Bárki szorulhat idegenek segítségére, bármikor – legyen szó a gyermekünkről, a szüleinkről vagy akár mi magunkról. Szívmelengető, ha egy ilyen helyzetben számíthatunk embertársainkra. Utasaink is számítanak munkatársainkra a váratlan helyzetekben, és nagyon hálásak minden apró segítségért, az odafigyelésért – ezt számos köszönőlevél bizonyítja!
A Kovács Béla autóbusz-vezetőnek címzett levél:
A 2025. május 11-én 17:05-kor Szilvásváradról Egerbe induló buszjárat vezetőjének a következőket írta egy édesanya: „Az utazás során lányom rosszul lett, és Ön ebben a helyzetben rendkívüli türelemmel, odafigyeléssel és együttérzéssel sietett segítségükre. Ez, az Ön figyelmes, segítőkész hozzáállása óriási megnyugvást jelentett az utazás során lányom számára. Odafigyelése, és az, hogy minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy gyermekem biztonságban Egerbe megérkezzen, mély, maradandó hálát és örök köszönetet hagyott benne.”
Kovács Béla ózdi autóbusz-vezető elmondta: csak annyi tűnt fel neki, hogy a Szilvásváradról utazó fiatal lány Bélapátfalván, az ipartelepi buszmegállóban szállt le, ahol ritkán szokott lenni leszálló. A többi utastól érdeklődött, akik szerint rosszullét lehetett az ok. Kollégánk azonnal leszállt a kislány után, ásványvízzel sietett a segítségére. A fiatal jelezte neki, hogy majd felszáll egy következő járatra, ne várja őt. Béla ezt nem hagyta annyiban, hiszen az utas aznap valószínűleg nem tudott volna menetrend szerinti busszal tovább utazni már, és a környék sem olyan volt, ahol a fiatalt magára hagyta volna. Néhány perc után együtt visszaszálltak a járatra, és Béla megkérte az utasokat, hogy az első ülésre engedjék leülni a kislányt. Mire beértek Egerbe, jobban lett és biztonságban tudott leszállni a céljánál. A köszönőlevél is bizonyítja, hogy mély nyomot hagyott benne kollégánk embersége.
Közeleg a nyári hőségriadók időszaka, a hasonló esetek sajnos egyre gyakoribbak lesznek. Kovács Béla sok éves pályafutása során számos rosszullét esetén segített már utasainak. Valószínűleg idén nyáron is nagy szüksége lesz az empátiára neki is, és minden kollégának, aki a MÁV Személyszállítási Zrt. utasaival napi kapcsolatban van.

Koós Tamásnak, az autóbuszos forgalmi üzem dolgozójának címzett levél:
Az odafigyelés néha egy egészen apró gesztus formájában is rengeteget jelent! Egy másik édesanya annak a buszvezetőnek hálás, aki május 15-én a Kál-Kápolnáról 17 órakor Egerbe induló járatot vezette:
„A kisfiam 15 hónapos, imádja a buszokat, az úton is mindig nagyon nézi őket, mutat rájuk. A fent említett sofőr észrevette, hogy a gyermekem "majd' kiesik" a babakocsiból, annyira nézi a buszt, mire dudált egyet neki. Ráadásul nem hosszan és hangosan, amitől egészen biztosan megijedt volna, hanem épp csak egy kicsit, amitől a fiam nagyon boldog lett, mosolygott, nevetett. Ezek az apró dolgok nagyon emberiek, egy kisgyereknek pedig óriási élményt jelentenek, így egy anyuka napját is bearanyozzák, és kicsit visszaadják az emberségbe vetett hitét!”
Koós Tamás, a Heves vármegyei autóbuszos forgalmi üzem kollégája elmondta: Feldebrőn áthaladva tűnt fel neki a család és az, hogy a kisgyermek szinte kiugrik a babakocsiból, annyira lelkesen integet, mutogat a busznak. Egy kedves gesztusként „köszönt” neki egy rövid dudálással. Amikor telephelyvezetője felhívta a köszönőlevél miatt, meg is ijedt hirtelen, hogy esetleg panasz lett belőle, de ennek valójában pont az ellenkezője történt.
Tamásnak két hasonló korú gyermeke van, akik szintén imádják a járműveket – a fő, hogy minél nagyobb legyen a gép, mentő, tűzoltó, busz, bármi jöhet! Így pláne érthető, hogy kollégánk különösen figyel a kicsikre. Ő maga – bár vezetni is nagyon szeret – elsősorban a folyamatos kommunikációt, az utasokkal való kapcsolattartást kedveli a munkájában. Mint mondja, a koronavírus-járvány során nehezen élte meg, hogy el van választva az utasoktól, nem tud egy-egy kedves szót váltani velük. Ezt a hozzáállást érzik és értékelik az utasok is, ezt abból is látja, ahogyan elbúcsúznak tőle egy-egy járat után. Tamás 2008-tól dolgozik a társaságunk kötelékében, kezdetben tartalék szolgálatosként, ennek során alaposan megismerte a környező megyéket is. Vele is előfordult, hogy nem csak a kedvességére, de a segítségére is szorultak az utasok: néhány napja például egy fiatal lány elájult a járatán, neki segített.

Két kollégát emeltünk most ki a beérkezett köszönőlevelek apropóján, de csaknem 15 ezer munkatársunk kerül nap mint nap közvetlen kapcsolatba utasainkkal, hasonló esetekről valószínűleg bármelyikük be tudna számolni. Figyeljünk ezután is egymásra, mindig, mindenhol!