Cikkünk megírásáig 1100 darab szájmaszkot gyártott le Babik Attila és frissen alakult csapata. Adományoztak a budapesti Szent Imre Kórháznak, a Postának, a Sparnak, és természetesen a MÁV dolgozóinak. Teszik mindezt díjtalanul, a szabadidejükben. Munkatársunkkal Benke Máté beszélgetett.
Eddig körülbelül 80, saját kezűleg készített maszkot adtál át a vasútnak. Honnan jött az ötlet, és hogyan tudod elkészíteni ezeket a védőeszközöket?
A történethez hozzátartozik, hogy 1995 óta dolgozom kárpitosként, 2018 óta pedig mesterkárpitos vagyok. A kisebbik fiamnak, Zsombornak én varrtam az oviba vitt tornazsákot. Ehhez vettünk pamutvásznat, amelyből maradt otthon egy nagyobb darab, ezzel kezdődött minden… A járványügyi helyzet elején feldobott a Facebook egy videót, arról hogyan lehet házilag szájmaszkot készíteni, – ekkor jött az ötlet, hogy a megmaradt anyagból én is csinálok néhányat. Többféle szabásmintát rajzoltam, majd ezeket meg is varrtam. Amikor több maszk összegyűlt, párommal, Verával megbeszéltük, hogy kiteszünk a Facebookra egy posztot, amelyben ingyen ajánljuk fel a maszkokat mindazoknak, akik fokozott veszélynek vannak kitéve. Szinte azonnal jelentkeztek rendőrök, ápolónők, nyugdíjasotthonok, családok. A kárpitosmunkáimat félretettem, és a teljes szabadidőmben ezzel kezdtem foglalkozni.
A vasutasok összetartása híres, amelynek ékes példája, hogy te is a munkatársaidra gondoltál először.
Tizenhat éve itt dolgozom, egyértelmű volt, hogy először nekik hozok. Amikor a szolgálati helyemen már mindenki kapott, felhívtam a főnökömet, és megkérdeztem, hogy hány maszkra lenne még szükség. Ennek az eredménye, hogy a mai napig (04. 08-a szerk.) már 80 darabot átadtam a vasútnak, a továbbiak pedig gyártásban vannak. A MÁV-tól is kaptunk szájmaszkokat, így a kollégák a náluk lévő 4-5 darabbal, ezek mosásával, a járványügyi helyzet végéig biztonságban lesznek. Egyébként közhelyesen hangzik, de jobb adni, mint kapni. Óriási pozitív energiát és érzéseket kap vissza az ember.
Ez a hajtóerőm.
Hány maszkot gyártottál eddig? Egyedül csinálod? Egyáltalán honnan van ennyi nyersanyagod?
Mint említettem, az igény óriási, egy maszk elkészítése pedig nagyjából 15 percet vesz igénybe. Ezért embereket toboroztam. Hét asszony jelentkezett Békéscsabáról, így 8 fős a mi kis csapatunk. Eddig nagyjából 1100 maszkot gyártottunk le. Már küldtem a Szent Imre Kórház, a Debreceni Klinikai Központ, a Gyulai Kórház, és a Békéscsabai Kórház nővéreinek, a Posta és a Spar dolgozóinak. A csomagok feladását én intéztem, én ezzel támogatom a „frontvonalban” dolgozókat. Nyersanyagot már több helyről kaptam, adományként. Néhány békéscsabai fuvarozócég összeállt, ők vettek nekem rengeteg pamutvásznat. Dolgoztam egy varrodás hölgynek, ő is segített egy kis anyaggal. Én is vettem 400 méter gumit, sőt, még Kanadából is rendelt nekem egy cég 900 métert.
Az egész országot megterheli ez az állapot, te mégsem magaddal foglalkozol elsősorban. Azt hiszem, ezzel a gondolkodásmóddal példaként szolgálhatsz mindannyiunknak.
A sportból sok mindent hoztam magammal, leginkább az edzői létből. Meghatározta, hogy milyen ember lettem. A családommal ott próbálunk segíteni, ahol tudunk. És ez nem csak a maszkkészítésre, vagy erre az időszakra szorítkozik.
Egyébként közhelyesen hangzik, de jobb adni, mint kapni. Óriási pozitív energiát és érzéseket kap vissza az ember. Ez a hajtóerőm.
Ne felejtsük el, hogy mindeközben te is „frontvonalban” vagy. Ha nem is találkozol annyit utasokkal, mégis szolgálatba jársz, kollégákkal vagy körülvéve. Hogyan éled meg ezt a helyzetet? Miben változott meg a vasút a veszélyhelyzet kihirdetése óta?
A forgalom meggyengült, utasok nagyon kevesen vannak. Aki van, az megtartja, amit a kormány előírt. Fegyelmezettnek látom az embereket. A betegség miatt egyébként nincs bennem félelem, a családomat segítem, az anyósoméknak és az idősebb hozzátartozóknak én vásárolok be.
Ha éppen nem dolgozol, vagy gyártasz maszkot, hogyan kapcsolódsz ki?
A családom nagyon fontos. A nagyfiam Püspökladányban él a volt feleségemmel, de majdnem minden időnket együtt töltjük. Járjuk a természetet, sétálni megyünk a Körös partjára, a barátokat látogatjuk meg. Egyébként a szakmám a hobbim, a szerelmeim pedig a két fiam, és a párom. Érdekesség, hogy ha a kisfiamat kérdeznéd, hogy mi szeretne lenni, akkor azt mondaná: feltaláló, kárpitos és vasutas!
Babik Attila Püspökladányban született. Igazi vasutascsaládban nevelkedett, hiszen édesanyja és nagymamája is a MÁV-nál dolgozott. Versenyszerűen birkózott. Az általános iskola után – birkózóedzője, „Gabi bácsi” hatására kárpitos szakképesítést szerzett, később leérettségizett. Családja tanácsára 2004-ben a MÁV-nál vállalt munkát, jelenleg váltókezelőként dolgozik Szabadkígyós szolgálati helyen. Bátyja Sacramentóban, Kaliforniában él, ott tevékenykedik vasútépítőként.