Megérkezünk a munkahelyünkre, felvesszük az egyenruhát, elkezdődik a szolgálat. Csak egy átlagos nap a MÁV-csoportnál – mígnem valaki kést ránt elő. A nyugodtnak hitt műszak egy csapásra változik át akciófilmbe illő jelenetek sorozatává – nemrég például a TramTrain egyik járatán. A történet szerencsére happy enddel végződött, hála Kőhegyi Árpád mozdonyvezetőnek és Nagy Csaba ellenőrnek, akik kiválóan kezelték a nem várt helyzetet. A két hódmezővásárhelyi kollégát helytállásukért és hősies viselkedésükért Érték Rend díjra terjesztették elő.
A MÁV-csoport járatain – a pozitív utazási élmények és visszajelzések mellett – sajnos számos támadás éri a munkatársainkat. A hangos szitkozódásokon, szóváltásokon, szidalmazásokon túl tettlegességig fajuló bántalmazások is előfordulnak. A váratlan és veszélyes szituációk során muszáj azonnal cselekedni, méghozzá úgy, hogy közben több kérdést is mérlegelni kell: Meneküljek? De hová a szűk sorok között? És mi lesz a kolléganővel? És az utasokkal?
A hazánkban egyedülálló vasútvillamos egyik járatán támadta meg egy utas a kollégáinkat az év elején, akik kiválóan és sikeresen kezelték a fenyegetést.
Február 7-e emlékezetes nap mindkettejük életében. Mi történt pontosan a szolgálatuk alatt?
Nagy Csaba: Ebédszünetről mentünk vissza a kolléganőmmel a következő, félkettes járatunkhoz, ami Hódmezővásárhely nagyállomásról indult. Felszálltunk a vonatra, a kolléganőm elöl egy ülésre lepakolta a táskáinkat, én mentem utána, de észrevettem, hogy fent ült egy általunk már jól ismert személy. Régóta hajléktalan, koszos, piszkos volt a ruházata, és tudtuk, hogy nem szokott jegye lenni, de eddig a felszólításunkra mindig szó nélkül leszállt a vonatról. Akkor is mondtam neki, hogy ha nincs jegye, szálljon le. Meg is tette, de állt mellettünk egy másik indulásra várakozó szerelvény, és arra is fel akart szállni. Ellenőrként a munkaköri feladatom, hogy kiszűrjem a menetjegy nélkül utazókat, így utána szóltam, hogy oda se szálljon fel, és az állomás területét is hagyja el. Ezután a táskámhoz mentem előkészülni az útra, és bezárult mögöttem az ajtó. Amíg pakolásztam, a kolléganőm észrevette, hogy mégsem ment el az állomásról, és meg is jegyezte, hogy milyen csúnyán néz. Én nem foglalkoztam vele, mondtam, hogy hadd nézzen. Ezután nyílt az ajtó, de még arra sem néztem oda, hiszen
bármilyen utas jöhetett volna, péntek délután sokan voltak. Ismét a kolléganőm szólt, hogy visszajött, és kés van a kezében. Ekkor megfordultam és láttam, hogy ott állt tőlem két lépésre, fogta a kést a kezében és felém tartotta, én pedig rákiáltottam, hogy: Mit akarsz azzal? Erre elkezdett fenyegetően körözni a késsel, és vicsorgott rám.
Kőhegyi Árpád: A hangos kiáltásra én is felfigyeltem, és kijöttem a vezetőállásból. Régóta ismerem Csabát, és éreztem, hogy ideges. Még nem tudtam, hogy pontosan mi történt, mert én nem látom az utasteret. Mivel már ketten voltunk, az illető meghátrált.
Nagy Csaba: Leszállt, majd el akart szökni, de mi követtük, és én közben hívtam a rendőröket.
