Veres József és gyermekei igazi vasutascsalád: József váltókezelőként dolgozik, nagyobbik fia a Szolnoki Járműjavító csapatát erősíti mérnökként. Kisebbik fia, Bence szintén Szolnokon dolgozik, az új IC+ kocsikba szereli be a „villanyt”. Azonban nem csak a vasúttársaságnál végzett munka az egyetlen közös pont a család életében, ugyanis ők mindannyian zenészek, sőt, közös zenekarban játszanak. Hogy tevékenységüket mennyire kedveli a közönség, arról megannyi fellépésük, és YouTube-ra feltöltött videóik 2 millió feletti megtekintése árulkodik. Veres Józseffel Benke Máté beszélgetett.
Körülbelül 20 perce beszélgetünk és rengeteg izgalmas sztorit, és szakmai titkot hallottam. Nem kerülgetem hát tovább a forró kását. Hogyan kezdődött ez a hosszú és élményekkel teli zenei karrier?
Első osztályos voltam, mikor édesanyám kézen fogott, és elvitt a törökszentmiklósi zeneiskolába. 1968-at írtunk, akkoriban főként az orvosok és a párttitkárok gyermekei járhattak ilyen intézményekbe. Én voltam az egyetlen, aki munkáscsaládból származott. Öt-hat féle hangszer közül lehetett választani, a szüleim kívánságának megfelelően hegedülni kezdtem. Később a zene mellett fotóztam is, ez a szenvedélyem majd 30 éven át kitartott, még saját előhívóhelyiségem is volt a lakásban. Miután kijártam a zenei és az általános iskolát, műszaki pályára tértem át, Szolnokon műszeripari végzettséget szereztem. Ezalatt pedig már magánórákat vettem egy gitároktatótól.
Mióta játszol billentyűsökön?
1980-ban, az érettségi előtt megláttam a szolnoki áruház kirakatában egy Vermona orgonát. Meséltem róla otthon, édesapám pedig elhatározta, hogy megveszi nekem az érettségimre. Én persze mit sem tudtam a tervéről, így óriási meglepetés volt, amikor pár héttel később velem jött Szolnokra és megvásárolta a hangszert. Így találtam rá a billentyűsökre, amelyek mellett azóta is kitartok. Játszom szintetizátoron, zongorán, harmonikán. Volt egy osztálytársam, aki akkor már képzett zenész volt, az ő biztatására levizsgáztam, és hivatásos, „C” kategóriás előadóművész lettem. Utána egy presszóban zenéltünk együtt.
Mit jelentett neked a zene?
Kitörni vágyást a szürkeségből, önmegvalósítást. Amolyan „népszórakoztató kisiparos’’ lettem, mind a mai napig, a zene alázatos szolgálójaként.
Akkor ez egy munka… azaz szórakozás. Várjunk csak, gondolkodóba ejtettél. Mi a jó megfogalmazás?
Mind a kettő helyes, bár maga a muzsika nem egy munkaszituáció. Sokan járnak gyomorgörccsel dolgozni, mert nem szeretik, amit csinálnak. Zenélés előtt velem is előfordul, és egészen a hangpróbáig tart, de az egy más típusú gyomorgörcs. Tele van várakozással, mert a zene nemcsak a vendégeknek, de nekem is hatalmas örömet szerez. Amikor zenélek, úgy érzem magam, mint a madár, aki szárnyalhat, vagy úgy, mint az a mozdonyvezető, aki először indítja el a gépet, valóra váltva gyerekkori álmát.
Hatásos hasonlat. Azt hiszem, idevágó a kérdés: kik hatottak rád a zene világában az évek során?
Mindenféle zenét meghallgatok, de talán csak Rhoda Scottot (amerikai dzsesszorgonista, a Hammond-orgona koronázatlan királynője, a szerk.) emelném most ki. Neki több lemeze is megvan, már 16 évesen azokat hallgattam az Unitra lemezjátszómon. Hatni viszont inkább azok hatottak rám, akik közvetlenül egyengették a pályámat, segítették a zenei tanulmányaimat. Például Lajtrikné Szabó Kati néni a zeneiskolában, Rontó Gyuri a szolnoki stúdióban, vagy Esze Jenő bácsi az OSZK Szófia utcai stúdiójában.
Magától értetődő volt, hogy a gyermekeid is követnek a pályán?
A nagyfiamat beírattam a zeniskolába, a kisebbiket pedig már visszafogni sem lehetett volna, mindig a nyakában volt a harmonika. Négy éves lehetett, amikor először elvittem magammal fellépni, öt évesen már játszott. A kislányom is kijárta az alapfokú zeneiskolát, zongorázott, hegedült, most pedig Es-alto szaxofonon játszik. Így pár éve velük van közös zenekarom. A nagyfiam egyébként a MÁV-START Zrt. Szolnoki járműjavítójában dolgozik mérnökként, a kisebbik ugyanitt az IC+ kocsikba szereli be az elektromos hálózatot. A kislányom még nappali szakon tanul.
Örülök, hogy a gyermekeid is a vasútvállalat csapatát erősítik. Te hogy kerültél a MÁV-hoz?
A lexikális készségem lehetővé tette, hogy megtanuljam az F1-et és az F2-t, de más vasutas nem volt a családban. Egyébként málházóként kezdtem 2000-ben, később iskoláztak csak be, azóta váltókezelőként dolgozom. Mind a miliő, mind a közeg, ami itt tapasztalható, túlmutat az átlagon. Minden szolgálati helyemen fontos volt a kollegalitás, de a legjobban most érzem magam a Nyugatiban, itt igazán jó munkatársakra találtam.
Ha kedvük támadt meghallgatni, megtekinteni a Veres család műsorát, ezt megtehetik YouTube-csatornájukon, amelynek neve: József Veres, vagy a YouTube keresőből: Veres család kikérős, kísérős lakodalmi műsora.