Talán nem sűrűn fordult elő a MÁV történetében, hogy egy, már elfogadott színtervvel ellátott járművet új ruhába öltöztessenek, sőt, mindezt a közlekedésbiztonság fokozása érdekében. Pedig a színeket régóta használja tudatosan az emberiség: az sem véletlen, hogy a villogó vasúti jelzőlámpa izzó pirosságával vonja magára a közlekedők tekintetét. Horváth Csongor, a MÁV infrastruktúraépítő-mérnök gyakornoka is ebből indulhatott ki, amikor úgy döntött, egy egészen új perspektívából vizsgálja a TramTrain balesetek okait. Az új perspektíva új megoldásokat hozott magával, februártól ezért egy kicsit sárgábbak lesznek a vasútvillamosok.
A Megtakarítási pályázat díjazottjával Benke Máté beszélgetett.
Az ötleted kézenfekvő, már-már hétköznapi – mondhatnák a rosszindulatú vélekedők, mégis kell egy szikra ahhoz, hogy kipattanjon. Mikor vált egyértelművé, hogy érdemes foglalkoznod ezzel a fejlesztési iránnyal?
A TramTrain-ek üzembehelyezése óta elég gyakoriak a velük előforduló balesetek, majdnem ugyanannyi, mint a villamosokkal, pedig jóval kevesebb közlekedik belőlük itt Szegeden. Első körben emiatt ültünk le gondolkozni a győri Széchenyi István Egyetemen, ahol felvetődött: mi lenne, ha elkezdenénk vizsgálni, hogy miért? Összegyűjtöttük az ezzel kapcsolatos statisztikákat, amelyekben többször szerepelt, a „párhuzamosan haladó jármű balról a TramTrain elé kanyarodott” mondat, míg – véleményem szerint – a balesetek háttere nem került leírásra vagy kivizsgálásra.
Akkor térjünk is át a „balesetek hátterére” és az ötletedre.
Több ismerősöm is jelezte, hogy az a szürke, amellyel a vasútvillamos elülső-alsó homlokoldali eleme színezve van, sokkal jobban beleolvad a városi környezetbe, mint a sárga Pesa villamosok megegyező területe. A közvélemény felől szintén érzékelhető volt egy ilyen visszhang. Ekkor gondoltam bele először, hogy érdemes volna ezt valamilyen módon vizsgálni. A téma olyannyira érdekesnek ígérkezett, hogy a diplomamunkám is erről íródott – így már a Megtakarítási pályázat előtt elkészült a koncepció. Győrben az Egyetem oktatóival, Dr. Borsos Attilával és Nagy Viktorral azt a tézist állítottuk fel, hogy a figyelemfelkeltőbb sárga színnel beborított TramTrain-ekkel kevesebb baleset fog történni, ezt kellett igazolnunk valid kutatási eredményekkel.
Hogyan zajlottak a vizsgálatok?
Az egyetemi kutatócsapattal két módszert határoztunk meg az emberi tényező elemzésére: szemkamerás vizsgálatokat, illetve kérdőíves kutatást indítottunk. Előbbihez a Pupil Labs Pupil Core Eye Tracker eszközét használtuk, ami lényegében egy speciális, lencse nélküli szemüveg, infravörös és RGB kamerákkal felszerelve. A kamerák egy része a külső teret, míg a többi a pupillák mozgását vizsgálja, a hozzá tartozó szoftver pedig képes elemezni, hogy a tesztben résztvevők milyen időtartamban és hová pillantottak, ahogy azt is, milyen pályát járt be a tekintetük. A felméréshez kijelöltünk egy vizsgálati útszakaszt Szegeden, és – a legjellemzőbb baleseti helyzetet – balra kanyarodást szimuláltunk tizenkét fővel (6 férfivel, 6 nővel, összesen négy korcsoportra osztva: 20-35; 36-50; 51-65; 66-80), különböző kialakítású és típusú járművekben. A résztvevők szinte mindegyike naponta vezetett a városban. Ezen kívül Google Űrlap segítségével kutatást indítottunk, amelyet majd 500-an töltöttek ki.
