Mosolygós, szőke hölgy, kinek nőies külseje elszánt, alázatos és kitartó személyiséget takar. A 12 éve vasútnál dolgozó Biber Anett szakmai kihívásokról, karrierjéről és életéről is mesélt a Vasutas Magazinnak.
Mesélj a kezdetekről, milyen szakmai út vezetett a MÁV szóvivői feladatokig?
Az első diplomámat német–orosz szakon szereztem, majd a másodikat a BGF-en PR szakirányon, ahol kríziskommunikációra specializálódtam. Gyesről visszatérve egy japán klímatechnikai cégnél dolgoztam, majd elkezdődött a szóvivői munkám a MÁV-nál. Egyébként több vasutas is volt a családomban, például édesapám és nagypapám, akik inspiráltak, hogy én is a vasút szolgálatába álljak. A munkám kezdetén sokat profitáltam elméleti, diplomamunkámmal szerzett tapasztalataimból, mivel a szóvivői munka szerves része a válságkezelés és annak a profi kommunikációja. Válsághelyzetben vérrel írják a szabályokat, mert percek, órák döntenek arról, mi jelenjen meg a sajtóban. Krízis esetén a lehetőségek határáig el kell mondani mindent, ami kiadható. Minél nagyobb hatással vagyunk arra, amit írnak rólunk, annál pontosabb az információ. Sajnos a sajtó szereti felkapni a negatív híreket, hiszen az emberek is azokra kíváncsiak. Ez ellen nem tudunk mit tenni, de az alapos tájékoztatás megelőzi az álinformációkat.
Mennyire megterhelő szóvivőként dolgozni?
Sajnos jellemző, hogy váratlan esemény esetén kevés idő van felkészülni, jobb lenne plusz egy nappal később beszélni, mire összefut minden érintett szakterülettől a bekért információ. Ez akár napokba is telik, pedig át kell adni az anyagot. Minél hamarabb kell mondanom valamit, annál nagyobb a hibázás, a pontatlanság lehetősége. Aki nyilvános szereplő, azt az emberek minősítik. Hogyan birkózol meg a negatív kritikákkal, vagy éppenséggel a túlságosan tolakodó rajongókkal?
Vannak bizonyos sztereotípiák velem szemben, a „szőke kislány az irodaházból” a kedvesebbek közé tartozik. Kapok komolytalan kommenteket a közösségi médiában, zavarba ejtő felmagasztalásokat és leszólásokat egyaránt, de igyekszem ezt helyén kezelni. Nem zavar össze mások véleménye, tudok objektíven tekinteni a saját teljesítményemre. Értékes elemzést egy-egy nyilatkozatról a vasútszakmai szakértők tudnak adni, az ő visszajelzéseikből tanulok. Eleinte nagyon szigorú voltam önmagammal, rágódtam egy-egy kevésbé jól sikerült feladaton, de akárcsak a röplabdánál, itt sincs sok idő gondolkodni, máris a következő feladatra kell koncentrálni.
Kikkel dolgozol együtt a mindennapos munkád során?
Természetesen elsősorban a Kommunikációs Igazgatóság munkatársaival dolgozom együtt, de minden egyes szakterületről megvannak, akik felveszik a telefont és informálnak egy-egy téma kapcsán. A párom mozdonyvezető, nagyon ért Interjú Biber Anettel, a MÁV-Volán-csoport szóvivőjével a vasúthoz, ha kérdésem van, hozzá is fordulhatok. Saját profi tanácsadóm van (nevet). Nagyon sokat szakmázunk, neki az élete a vasút, olykor már én kérem, hogy beszéljünk másról. A lányom gyerekvasutas volt, de ő felnőve nem fog követni ezen az úton. Határozott elképzelései vannak egy egészen más karrierről, gazdasági vonalon szeretne dolgozni.
Édesanyaként mindig kaptál támogatást a vállalattól?
Szóvivőnek lenni nem egy családbarát munka, hiszen nincs hétvége, nincs ünnepnap, a szabadság is sokszor munkába torkollik, de a lehetőségek határáig segítenek a munkatársaim és a feletteseim. A családiasságot, az empátiát mindig is éreztem részükről. Más területen is megfordultam a tizenkét év alatt, amióta a vasútnál vagyok, négy évig más kommunikációs feladataim voltak a START-nál, az SZK-nál és a Kínai– Magyar Vasútvállalatnál. Vezető is voltam, de bevallom, nem vagyok egy irányító típus, túlságosan türelmetlen vagyok.
Ki a jó szóvivő?
Ennek a szakmának van egy szakmai és egy emberi aspektusa. Fontos a hitelesség, hogy a szóvivő értsen hozzá és érdekelje az, amiről beszélnie kell. A vasút meglehetősen komplex, ezért folyamatosan tanulnom kell, hogy mindig megfelelően képviseljem a céget egy-egy nyilatkozatnál. Tisztelem a sokat kérdező újságírókat, akik a témát megértve szeretnék átadni az információt, ezért fontos, hogy én is minél több mindenről tudjak. Nagyon sokat készülök egy-egy megkeresés kapcsán, mintha csak egy egyetemi vizsgára tanulnék… Évente körülbelül 1000 interjút adok, nettó 8 és fél éve szóvivőként dolgozom, segít a rutin, de nem adták ingyen. A felkészültség magabiztosságot ad. A szakmaiság mellett a jó szóvivő ismérve, hogy szereti az embereket, szeret emberek között lenni, megérti az újságíró álláspontját és elfogadja azt.
Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Mindig sok emberrel vagyok kapcsolatban, változatos feladataim vannak. Szeretem a pozíciót övező tiszteletet az újságírók és munkatársak részéről is. Szép, de nehéz része a szóvivőségnek az élethosszig tartó tanulás.
Voltak nehéz időszakok, mikor túl sok kihívás ért?
2013-ban, a váci vasútvonal felújításakor hónapokon át kiszámíthatatlanná vált a vasúti közlekedés, az utasok inzultáltak, mikor az állomásokon nyilatkoztam. Volt, hogy a biztonságiak menekítettek ki. Meg kellett erősödnöm, hogy tovább folytassam a munkát. Őszintén mondom, negyvenöt évesen már ezt is jobban kezelném.
Vannak kedves emlékeid a vasútról?
Gyerekkoromban nagypapámmal nagyon sokat jártunk a balatonfenyvesi kisvasúton a Csiszta Gyógyfürdőbe. 2015ben a START-nál dolgoztam, akkoriban sok mozdonyvezető mondott fel, ment el magánvasúthoz. Kaptam egy olyan feladatot, hogy szálljak fel mozdonyfelszálló-kártyával a mozdonyvezetőkhöz, és beszélgessek velük, hogy mi a baj, mit tudna tenni a vállalat értük, hogy maradjanak. Véletlenszerűen szálltam fel egy IC-re a Nyugatiban, és ott, akkor ismertem meg a páromat, Pistit, aki azóta is magánéleti és szakmai támaszom.
Hogyan kapcsolódsz ki?
Kommunikációval foglalkozom, engem az egyedüllét kapcsol ki a legjobban. Szeretek futni az erdőben, miközben podcasteket hallgatok, például Orvos-Tóth Noémi beszélgetéseit. Érdekel a pszichológia, sok könyvet olvasok ezzel a tudománnyal kapcsolatban. Mikor nagyon zsong a fejem, a Gellért-hegyen sétálok, felfedezem Budapestet és a saját gondolataimat. Szeretek sütni-főzni a lányommal, és beszélgetni közben.