Mindig nagy öröm vasutas családokkal találkozni, legfőképpen azért mert ebben az esetben az együtt elvégzett munkának otthon és a munkahelyen is közös az eredménye. Anyák napja alkalmából ezért egy édesanyát és két fiát szeretnénk most bemutatni, akiknek köszönhetően mindig frissen festett és ragyogóan tiszta vasúti személykocsik gördülhetnek ki a MÁV VAGON Kft. Szolnok Területi Központból.
Tóth Róberttel, Tóth Ferencné Jolánnal és Tóth Istvánnal beszélgetettünk.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem csak ti dolgoztok a vasútvállalatnál, hanem az édesapátok, Ferenc is, aki itt van velünk. Ki mióta erősíti a vasutasok népes családját?
Jolán: Akkor kezdeném én: Róbert 18 éve, István 8 éve, én 12 éve, a férjem pedig 1975 óta dolgozik a járműjavítóban.
Ferenc: Én dolgozom itt a legrégebben, 14 évesen kezdtem. Ugyan nem volt másik munkahelyem, mégis jól emlékszem, hogy mennyire meglepődtem ezen a közösségen. Minden munkatársam tisztelettudó volt, segítették a fiatalabbakat, egymást, sőt, egymás családját is! Ha egészen őszinte akarok lenni nem vártam ezt egy munkahelytől.
Ez ma is elmondható az itteni közösségről?
Ferenc: Abszolút. A közösségi szellem ma is megvan, ahogy idősödik az ember, úgy látja, hogy az ide érkező fiatalok is átveszik ezt a viselkedési formát és beállnak a sorba. Aki nem tesz így, az igazán nem is akar közénk tartozni.
Jolán, neked is hasonlóak a tapasztalataid?
Jolán: Nekem ez a harmadik munkahelyem, 18 évesen dolgoztam először és én azóta ezt a szemléletet viszem magammal – legyünk egyek, húzzunk egyfelé, legyen ez a munkaszellem, hiszen így könnyebb a feladatokat hatékonyan elvégezni. A fiatalok is látják, hogy ezzel csak segíteni akarunk nekik, ezért a legtöbben könnyedén beilleszkednek, hiszen nem mindegy, hogy milyen hangulatban dolgozunk, hogy megegyezünk-e, hogy nevetünk-e. Az a tapasztalatom, hogy itt minden szakma úgy van vele, hogy „becsületesen végezzük el a munkákat”, ez pedig nagyon jó.
Mivel foglalkoztok pontosan?
István: Mi Robival és apával a vasúti kocsik szépségéért felelünk, látványos a munkánk, hiszen a festés előkészítés, fényezés gyáregységnél dolgozunk. Egyébként takarítóként kezdtem a vállalatnál, a különböző munkafolyamatokhoz csak beálltam segíteni. A főnökeim ezt észrevették, láttak bennem fantáziát és beiskoláztak. Budapesten elvégeztem a Bánki Donát Technikumot, ahol járműfényező képesítést szereztem. A kocsik festése egyébként egy érdekes, többlépcsős folyamat, ahol az egyszerűbb díszítéseket maszkoló szalaggal, fóliával és papírral hozzuk létre, a bonyolultabbakat pedig előre legyártott öntapadós ívekkel. A felület mérete összehasonlíthatatlanul nagyobb egy autóéhoz képest és bonyolultabb, többrétű munkát is igényel, ezért jóval nagyobb a kihívás annál, mint amit az iskolában tanultunk. Technikában azt hiszem, hogy már jó vagyok, mert a kollégáim sokat segítettek, hála az égnek jó szakemberekkel dolgozom együtt, leginkább csak tanultam mindenkitől.
