hivatásod?
Nem szerettem a tömeget soha. A vasút megtanított arra, hogy ezt leküzdjem, és segített abban, hogy ne legyen lámpalázam a fellépéseken. A stand up arra tanított, csinálni kell, érvényesíteni kell az igényeidet, kiállást, önbizalmat adott. A kommunikációban is rengeteget fejlődtem általuk. Jegyvizsgálóként nem voltak atrocitásaim. Előfordult, hogy végül úgy büntettem meg utast a vonaton, hogy a végén megköszönte. Ha megtanulsz mindenkivel a saját nyelvén kommunikálni, akkor nyert ügyed van, és ezt a vasúton ugyanúgy tudod érvényesíteni, mint a stand up fellépések során.
Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a fellépésekkel?
A vasút mellett most már a stand up is hivatás számomra. Elég jól összeegyeztethető, köszönet ezért a munkaidőbeosztás készítőmnek. A fellépések időpontjai előre ismertek, és olyan még nem volt, hogy azért kellett lemondani fellépést, mert nem tudtam összeegyeztetni a vasúttal. Mindemellett van 3 gyerekem, sőt, közben a tisztképzőt is végzem mindezek mellett.
Hogyan kapcsolódsz ki?
Mindig ezer fokon égek. Sokszor úgy érzem, a munkahelyemen kapcsolódok ki. Munka után otthon sokat dolgozom, de az apró dolgok is számítanak. Feltölt, ha sétálunk egyet a családdal, megnézünk egy előadást, szoktam futni, de már az is kikapcsol, ha bemegyek a munkahelyemre, és beszélgetünk pár szót a kollégákkal.
Mit gondolsz, milyen szerepe van a humornak a mindennapi életünkben?
Fontos szerepe van, bár ezt nem mindenki gondolja így. Eddig még mindent meg tudtam oldani humorral. Néha igazán szörnyű dolgokon nevetünk, és ez jó módszer arra is, hogy feldolgozzuk a problémákat. Ha képesek vagyunk nevetni magunkon ahelyett, hogy begubóznánk, akkor képesek vagyunk arra is, hogy más szemszögből vizsgáljuk meg a dolgokat. Az fontos, hogy mindezt ízlésesen tegyük. A szókimondó, őszinte stílust képviselem, de azt is szem előtt kell tartani, hogy más az ingerküszöbe a magyar nézőknek, mint az angolszász kultúrában, ahonnan a stand up műfaj is eredeztethető. És nem utolsó sorban a humoros emberek mindig közkedveltebbek.
