Bár diákmunkások egész évben előfordulnak járatainkon, pályaudvarainkon, jelenlétük leginkább a nyári időszakban indokolt, hiszen információkkal, kedves, megnyugtató szavakkal vagy éppen fizikai segítséggel járulnak hozzá ahhoz, hogy pozitív kép alakulhasson ki társaságunkról az utazóközönség szemében. A jegyvizsgálók szintén a frontszemélyzet csapatát erősítik, így elsődlegesen náluk csapódik le az utas öröme vagy elégedetlensége – ők azok tehát, akik a legjobban ismerik a közhangulatot. Két elkötelezett munkatársunkkal arról beszélgettünk, hogy milyen kihívásokat tartogat a nyári szezon annak, aki a MÁV-csoport színeiben vág neki ennek az izgalmas időszaknak.
Gyors Máté Bence, diákmunkás
Annyi lehetőség közül miért éppen ezt munkát választottad?
Vasutascsaládból jövök. Anyukám jelenleg forgalomirányító, a nagyapám pedig mozdonyvezető volt. Ebben a közegben nőttem fel, kötődöm hozzá, és érdekel is. Az szintén imponáló volt, hogy a feladat sokszínű, felelősséggel kell ellátni, de szabadságot is ad, mert nem úgy vagyunk fogva, mint például egy gyorséttermi alkalmazott.
A vasutasokat sokszor éri bírálat, hiszen általában közvetlenül őket teszik felelőssé az utasok, ha valami nem működik rendben, vagy a közlekedés feltételei nem úgy teljesülnek, ahogy az elvárható volna. Te milyennek látod belülről ezt a közösséget? Elszántak, tevékenyek a dolgozók?
Alapvetően mindenki jóindulatú, aki itt van, azaz én nem találkoztam rosszindulattal. Nyilván, amikor az ember hosszú időn át dolgozik egy helyen, kifárad, főleg, ha megterhelő a munkaköre, ezért érthető, ha nincs minden vasutasnak mindenhez türelme. De az az érzésem, hogy aki ide jön dolgozni, az valamilyen eredményt akar elérni, és ezt az országos közlekedési hálózatot szeretné működtetni. Szerintem mindenki bízik benne, hogy javulnak a körülmények, senki nem akar a késésekre, fennakadásokra bejönni. Mi például azért is vagyunk, hogy valamennyi terhet levegyünk az itt dolgozók válláról, és hasznos segítséget nyújtsunk.
Veled voltak már gorombák? Milyen viselkedést kell tanúsítanod, amikor jogos az utas indulata?
Ha valaki emberekkel érintkezik, konfliktushelyzet is biztosan kialakul, így természetes, hogy velem is előfordult már ilyen, de a nap végén nem vehetem magamra a szidalmakat, sőt a következő érdeklődővel ugyanolyan jól kell bánnom, mint mindenki mással. Sokaknak ez nem megy ilyen könnyen, de nekem eddig nem kellett különösebb lelkierő ahhoz, hogy kedves legyek. Úgy vagyok ezzel, hogy a MÁV-csoportot képviselem, ha pedig a kedvességemmel javíthatom valakinek a vasútról alkotott képét, akkor megéri.
Milyen típusú feladatkörben érzed magad a leghasznosabbnak?
A legjobb az volt, amikor a nemzetközi pénztárban fordítottam. A külföldiekkel folytatott kommunikációt nagyon élvezem, szerintem jó benyomást tud tenni egy másik országból érkező utasra, ha a munkatársak képesek őt informálni – én is ezt szeretem, amikor külföldön járok. Alapvetően egyébként azokat a pozíciókat kedvelem, ahol aktívan részt tudok venni egy folyamatban, mert az értelmet keresem mindenben.
A nyári szezon – az elmúlt évek extrém hőmérsékleteivel – megterhel mindent és mindenkit. A járműveket, a vasúti infrastruktúrát, az utasokat és a dolgozókat is. Melyik az a pont, ahol a legfontosabb a beavatkozás? Amit egyértelműen problémásnak találsz abból a pozícióból, ahonnan te nézel a vasútra?
Sokszor utaztam a GYSEV járatain, ott láttam először, hogy vizet tartanak a vonatokon. A MÁV-nál ez a gyakorlat most hőségfigyelmességként jelenik meg, így bizonyos kocsiosztályokon kekszet és frissítőkendőt osztanak az utasoknak. Extrém magas hőmérséklet esetén szerintem a fedélzeten is lehetne vizet adni. A másik észrevételem a konkrét feladatunkkal függ össze: nyáron a megnövekedő esetszám miatt többször keresnek bennünket, diákmunkásokat. Mi informátorok vagyunk, információt viszont korábban csak az összesítő tábláról tudtunk leolvasni, ahogyan az utas. Ez az idei évtől – ha jól tudom – változik, szolgálati telefonokat kapunk, és közvetlen összeköttetésben leszünk a haváriaközponttal.
