A közelmúltban jelentős médiafigyelmet generált a MÁV somogymeggyesi megálló-rakodóhelye, azaz annak egyik dolgozója, Weisz Péter térközőr. Kollégánk és fia egy kidőlt fát távolítottak el a 35-ös számú vasútvonalról, lehetővé téve ezzel, hogy az arra közlekedő vonat továbbhaladhasson. Munkatársunkkal Benke Máté beszélgetett.
Weisz Péter Budapesten született 1967-ben. Édesapja somogymeggyesi, édesanyja az Alföldről származik. Péter 12 éves volt, amikor Somogymeggyesre költöztek. Siófokon végzett géplakatosként, majd a helyi TSZ gépműhelyében vállalt munkát. A 1,5 éves sorkatonai szolgálatát a vasúton dolgozta le. A családban nem volt vasutas. Később az erdészetnél vállalt munkát, ahol láncfűrész-kezelői képesítést szerzett. Ezt azóta is nagy előnynek tartja, hiszen sokszáz köbméter fát mozgatnak meg évente. 1997 óta áll a MÁV szolgálatában.
Tizenhárom főt számlál a családod. Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy ennyi embernél kiemelkedően fontos az összetartás, hiszen nálatok mindent egy picit másképp lehet megoldani. Mesélnél egy kicsit magatokról?
1991-ben nősültem meg, és 1992 októberében született az első gyermekünk, akit még 5 fiú és 5 lány követett. Igyekszünk a jó erkölcsre, a tiszta életre nevelni a gyermekeinket, a mindennapokban megbecsüljük, megtiszteljük egymást. Sokan félnek az első vagy második gyermektől, hogy honnan lesz anyagi keret a felnevelésükre, nálunk ezzel nem volt gond: sokáig egy keresetből és a családi pótlékból éltünk. Átgondoljuk, hogy mire költünk, új ruháért nem szaladunk a boltba. Hívő emberek vagyunk és a vallási csoportunk is sokat segített. Gyermekeinket is arra neveljük, hogy ezt a fajta életmódot válasszák, beosztással és takarékosan éljék az életet.
Hogy néz ki, amikor egy családi programra indultok? Hogyan mozog együtt 13 fő?
Leginkább az északi partra, Szentantalfára szoktunk átlátogatni a feleségem édesanyjához. A MÁV-os munkámnak köszönhetően komppal, díjtalanul át tudtunk hajózni, csak az autóért kell fizetni. Egyébként van egy kisbuszunk is, amivel a család együtt tud mozogni.
2020. március 6-án Mernye és Tab állomások között a pályára rádőlt egy fa, amelyet Weisz Péter térközőr fiával gyors helyzetfelismeréssel eltávolítottak. Dr. Homolya Róbert a példaértékű tettet elnök-vezérigazgatói dicséretben részesítette, a kolléga pályamentesítésben segédkező fia egy Samsung laptopot kapott segítőkészségéért. Az átadásra 2020. március 19-én került sor Somogymeggyesen.
Milyen a munkaelosztás a családban?
Teljesen harmonikus. Amíg voltak kisebb gyermekek, addig természetesen számíthattunk a nagyobbakra, vigyáztak rájuk. Nyilván ez az idő sem volt mentes harcoktól, volt, hogy elevenebbek voltak a gyerekek, de nagyon szép, amikor a család összeül. Én, a feleségem és Melissza lányunk őstermelők vagyunk. Mi hárman gazdálkodással, állattartással foglalkozunk, de szükség esetén ebbe is besegít az egész család. Jelenleg 10 fejős kecskénk van, és 10 pici gidánk, amiket cumiztatunk. A kecsketejből aztán különböző tejtermékeket készítünk, amelyeket az otthoni fogyasztáson felül el is tudunk adni.
A gyerekek hogyan tervezik a jövőjüket? Lesz közöttük vasutas?
