„Vasutas családból jövök: apukám állomásfőnök volt, anyukám a pályafenntartási főnökségen dolgozott bérelszámolóként, a bátyám beruházási projektkoordinátor, a fia infrastruktúra-építőmérnök. A barátnőm is hidász szakaszmérnök…"
Kovács Márta 17 évre esett ki a munka világából azért, hogy szüleit ápolni tudja, 2023 decembere óta pedig a zalaegerszegi állomáson segíti a várakozó utasokat szellemi közfoglalkoztatottként. Vele készült interjúnkban a jelenlegi és korábbi tapasztalatairól, hobbijáról és jövőbeni terveiről kérdeztük.
Hogyan kerültél a MÁV-hoz közfoglalkoztatottként?
Kifejezetten a MÁV-nál kerestem állást, pályáztam is munkavállalói pozíciókra, de sajnos az utolsó körökben nem engem választottak. Regisztrált munkanélküliként ezután láttam meg egy közfoglalkoztatotti pozíciót, és egy kis közbenjárással sikerült kiderítenem, hogy Zalaegerszegen is van lehetőség elhelyezkedni. Így lettem felelős a zalaegerszegi vasútállomás váróterméért szellemi közfoglalkoztatottként. Hogyan fogadtak a kollégák, milyen a munkakörnyezet? Szerencsére mindenkivel jó a kapcsolatom, de szeretnék név szerint is megemlíteni olyan kollégákat, akiknek nagyon sokat köszönhetek: Hegedüs Zoltán forgalmi csomóponti főnökségvezető, Rácz Sándor állomásfőnök, Magyar Veronika közfoglalkoztatási koordinátor és Tóthné Kugler Zsuzsanna általános pályavasúti előadó. Ők négyen fantasztikusak a kezdetektől fogva. Zoltán az első napomon megajándékozott engem egy MÁV-os kabáttal, ami „rangot” adott nekem, és a valahova tartozás szimbóluma is számomra. Az elvárások ugyanazok felém, mint minden nem közfoglalkoztatott munkavállalónak, de a kollégák nagyon figyelmesek, és nincs olyan hét, hogy ne kérdeznék meg, miben tudnak segíteni. Figyelnek rám, és nagyon jól érzem itt magam.
Keresel közben lehetőségeket a munkaerőpiacon?
Nem, mivel nagyon szeretnék a MÁV-nál maradni. Igyekszem az utasoknak és a kollégáknak is segítségére lenni a hivatalos feladataimon túl is, megtanulok minden olyan információt, amellyel még hasznosabb tudok lenni. Egyébként minden szállal ide kötődök, a családban gyakorlatilag mindenki a vasútnál dolgozott vagy dolgozik. Sorsszerűnek tűnik az, hogy én is itt vagyok.
Meddig voltál munkanélküli, mielőtt elhelyezkedtél a MÁV-nál?
Regisztrált álláskereső voltam már öt éve, viszont teljesen munka nélkül sosem maradtam. Mindig éltem az alkalmi lehetőségekkel,legyen az almaszedés vagy segédkezés régészeti ásatáson. Sajnos mivel már közeledek a nyugdíjkorhatárhoz, és hosszú időre kiestem a munkaerőpiacról, korlátozottak a lehetőségeim. Nagyon nehéz visszajutni, egyszerűen nem tudok az eredeti szakmámban dolgozni a megváltozott világ miatt.
Kovács Márta Táblarakó című írását teljes terjedelmében itt lehet elolvasni: Táblarakó
Hogyan kerültél ebbe a helyzetbe?
Édesanyám tolószékbe került, az ő ápolását én vállaltam, ezért hagytam ott a munkámat közel 17 éve. Közben édesapám is beteg lett, így összesen 12 évet töltöttem velük, majd 5 évet álláskeresőként. Nekem nem volt kérdés, hogy ezt az utat választom, a szüleimtől is ezt láttam a nagymamám irányába. Egyértelmű volt, hogy
ott vagyok, amikor szükségük van rám, és visszaadom a szeretetet, amit tőlük kaptam. Emiatt nem is vagyok elkeseredve: biztos vagyok benne, hogy a sors engem nem büntethet a helyzetem miatt. Itt vagyok, és büszke vagyok arra, hogy ezt végigcsináltam.
Mivel foglalkoztál korábban, mi az eredeti szakmád?
PR-menedzser és andragógia szakon végeztem, majd a szociológia világában helyezkedtem el egy idős embereket ápoló módszertani intézményben. Díjnyertes imázsfilmet is készítettem „Mikor az öregemberek mosakodnak” címmel, a célom a PR-terület meghonosítása volt a szociális szférában. Részt vettem, és előadó is voltam konferenciákon, gerothanatológia témában pedig országos konferenciát szerveztem. Ezt megelőzően statisztikusként és újságíróként dolgoztam, jellemzően intézményi lapoknál. Ezek közül többet én indítottam el. A Humán Európa Szövetségnél pályázatíróként is dolgoztam.
Az írás szeretete ma is jelen van az életedben?
Alapvetően kreatív ember vagyok, az írás, publikálás végigkísért az utamon. A szabadidőmben most is videószerkesztéssel, zenével, írással foglalkozom. Van egy YouTube-csatornám, a legnézettebb
videómat egyébként pont a munkába állásom (és egyben Mikulás) napján tettem közzé. Kísérletezem animációkkal és az AI képességeivel is. Grafológiával és numerológiával is foglalkozom, dolgozok
egy lélekrajzi könyvön és a verseim megzenésítésén. A célom elérni az embereket a művészettel.
Zárásképp: mit gondolsz a közfoglalkoztatásról?
Szerintem a közfoglalkoztatási programnak jelenleg nincsen presztízse a társadalomban, viszont egy nagyon fontos tényező a munkanélküliség kezelésében. Ez a program azonban szorongással is jár: jelenleg fél évre látok előre, nem tudom, hogy utána lesz-e még lehetőségem ennek kereteiben dolgozni. A másik nagy félelmem az, hogy nincs a közfoglalkoztatásból kiút és remény arra, hogy „rendes” munkavállaló legyek a MÁV-nál. Szeretném azt hinni, hogy ha jól dolgozok, és megteszek mindent, át tudok kerülni a munka világába, mert a közfoglalkoztatási program – Galgóczi Erzsébet szavaival élve – egy „küszöblét”: se nem belül, se nem kívül.