Milyen várakozásokkal fordulsz rá az idei szezonra, mit tudsz megtenni azért, hogy elégedettebb utasok távozzanak a járatainkról, pályaudvarainkról?
Idén többször tervezem jönni, mint tavaly, és igyekszem mindenkinek a lehető legjobb önmagamat nyújtani.
Koncz Gabriella, vezető jegyvizsgáló
A nyár mindig nehéz időszak volt a MÁV-csoport életében. Hányadik „szezonodat” kezded meg idén?
Ez a tizenhetedik, 2009 júniusa óta dolgozom itt.
Ez szép hosszú karrier, van valami, amiben pozitív irányú fejlődést tapasztaltál az elmúlt idő alatt?
Mindenképpen javultak az utasok körülményei, a FLIRT és KISS motorvonatok érkezésével általánossá vált a klíma és a konnektor is, mostanra pedig a vasút garanciát vállal arra, hogy megfelelő hőmérsékletű utastérben foglalhassanak helyet az emberek, ez az elővárosban – észrevételeim szerint – maradéktalanul teljesül is. Amikor én kezdtem a vasutat, leginkább hagyományos, „csapkodós ajtajú” vonatok jártak, amelyeken csak az ablakot lehetett leengedni.
A jobb körülmény érezhetően több utast jelent?
Így van, nagyon sok a munka, mert sokkal többen veszik igénybe a szolgáltatásainkat, mint 10 évvel ezelőtt. Érezhetően többen vannak az elővárosi járatokon is. És nemcsak csippantásból van több, hanem szolgálatból is: előfordulnak 8 vonatos fordák, ami nagyon sok. Persze megszokjuk akkor is, ha megterhelő, mert nem csinálnánk, ha nem szeretnénk.
Jegyvizsgálóként mi az, ami a legnagyobb terhet rója rád ilyenkor?
Ingázók általánosságban a reggeli és a délutáni időszakban vannak sokan, de nyáron megszűnnek ezek a „csúcsidőszakvonatok”, minden járatunkon egyenletesen sokan vannak, hétvégén pedig nagyon sokan. Vonatból is több van ilyenkor, például a bagolyvonatok – bizonyos vonalakon egész éjszaka zajlik a közlekedés. De ott van pluszban a Jégmadár expressz vagy a Kék Hullám sebesvonat, ezeket imádják az utasok. A meleg minket is nagyon megterhel, a férfiaknál a hosszúnadrág még mindig kötelező. Előfordulhat, hogy olyan vonatot fogunk ki, amelyen nincs klíma, és egész nap segítünk táskát, biciklit feltenni, ami nem kemény fizikai munka, de megterhelő.
Ez azt jelenti, hogy a ti munkakörülményeiteken még volna mit csiszolni?
A pihenők felszereltégén érdemes volna javítani, sok helyen nincs még klíma, ahogy elegendő hely sem a kollégák számára. Az is rendkívüli módon javítaná a feladatvégzésünk minőségét, ha a munkaidőbeosztásunk kicsit kevésbé volna feszes.
Nem csak az árnyoldalakról szeretnélek kérdezni, hiszen ahogy rád nézek, egy valami biztos: ragyogsz a boldogságtól. Mi az, amit szeretsz ebben az időszakban?
Amikor jönnek a családok, a turisták, a gyerekcsapatok, sokkal vidámabb, sokkal élettel telibb minden, össze sem hasonlítható ez egy átlagos hétköznappal. De alapvetően szeretek emberekkel dolgozni, tájékoztatást nyújtani. Velünk találkozik az utas a legtöbbet, nem hátrány tehát, ha nyitottak és jókedvűek vagyunk. Én mindig ilyen voltam, de azért ehhez az is kell, hogy rápihenjek a szolgálatokra. Igyekszem mindig 8 órát aludni, ezt viszont nem teheti meg minden kolléga, hiszen sokan messziről járnak be dolgozni.
A csapat is megkönnyíti egy-egy munkanap leküzdését?
Rengeteg új kolléga van, egészen megfiatalodott a társaság, de sokakkal dolgozom együtt azok közül is, akik az érkezésemkor már itt voltak. Összetartók vagyunk, érdeklődünk egymás iránt, és nagyon rugalmasan segítjük a másikat, akár a szolgálatok elcsereberélésével is. A közösség, amit tud, megtesz, hogy könnyebb legyen mindannyiunknak. Rengeteg embert megismerünk, rengeteg barátság szövődik. Nekem például a párom is vezető jegyvizsgáló, itt találkoztunk egymással.