A legnagyobb gyermekem műszerésztechnikusként végzett, a második géplakatos lett, a harmadik szakács és cukrász. A negyedik, Ábel, gépgyártástechnikus, Tabon dolgozik, Herman testvérével. Melissza őstermelő, Raul Tabon jár szakközépiskolába. Éneás villanyszerelőnek tanul, most kezdte a középiskolát. Imola és Naómi általános iskolások. Vasutas még nincs közöttük, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, én már ajánlottam nekik ezt a lehetőséget, végzettségüket tekintve elhelyezkedhetnének itt.
Ahogy a családodról meséltél, egyértelművé vált számomra, hogy kialakult nálatok az „egymás segítésének” kultúrája. Ilyen alapokkal nem is tartom meglepőnek, hogy a fiad és te azonnal a bajba jutott motorkocsi, és az utasok megmentésére indultatok. Hogyan történt az eset?
Vártam a délutáni, 38314-es számú vonatot. Karád (a Somogymeggyest megelőző megálló-rakodóhely, a szerk.) jelzett, hogy időben eljött tőlük a vonat, de a menetrend szerinti érkezési idő után 5 perccel még mindig nem hallottam a hangját. Karád forgalmi személyzetétől érdeklődtem, hogy biztosan eljött-e a vonat, akik jelezték, hogy igen. Később kiderült, hogy a Bz motorkocsi a 441-es szelvényben áll, mert a sínre dőlt egy hatalmas fa. A menetirányítót és a katasztrófavédelmet ekkor már értesítették. Megkérdeztem a forgalmi szolgálattevőt, hogy részemről igényel-e bármilyen beavatkozást az eset. Azt mondta, hogy nem. Kisvártatva azonban gondolkozni kezdtem, hogy hol is van ez a szelvény. Előtte egész éjjel esett az eső, én pedig tudtam, hogy nagyon nehezen fogják tudni megközelíteni, minden csúszik. Nem akartam közbeavatkozni, de átláttam, hogy a kidőlt fa hosszadalmas várakozást eredményezne. Újra felhívtam a forgalmi szolgálattevőt, és megkértem, hogy kimehessek felszabadítani a vágányt. Raul fiam jött velem, aki hozta a láncfűrészt is, kb. 25 perc alatt futottuk le a távot. Feldaraboltuk a sínre dőlt fát, majd a mozdonyvezetőnek és gyakornokának segítségével elpakoltuk a vonat elől. Semmiféle hősi cselekedetet nem gondoltam e mögé, eszembe sem jutott, hogy bekerül a médiába. Amikor elkészültünk, a vonattal jöttünk vissza Somogymeggyesig.
A mozdonyvezető tette közzé Facebookon az esetet, a bejegyzést azóta 6805-en lájkolták, 2025-en osztották meg, és több mint 606 elismerő komment érkezett hozzá. Szerinted egy-egy ilyen tett pozitívan befolyásolja a vasútról kialakított képet?
Egyetlen vállalat sem létezik hiba nélkül, az utazóközönség pedig nem jár utána, hogy mi lehet egy-egy késés oka. Nyilván nem is dolga, hiszen az utas „csak” el szeretne jutni valahova. A Facebook-posztnak köszönhetően azonban mögé tudtak látni, hogy ezekben az esetekben a MÁV-dolgozók milyen küzdelmet folytatnak. A fa kidőlése egyébként nem volt várható, élő fa volt, a pályatisztítás pedig nem sokkal előtte zajlott le.
Mióta dolgozol a vasútnál? Mit szerettél meg benne annak idején?
1997-ben ketten mentek nyugdíjba Somogymeggyesről, ez év nyarán kezdtem. Ekkor már 5 gyermekem volt, a családomra nézve ez pedig egy nagyon jó munkahely. A vasútállomás a telkünk végében található, ezért viccesen úgy szoktunk fogalmazni, hogy „hozzánőtt” az otthonunkhoz. Ennek megfelelően szabadon élték itt az életüket a gyermekeim, sokszor volt olyan, hogy meglátogattak, vagy itt reggeliztek. Az életünk részévé vált a vasút.