A frissen kinevezett vasúti főirányító, Pintér Attila nem szeret unatkozni. Tesz is róla, hogy ez ne fordulhasson elő, hiszen a háromszoros nagypapa a nyugodtnak csöppet sem mondható munkája mellett kerámiákat készít, néptáncol, íjászkodik, országos hagyományőrző fesztivál szervezésében vesz részt, ételt oszt a rászorulóknak, maga termeli a háztájit, és ha mindez nem lenne elég, ráérős téli estéin a szakdolgozatát írja.
Idén lesz kereken 40 éve, hogy a Magyar Államvasutakhoz szerződött. Ez volt az első és azóta is az egyetlen munkahelye. Mindig erre a pályára készült?
1985. július 26-án kezdtem a szolgálatot Makón váltókezelőként, pedig sose készültem vasutasnak. Szegeden a Textilipari Szakközépiskolában végeztem, de a nagy gyárak éppen akkoriban kezdtek bezárni, így biztosra akartam menni, és egy éles váltással – egy barátom javaslatára – beadtam a jelentkezésemet a MÁV-hoz. Azonnal felvettek, én pedig azóta is itt vagyok.
Bár a helyszín és a feladatok sokat változtak az évek során.
Makó akkor még egy közepes forgalmú állomás volt. A katonaság után elvégeztem a segédtisztit, és forgalmi szolgálattevő lettem. Az évek során a makói forgalom sajnos folyamatosan csökkent, én pedig a tétlenséget nem nagyon bírom és nem is szeretem, így előre menekültem. Elvégeztem a tiszti tanfolyamot, és pár évvel később vonalirányító lettem. 2009 óta dolgozom a Szegedi Üzemirányító Központban, decembertől kinevezett főirányítóként.
A vasútnál ez az egyik legösszetettebb és legizgalmasabb feladatkör, mégis kevesen tudják, mit csinál pontosan egy főirányító. Elmesélné röviden?
Röviden nehéz lesz, de megpróbálom. A legfontosabb, hogy minél zavartalanabb legyen a forgalom, mindannyian nagyon utascentrikusan gondolkodunk. Azonban a vasútnál szinte folyamatosan helyzet van, amit meg kell oldanunk. Bármilyen műszaki esemény történik – a biztosítóberendezéssel, a felsővezetékkel, jön egy avartűz, vagy csak összefirkálnak egy kocsit –, azt mind nekünk innen, az irányító központból kell koordinálnunk, lemenedzselnünk.
Egy graffiti az anyagi és esztétikai kár mellett késést is tud okozni?
Sajnos igen. Az a kocsi azonnal kiesik, újat kell helyette beállítani. Meg kell várnunk a rendőrségi helyszínelést, ami késést generál. Vagy például ma hajnalban elgázoltunk két vadat. A 2 óra 50 perckor történt esemény miatt kb. 10 órára fog helyreállni a forgalom. Utána elromlott egy BZ… Az összes társszervvel (rendőrség, katasztrófavédelem) mi tartjuk a kapcsolatot, és lehetőség szerint gyorsítjuk a helyszínelést. Plusz emellett van kb. 20 vasúttársaság, amelyekkel szintén állandó kapcsolatban vagyunk.
Tehát folyamatosan égnek a vonalak?
Van néhány beszélgetésünk a műszak alatt! Mondjuk 2 perc alatt három telefonbeszélgetést is lefolytatok, s közben 10-12 monitoron figyeljük a forgalmi helyzetet. Szinte negyed Magyarország hozzánk tartozik olyan frekventált fővonalakkal, mint a 120-as vagy a 140-es, de a TramTraint is mi felügyeljük. Közben pedig nyilvántartásokat vezetünk, táblázatokat és határforgalmi jelentéseket készítünk, kódoljuk a késéseket, referálunk a hálózati főirányítónak és a rendkívüli helyzetek irányítójának. Nem egy nyugis állás, az biztos! De szerencsére nagyon jó a csapatunk.
A munkája mellett számos szenvedélye és hobbija is van. Hogy jut mindenre ideje és energiája?
A beosztásunk szerencsére nagyon jó, két műszak között van két nap szünetünk. Ez ideális, hogy az ember más dolgokkal is foglalkozhasson. Sokan csinálunk a munkánk mellett mást is, ami változatossá teszi a napi rutint.
Ön például csodálatos kerámiákat készít.
A feleségem szerettette meg velem a fazekasságot, és már régóta együtt készítjük a kerámiákat. Én korongozok, ő pedig díszít. A házunkban kialakítottunk egy műhelyt is kemencével, a nevünk Sár-fia Agyagos Műhely. Kiskoromtól kezdve igényem van a szépre, ebben jelentős szerepe volt kedves általános iskolai tanáromnak, Borsi Sándornak is.
Miket készítenek?
Elsősorban használati tárgyakat: tálakat, korsókat, poharakat, babfőzőt vagy éppen vajtartót. Ez nem a klasszikus vajtartó, ezt ugyanis nem kell hűtőbe tenni, így a benne tárolt vaj mindig lágy és kenhető. A funkcionalitás mellett fontos számunkra a népi motívumok megjelenítése és a hagyományőrzés is az élet minden területén.
Így nem is olyan meglepő, hogy hagyományőrző íjász.
Nagyon szeretem a történelmet, különösen a 10. századot és a honfoglalás korát. A hagyományos íjászatot tanítom is fiataloknak, és számos rendezvényen tartottunk bemutatókat. Emellett én vagyok az egyik szervezője a többnapos Magyarok Országos Gyűlésének, amit minden évben Ópusztaszeren rendezünk meg. A hagyományőrzés részeként birkát is nyírtam már, hogy az elejétől a végéig megismerjem a nemezelés folyamatát, készítettem már jurtát, és néha fát is faragok.
És ha mindez nem lenne elég, még néptáncos is.
A Makói Öreg Tyúkok és Kakasok Egyesülete szenior csoportjának vagyok a tagja. A tánc kellemes elfoglaltság, és rendszeresen meghívnak minket fellépésekre is. Mindig is közösségi ember voltam, szeretek szervezni, és másoknak örömet szerezni. Tíz évvel ezelőtt például alapítója voltam a Heti Betevő Egyesület makói csoportjának, és első vidéki szervezetként kéthetente osztunk ételt rászorulóknak. Azóta már csaknem 25 ezer adag melegételt tudtunk kiosztani.
A munka és a számtalan hobbi mellett jelenleg egyetemre is jár.
Igen, ez idáig kimaradt az életemből. A felsőfokú végzettség a főirányítói pozícióhoz szükséges, de már a szakdolgozatomat írom. 58 évesen szerencsére még érzem magamban az erőt a sok feladathoz.
Ennyi teendő és kötelezettség mellett a családra is jut ideje?
A feleségemmel rengeteg mindent közösen csinálunk, a kerámiákat vagy a kiskertünket, mert az is van, így amit tudunk, magunknak termelünk meg. Három gyermeket neveltünk fel. A fiunk – némi apai jótanács után – mozdonyvezetőként dolgozik a START-nál, és ő is nagyon szereti a munkáját. Már három unokával is büszkélkedhetünk, akik, mint minden gyerek, természetesen imádják a vasutat.