Az ugrálókötelezést mint játékos mozgásformát mindenki jól ismeri, sokan mégsem sejtik, hogy ez egy versenysport, amelyet Magyarországon az öt-hat évesektől kezdve egészen a harmincasokig sokan űznek, ráadásul honfitársaink több számban is európa és világcsúcstartók. Kollégánk, Tóth Bence László, a MÁV biztosítóberendezési műszerésze is a „kötelesek” közé tartozik, így közvetlenül tőle tudhattuk meg, hogy mi mindenre van szüksége egy kezdő ugrókötelesnek, hogy miként szeretne nagyobb részt kivenni a sportág népszerűsítéséből, illetve hogy hogyan képzeli a jövőjét a gyermekek sportoktatásában.
Soha nem találkoztam még „ugrókötelessel”, ezidáig nem is tudtam, hogy ez egy versenyszerűen űzhető sport. Mikor vált számodra egyértelművé, hogy a játék közben szerzett tudásodat bajnokságokon is megmérettetheted?
Már egészen kiskoromban is tudtam, hogy ez egy versenysport, sőt, ovis voltam, amikor bekerültem a Mórahalmi Victoria Sportegyesületbe. Akkoriban még nem versenyeztettek minket, négy-öt éven keresztül csak alapozóedzéseink voltak – itt kifejezetten ugrókötéledzők foglalkoztak velünk. Akikben meglátták a lehetőséget, azokat később versenyre vitték. Fontos azonban elmondani, hogy egy idő után már nemcsak a tehetség lesz az egyetlen faktor, ami a célig repíthet, muszáj hozzá párosulnia kitartásnak és akaratnak. Ezek teljes mértékben megvoltak bennem, így – bár néhányszor letettem a kötelet – soha nem hagytam ténylegesen hátra a sportot. Persze nem mindig egyszerű kitartani... Az idei EB előtt például volt egy mélypontom, mert nagyon nehéz volt időben összehozni az edzéseket a fordulószolgálattal. Jött viszont egy ugrókötéltábor Lukácsházán, ami megint meghozta azt a pluszmotivációt, amire szükségem volt. Ez leginkább a gyermekeknek volt köszönhető, mert szerencsém volt kisebbeknek tanítani különleges mozgáselemeket. Az a rengeteg visszajelzés és lelkesedés, amit kaptam tőlük, akkora energiát adott, hogy a közeljövőben egy ugrókötélakadémiát szeretnék létrehozni. Itt átadhatnám a 18 év alatt megszerzett tudásomat.
Ha jól tudom, te magad is szerepeltél az EB-n.
Így van, ebben az évben Egerben volt a Kötélugró Európa Bajnokság, amelyen én is versenyeztem. Egyéniben – szabadon választott gyakorlattal – hetedik, 30 másodperces gyorsasági versenyszámban tizenhetedik, páros gyakorlatban a bátyámmal nyolcadik, páros „gyorsaságiban” pedig ötödik helyezést szereztem.
A legtöbb edzésről van valamilyen elképzelése az olvasóknak, hiszen a hétköznapibb sportokkal mindannyian kapcsolatba kerülünk. Kíváncsi lennék viszont, hogy hogyan épül fel egy ugrókötél tréning.
Nagy meglepetéssel nem szolgálhatok, az egyik felében elemeket gyakorolunk gyöngyöskötéllel, vagy szabadon választott gyakorlatokat állítunk össze, a másik felében pedig erőnléti edzést tartunk, ami leginkább futásból áll – természetesen kötéllel, egyhelyben.
Említetted, hogy ovis korodban már egyesülti tag voltál, de hogyan kerültél az ugrókötéledzésre?
Én és a bátyám nagyon hiperaktív gyerekek voltunk. Hatalmas volt a mozgásigényünk, amit muszáj volt valahol levezetnünk. Ő az iskolában kezdett kötelezni, szóval én a tesóm által ismertem meg a sportágat. Kicsiként persze felnéz az ember a bátyjára és azt akarja csinálni, amit ő, itt sem volt ez másképp.
A sikeres ugróköteles szerepléshez biztosan szükséges egy átlagon felüli koordinációs képesség, egyensúlyérzék, benned ezeknek a megléte már korán megmutatkozott?
Nem tudom, ilyesmire soha nem figyeltem. Amikor kezdtem, úgy fogtam fel ezt az egészet, hogy egy jó baráti társaságba járok, nem azzal foglalkoztam, hogy mennyire vagyok alkalmas a sportra. Ott voltam, jó volt, családias volt a légkör.
