Befelé forduló típus vagy? Esetleg a külvilág felé nyitott személyiség? Talán a leggyakrabban félremagyarázott két, pszichológiából a mindennapokba átvett szó, az introvertált és az extrovertált. Részletesen bemutatjuk a két személyiségtípust, hogy eloszlassuk a tévhiteket és félremagyarázásokat, továbbá ledöntsük a sztereotípiákat.
Az introverzió (befelé fordulás) és extroverzió (kifelé fordulás) fogalmát, mint két lélektani típust Carl Gustav Jung vezette be egy 1923-ban publikált tanulmányában. Azonban hangsúlyozta, hogy nincs olyan ember, aki tisztán valamelyik kategóriába tartozna. Ezt erősíti, hogy léteznek az ambivertáltak, akik képesek egy bizonyos tartományon belül rugalmasan váltani a két típus között. Éppen ezért érdemes skálában gondolkodni, amikor ezekről a fogalmakról beszélünk.
Az, hogy melyik típusba tartozunk, meghatározza a működésünket, azaz bennünket. Megmutatja, hogyan látjuk a világot, hogyan teremtünk kapcsolatokat, hogyan kommunikálunk és hogyan reagálunk a körülöttünk zajló eseményekre. Befolyásolja, hogy mi jelenti számunkra a feltöltődést. Egyik csoport sem jobb a másiknál, mindenki úgy jó, ahogy van.
Milyen egy introvertált személy?
Az introvertált személy aktivitása a saját belső világa felé irányul. Analitikus gondolkodásmód és kitartás jellemzi, koncentrált figyelemmel és nyugalommal párosulva. Általában elővigyázatosabb, kevésbé kockázatkereső, óvatos, hajlamos megfontoltabb döntéseket hozni új és ismeretlen helyzetekben. Környezete számára halknak és visszahúzódónak tűnik. Ha alkalmazkodni kell valami újhoz, az jelentős energiabefektetést igényel tőle. A megszokott környezetében érzi jól magát, ehhez kötődik. Nem veszti el könnyen az önuralmát, érzéseit szigorú ellenőrzés alatt tartja. Aki introvertált az szereti a csendet és az elvonulást. Sokszor érezheti azt, hogy a világ, amiben él, túl hangos számára. Szívesen tölti az időt egyedül, vagy kevés – hozzá közel álló – személy társaságában, de ez nem azt jelenti, hogy magának való. Kevesebb és mélyebb kapcsolattal rendelkezik, ezáltal kisebb számú, de tartalmasabb minőségi beszélgetéseket folytat le a környezetével. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne érezné jól magát nagyobb társaságban. Általában nem vágyik arra, hogy ő legyen a társaság középpontjában: jellemző rá, hogy megfigyelő szerepet tölt be, akkor szólal meg, amikor meg van győződve arról, hogy értelmes mondanivalója van, nem fecseg meggondolatlanul. Érdeklődő, de a gondolatait szereti magának megtartani. Kommunikációja is lényegre törő. Előbb gondolkozik, mint cselekszik. Gyakran elmereng a saját gondolataiban. Szeret előre tervezni, nem bízik a pillanatnyi ötletekben, ezért igen megbízható. Nem kedveli az izgalmakat, inkább a jól szervezett dolgokat részesíti előnyben. Kiváló hallgató, valóban odafigyel a másik félre, erős a beleérző képessége. Jellemző rá, hogy beszéd helyett írásban szereti magát kifejezni. Energiát nem külső forrásokból, hanem belső töltődésből, a szociális helyzetek elkerülésével nyer, ilyen például az olvasás. Akkor igazán kreatív és hatékony, ha magában gondolkodhat, csendes és visszafogott környezetben dolgozhat. Képes kitartóan egy dologra figyelni, koncentrálni, így nagyon hatékony.
Az introvertált másnaposság az, amikor egy introvertált személy túl sokat van társaságban, telítődik a sor ingerrel. Ilyenkor visszavágyik a nyugodt és megszokott környezetébe. Egyes esetekben akár fizikai tünetek (például fejfájás, szédülés, kimerültség) is jelentkezhetnek nála. Az introvertáltak világnapja nem meglepő módon január 2-ára esik.
Milyen egy extrovertált személy?
Az extrovertált személy magas szociális készségekkel bír, élvezi és keresi a társaságot, vágyik az izgalmakra. Közvetlensége folytán szívesen létesít kapcsolatot másokkal, akár idegenekkel is. A magányt nem szereti, egyedül hajlamos elkedvetlenedni. Kedveli a spontán programokat, igen optimista. Aki extrovertált az vágyik a tömegre és a folyamatos újabb és újabb ingerekre, ezért ingerkeresőnek, aktívnak, energikusnak és kezdeményezőnek tartják. Kiváló előadói készséggel rendelkezik. Azt szereti, ha zajlik körülötte az élet. Elunja magát, ha nincsenek körülötte emberek, ilyenkor hiányzik számára a pezsgés. Az energiát nem meglepő módon a külső stimulusokból, leginkább eseményekből és összejövetelekből nyeri. Az új információk és lehetőségek forrását a külvilágban véli felfedezni. Jellemzően beszédes, mókás, tüzes, határozott, indulatos, kitárulkozó típus. Fantáziadús és törekszik az esztétikára. Könnyedén kifejezi érzéseit és gondolatait mások irányába. Nem szorítja magát korlátok közé. Ha problémával találja magát szemben, nagyban támaszkodik szociális hálójára, azaz szereti megosztani másokkal, hogy mi nyomasztja. Az extrovertált ember szociális, kalandvágyó, sokszor éppen ezért meggondolatnak tűnik. Szívesen veti bele magát új dolgokba, a pillanat hatása alatt cselekszik. Erős kezdeményezőképességének köszönhetően, hajlamos egyszerre több projektbe belevágni. Döntéseit és cselekedeteit gyorsabban, ám kevésbé körültekintően hozza meg, mint introvertált társai.
Milyen egy ambivertált személy?
Az ambivertált egyének a két fenti típus keverékei. Ide tartozik az emberek többsége. Jellemző rá, hogy szereti az embereket, de rendszeresen igénye mutatkozik arra, hogy egyedül legyen. Sokszor a biztonságérzetet az adja számára, ha az elején egy társaságban figyel, megtudja kitől és mire számíthat, aztán nyílik meg. Helyzetfüggő, hogy hogyan viselkedik egy társaságban: van, hogy szeret a figyelem középpontjában lenni, máskor inkább csendben megfigyel. Jellemző rá, hogy élvezi a nagy társasági összejöveteleket, ám hirtelen elfárad az ilyen eseményeken, és hazamegy. Előnyben részesíti a tartalmas beszélgetéseket. Egyensúlyra törekszik a körülötte lévő emberekkel, ha valaki beszédesebb, csendesebb lesz, és fordítva.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a három típus nem írja le teljességében a személyiséget, csak egy aspektust ad ahhoz, hogyan nézzünk magunkra és társainkra, segíti az ön-és társismeret mélyülését.
Szerző: Pál Dorottya