Szeptember elején Herceghalomban egy tehervonat fékberendezése hibásodott meg, így a vonat nem tudott időben lefékezni. Kopócsi Zsuzsanna herceghalmi forgalmi szolgálattevő azonnal cselekedett; lekörözte az ugyanazon a vágányon, ellenkező irányból érkező vonatot, amely még időben meg tudott állni. Kollégánkkal Benke Máté beszélgetett.
Az emberek gyakran el sem tudják képzelni, hogy mennyire felelősségteljes ez a munkakör, mekkora odafigyelést igényel. Nem lehet a napi rutin szerint dolgozni.
Valóban. A felelősség nagy, de ez nem azt jelenti, hogy állandóan ilyen rendkívüli helyzetekkel kell megküzdenünk, viszont felkészültnek kell lennünk. A felelősség különböző szintjeit én is a saját munkám során tapasztaltam meg, hiszen az évek során egyre komolyabb munkaköröket láttam el. 1991-ben jöttem a vasúthoz dolgozni, vonatfelvevőként kezdtem Komáromban. 1997-ben egy újabb feladatot bíztak rám, váltókezelő lettem. 2006-ban átépítették Komárom vasútállomás biztosítóberendezését, így megszűntek a váltókezelői tornyok, ezzel együtt pedig a munkaköröm is. Ezt követően mentem el segédtiszti tanfolyamra, és forgalmi szolgálattevő lettem. Egy évet dolgoztam az új toronyban, majd kaptam egy lehetőséget, hogy a herceghalmi vasútállomáson dolgozzak. A jelenlegi munkámat nagyon szeretem. Itt gondolkozhatok, dönthetek, és ami a legfontosabb, mindig figyelnem kell. A napi rutin itt ismeretlen fogalom, hiszen nincs két egyforma szolgálat. Szeretem a vágányzárakat, az olyan helyzeteket, amikor járhat az agyam. Sok dolgot párhuzamosan kell csinálni: a vonatforgalom szabályozása, a biztosító berendezés-, az informatikai - és utastájékoztató rendszer kezelése is az én feladatom.
Huszonnyolc éve dolgozol a vasútnál. Az évek során szerzett tapasztalatok is segítettek abban, hogy felismerd a helyzetet és megelőzd a balesetet?
Igen. Ösztönösen cselekedtem, azonnal tudtam, hogy mit kell tennem. Egyébként az aznap esti is egy megszokott, nyugalmas szolgálatnak ígérkezett. Éjjel 1 óra körül megállt egy tehervonat Bicske alsó megállóhelyen javítani. Nem sokkal azután, hogy a szerelvény folytatta az útját, a mozdonyvezető hívott, hogy gond van a fékkel és nem fog tudni megállni a bejárati jelzőnél. Semmihez nem nyúltam, eldobtam a telefont, és kirohantam lekörözni az ellenkező irányból érkező vonatot. 200 méterre álltak meg egymástól…
Óriási nagy szerencse, hogy nem lett belőle baleset. A vasút mellett is ilyen „komoly összpontosítást” igénylő hobbijaid vannak, vagy szeretsz elszabadulni, és kiengedni a gőzt?
Imádok meccsekre járni, a foci és a jégkorong a kedvencem. Nagyon szeretek olvasni, színházba járni és kirándulni. Javában egy-két napos kiruccanásokra szoktunk menni a családommal, és szeretjük úgy szervezni az utazásokat, hogy legyen benne kisvasutazás, legutóbb például Szilvásváradon voltunk. A vonatozás nekünk egy életforma.
Miért szeretsz a MÁV-nál dolgozni?
Nagyon szeretem a csapatunkat Herceghalomban, nálunk mindig számíthatunk egymásra. A vezetőnk korrekt, és lelkiismeretes főnök, összefogja a csapatot, próbálja mindenkivel megtalálni a közös hangot. Nincs egymásra mutogatás. A törzsutasokkal is nagyon közvetlen a viszony, mindig köszönnek, és váltanak pár szót velünk. Az utóbbi időben sokan meg is állítottak, és gratuláltak a baleset megakadályozásáért, hiszen a tévéből vagy a rádióból értesültek róla.
A tapasztalt vasutasok aranyat érnek, mit mondanál azoknak a fiataloknak, akik most kezdik a szakmát?
Azt üzenném nekik, hogy sose dolgozzanak rutinból, és merjenek kérdezni. Én a mai napig kérdezek. A nálunk szolgálatban lévő fiatalok egyébként érdeklődőek, segítőkészek és nagyon ügyesek.
Kopócsi Zsuzsanna szeptember 10-én elnök-vezérigazgatói dicséretben részesült