Milyen eredményekre jutottatok?
A feldolgozás során egyértelműen kiderült, hogy a Pesa villamosok alsó sárga részére sokkal többen néztek, mint a TramTrain ugyanazon szürke mezejére. Az utóbb említet jármű esetében a fixáció is sokkal tovább tartott (az az idő, amíg a szem keres egy adott pontot, majd rögzíti rajta a tekintetet – a szerk.) A kérdőíves kutatásból kiderült, hogy a válaszadók több mint kétharmada átszínezné a vasútvillamosok elejét, az összes kitöltő fele pedig sárgára.
A Megtakarítási pályázat nyomán odáig jutott a tervetek, hogy valóságossá válik, megkezdték a járművek alsó részének a „besárgítását”. Milyen további vizsgálatokat fogsz elvégezni a TramTrain-ek átszínezését követően?
Folytatni szeretném a kutatást, a flotta felmatricázása után ismét tesztet végzünk, ugyanannak a tizenkét főnek a bevonásával. Később az emberi tényezőt a járművezető és a többi közlekedő szemszögéből is vizsgálni szeretném. A legfőbb cél az, hogy a közúti-vasúti balesetek és a kialakuló közlekedési konfliktusok száma markáns csökkenésnek induljon.
Mennyi időt emésztett fel a koncepció kidolgozása?
Az egész folyamat hosszú volt, majdnem egy évig tartott a kutatás. Nagyon kemény időszakként emlékszem vissza ezekre a hónapokra, szinte minden nap ezzel foglalkoztam a szabadidőmben, viszont megérte. A feletteseim is nagyon pozitívan álltak hozzá, sok támogatást kaptam tőlük a kutatáshoz és a vizsgálatok elvégzéséhez.
További terveid is vannak a közlekedésbiztonsággal kapcsolatban? Akár gyermekeknek is beszélnél a felelős viselkedésről? Ők még érdeklődők és fogékonyak a témára.
Véleményem szerint kell egy szemléletmódbeli váltás ahhoz, hogy a balesetek száma mind a nagyvasúton, mind a közúti-vasúti szakaszokon csökkenjen. Ehhez edukáció szükséges, nekünk pedig úgy kell az infrastruktúrát illetve a járműveinket kialakítanunk, hogy a lehető legkevesebb balesetet idézzék elő. Ebben tudom magamat elképzelni, tehát a technikai fejlesztés az, ami engem vonz.
Vetett esetleg hullámokat az elképzelésed?
Érdekes, hogy több miskolci csoportban is szóba került a téma, sokak követelték, hogy az ottani zöld-fehér villamosokat színezzék sárgára, tehát az kimondható, hogy országos szinten figyelmet keltett az ötlet. Ezen kívül számos szakmai konferencián elismerték a kutatást, a Nemesdy Ervin diplomamunka-pályázaton második helyezést értem el vele. 2023-ban a Vasútbiztonsági konferencián adtam elő a témában, 2024-ben pedig Mészáros Csaba rendőr őrnagy is erről prezentált ugyanott, és hangsúlyozta a szürke vasútvillamos, illetve a sárga Pesa láthatósága közti különbség konzekvenciáit – tehát már „kívülről” is érkezett megerősítés.
Voltak olyanok, akik elutasítóan álltak a változáshoz?
Legfőképpen az a kritika ért, hogy nem használ majd, így ez egy felesleges próbálkozás. Nem tartok tőle, hogy ez be fog igazolódni, mert a kutatások során kapott eredmények – a tézis szempontjából is – pozitív hatásra engednek következtetni. Elsődleges cél, hogy az egy járműre eső balesetszám lecsökkenjen a Pesa villamosok szintjére, ami azt jelentené, hogy a belesetek több mint fele nem történne meg. Ez hatalmas megtakarítási potenciált rejt a vasúttársaság számára.