Az ugrókötelezést sokszor titulálják lányos tevékenységnek. Neked meg kellett küzdened bizonyos sztereotípiákból fakadó csúfolódással?
Én mindig is felvállaltam a kötelezést és soha nem úgy néztem rá, mint lányos sportra. Aki benne él ebben a világban, és tudja, hogy mi ez, az pontosan tudja, hogy mekkora erőfeszítést és energiát kell beletenni egy-egy gyakorlatba ahhoz, hogy helyezést érj el egy versenyen. A lányok feladatai egyébként eltérnek a fiúkétól, azokban inkább showtime elemek láthatók, a mijeinkbe pedig belecsempésszük az erőt így azok bevállalósabbak, extrémebbek.
Mitől lehet egyáltalán „lányos” vagy „fiús” egy sport?
Nem tudnám igazán kettéválasztani, ha valamit elkezd az ember csinálni, akkor úgy fog rá tekinteni, hogy az az ő szenvedélye, azon dolgozik, abban tökéletesíti magát. Nem azzal kell foglalkozni, hogy miként határozzák meg a külső szemlélők.
Ha valaki bele szeretne kezdeni az ugrókötelezésbe, mire készüljön, milyen típusú sportszereket érdemes beszereznie?
Egy ugrókötelet. Ezen kívül tényleg nem kell más, csak egy edzősruha. Ebből a szempontból nagyon jó sport, mert nem költséges. A verseny az egyetlen, ami drága tud lenni, ezért érdemes sportegyesületet választani. Egyébként futócipőben ugróköteleznek a legtöbben, ami az erőnléti gyakorlatokhoz is jó, mert az állóképességet a futás nagyon jól fejleszti. Én is sokat futok, legtöbbször a vonathoz, így fitten tartom magam!
Tóth Bence László a Szegedi Déri Miksa Műszaki Technikumba járt középiskolába, ahol a MÁV a Pályaorientációs napok állandó résztvevője. Itt találkozott először a vasutas munkakörökkel is.
Jövőre Japánban rendezik a világbajnokságot. Esetleg tervben van, hogy ott is kipróbáld magad? Elárultad, hogy régóta vonz a távolkelet.
Kiskorom óta elutaznék Kínába, a nagy falat mindenképp látni akarom. Ez a keleti-irányú vonzalom tudattalanul is megvolt bennem mindig, így Japánba is elrepülnék, az öcsémmel meg szeretnénk nézni az oskaiai világkiállítást. Ez nagyjából a cseresznyefavirágázással lesz egyidőben, ami csodás. A világbajnokság messzi álom, azt hiszem, hogy abban a mezőnyben már nem tudnék elérni sikereket. Ázsiában nagyon népszerű és elterjedt az ugrálókötelezés, a kínai gyerekek például már most az európai csúcsokat döntögetik.
Sokat beszéltünk az ugrókötelezésről, mégis biztos vagyok benne, hogy a legtöbben nem tudják elképzelni, milyen is lehet egy bajnokság, hogyan nézhetnek ki a sokszor emlegetett gyakorlatok. Te ebben is segítséget nyújtasz, ugye?
Igen, van TikTok és Instagram oldalam is, ezeken a felületeken próbálom népszerűsíteni a sportot. Itt videókon keresztül mutatok be különböző gyakorlatokat, zenével. TikTokon többezer követőm van már. Az is előfordul, hogy megkeresnek és tőlem kérnek tanácsot a kezdéshez, ilyenkor mutatok néhány egyszerűbb elemet.
A sport mellett van egy állásod is, ráadásul a MÁV-nál. Ez is vonz legalább annyira, mint az ugrókötél?
Szeretem a munkámat, szóval igen. Már az iskola befejezése után is a vasúthoz jöttem volna dolgozni, de akkor – leginkább mások hatására – el lett vetve az ötlet. Második nekifutásra – amikor a saját utamra léptem – adtam egy újabb esélyt a MÁV-nak, fel is vettek. Most Kiskunfélegyházán dolgozom biztosítóberendezési műszerészként, a közösség nagyon jó, már-már családias, az idősebb kollégák pedig nem úgy tekintenek rám, hogy „na jött egy kis ifjonc”, hanem partnerként kezelnek, ahol tudnak tanítanak. Szeretem, hogy a vasútnál végre felelősséget vállalhatok a munkámért, mert rajtam múlik az, hogy a váltó biztosan jól álljon, így a vonatok rendesen tudjanak közlekedni, hogy a sorompó biztonságosan működjön. Itt tényleg felelek valamiért.