Róbert: Amikor én idekerültem, nagyon sok volt az idős kolléga, akik nekem sokat segítettek. Most én tanítom a fiatalokat. A Festés előkésztés, fényezés gyáregységnél dolgozom, ahol személy szerint én az új gyártású kocsikkal nem, csak felújítandókkal foglalkozom. A folyamat általában úgy épül fel, hogy bejön egy kocsi, amit már letisztítottak, átesik egy korrózióeltávolításon, kap egy alapozást, késtapaszolással javítjuk a hibákat, lecsiszoljuk, majd a finommunkák elvégzésére egy fényezőműhelybe kerül.
Jolán: Én a kocsik takarításával foglalkozom a kocsijavítás gyáregységen. Ez magába foglalja a járművek külső, előkészítő mosását is, ami a festési folyamat első lépése, de takarítjuk a belső tereket is, ablakokat, üléshuzatokat.
Tehát a ti esetetekben is megfigyelhető a folyamatok egymásra épülése – még családon belül is. Jolán előkészíti a kocsikat a mosással, Róbert az alapozásért felel, István pedig a festéssel zárja a sort.
Egyébként sokszor vonatoztatok? Mennyire itatta át az életeteket a vasút?
Jolán: Három fiam van, amikor kicsik voltak, sokszor mentünk Budapestre. Vittük a gyerekeket az állatkertbe, a vidámparkba. Ilyen téren is elmondható, hogy összekovácsolt bennünket a vállalat, mert lehetőséget adott közös programokra.
István: Így van, vonattal jártunk mindenfele, én és a testvérem Bécsben is voltunk szabadjeggyel.
Mennyire volt egyértelmű számotokra, hogy a vasúthoz gyertek dolgozni? Hatással voltak rátok a szüleitek?
Róbert: Igen, mert apától láttuk, hogy ez jó hely. Korábban építkezésen dolgoztam, ezért tudom, hogy egy vállalkozónál – ha épp nincs a szakmámnak megfelelő munka – be kell segíteni a többieknek. Itt mindig van a képzettségemnek megfelelő feladat, mert a kocsik festése folyamatos. Egyszerre három fér be a munkaterületre, azokat sorban megcsináljuk, aztán jönnek a következők.
Milyen érzés, hogy ti öltöztetitek új ruhába a vasúti járműveket?
István: Jó érzéssel tölti el az embert, hogy mi csináltuk, akár a régit, akár az új fényezést látjuk. Az utóbbi egyébként kvalifikáltabb szakembereket igényel, esztétikailag viszont sokkal szebb. Egy-másfél hét az elkészülési ideje. A festendő járművek mennyisége változó, van, hogy havi 20-25, de van, hogy csak 14-16 áll a sorban. Mozdonyokat és keskeny nyomtávú kocsikat is fényezünk, sőt az épület előtt kiállított Bobót is mi újítottuk fel.
A vasúton kívül sok időt töltötök együtt? Mit csináltok szívesen a szabadidőtökben?
Jolán: Sokat vagyunk együtt, mert együtt élünk Kengyelen. Általában dolgozni is együtt jövünk. A gyerekek régebben nagyon szerettek focizni, de ezt mára már a közös bográcsozások, vagy a szórakozóhelyek látogatása váltotta fel. Mi sűrűn megyünk a munkatársakkal Budapestre vagy Egerbe.
Róbert: Sokáig fociztam a vasút mellett, sőt, a vasút csapatában is több éven keresztül játszottam. Még az országos bajnokságon is dobogós helyezést értünk el.
Mit gondoltok, folytatódik a hagyomány? Ha lesznek gyermekeitek, ők is vasutasok lesznek?
Róbert: Igen, van rá esély.
Jolán: Én örülnék neki, ha a vasúton vállalnának munkát.
Anyák napja alkalmából ezen cikken keresztül is kívánunk Tóth Ferencné Jolánnak és a MÁV VAGON Kft., valamint a MÁV-Volán-csoport többi tagvállalatánál dolgozó valamennyi édesanyának szeretett anyák napját, kívánjuk, hogy legyenek még sokáig közöttünk erőben, egészségben, boldogságban.