Kőhegyi Árpád: Én nem is láttam, hogy kés volt nála, ezért a peronon mögé kerültem, elkaptam az egyik karját, hátratekertem, és letepertem a földre. Csaba szólt, hogy kés van nála, de lefogtuk a kezeit, én a hátán térdeltem, így semmit sem tudott csinálni. Közben észrevette az esetet Horváth Bence ügyeletes kollégánk is, aki szintén odaszaladt segíteni. Mivel nekem indult a járatom, már nem vártam meg a rendőröket.
Nagy Csaba: Mi megvártuk, megbilincselve bevitték a támadót, mi pedig megtettük a tanúvallomást.
Ez az incidens akkor okozott késést?
Kőhegyi Árpád: 3 perc késéssel indultunk Vásárhelyről, de Szegedig behoztam az elmaradást, így végül nem volt késés.
A TramTrain a MÁV-csoport egyik legmodernebb, minőségi járata. Azt gondolnánk, hogy a szép, tiszta, rendezett környezet az utasokra is ilyen hatással van, és itt kevesebb a rongálás, a rendbontás.
Kőhegyi Árpád: Szerencsére tettlegességig nem szokott elfajulni a vita, de néha itt is bepróbálkoznak az utasok. Én egy éve vagyok itt mozdonyvezető, eddig háromszor kellett intézkednem. Egyszer egy meztelenkedő, kötekedő utast próbált leszállítani a jegyvizsgáló kolléganő, sikertelenül, ekkor odamentem segíteni, némi szóváltás után végül távozott az illető. Egy másik alkalommal pedig egy jegy nélküli utas nem akart leszállni, akkor is meghallottam a kiabálást, így tudtam segíteni a kolléganőnek.
Nagy Csaba: Vannak hírhedt vasútvonalak, a miénk szerencsére nem az. Korábban vezető jegyvizsgáló voltam a nagyvasúton, ott több negatív eset történt, átlagosan évente egy komolyabb. Ilyenkor különösen fontos, hogy megőrizzük a higgadtságunkat, mert csak úgy tudjuk eredményesen kezelni a helyzetet, de volt olyan, hogy csak a gázspray-vel tudtam magam megvédeni.
Honnan volt bátorságuk és tapasztalatuk egy késes támadó leszereléséhez?
Kőhegyi Árpád: A MÁV előtt 17 évig a Csillagbörtönben dolgoztam őrként, ott hetente történtek hasonló esetek, amelyeket kezelnem kellett. Akkoriban rendszeresen treníroztak az ilyen helyzetek megoldására, egy támadó leszerelésére.
Nagy Csaba: Húsz évig foglalkoztam harcművészetekkel, egy időben tartottam is az edzőmmel a kollégáknak önvédelmi gyakorlatot. Ma már inkább jógázom, de mindkettőnek nagy hasznát veszem a munkám során.
Nem rémisztette meg Önöket ez az eset?
Kőhegyi Árpád: A börtönmunka után ez a munka egy igazi felüdülés. 2020-ban kerültem a MÁV-hoz, kezdetben jegyvizsgálóként dolgoztam, majd elvégeztem a mozdonyvezető-képzést, és egy éve már itt dolgozom a TramTrain járaton. Itt sokkal szabadabb és kötetlenebb vagyok, és végre látom a világot. A három kislányomra is több időm jut, így jól érzem magam itt.
Nagy Csaba: Már 2010 óta itt dolgozom. Bár 12 év után volt egy rövid pályamódosításom, 2024-ben visszatértem, és itt tervezem tovább a jövőmet is.
A mozgalmas és a nyugodtabb munkanapokat mivel pihenik ki? Mi tölti fel Önöket két szolgálat között?
Kőhegyi Árpád: Minden szabadidőmet a családdal töltöm, a kislányaim 8, 5 és 1,5 évesek, így minden energiámat lekötik, de nagyon szeretek velük lenni.
Nagy Csaba: Mostanában jógázom, ami nemcsak feltölt, de sok energiát is ad. Szeretek a kertben ténykedni, és rendszeresen járok hagyományőrző rendezvényekre.