Érdekesség helyett a mai napon szeretnénk békés, és boldog karácsonyt kívánni
minden kollégánknak, és megköszönni, hogy figyelmükkel megtiszteltek bennünket.
Bízunk benne, hogy sok érdekességgel, ínyenc recepttel, dekorációs ötlettel,
vagy épp csak egy verssel, de sikerült meghittebbé varázsolnunk
a vasutas családok karácsonyi készülődését.
Boldog, békés, meghitt karácsonyt kívánunk!
a Vasutas Adventi Naptár szerkesztő csapata
Benke Máté, Hum Krisztina, Sin Bettina, Varga Zsuzsanna
Dekoráció
Ha olyan fát szeretnénk, amit aztán tényleg senki
nem tud utánozni, rakjuk tele az ágakat
régi családi fotókkal. Szívmelengető dekoráció.
Az elkészítésről itt olvashatnak.
Ünnepi finomságok
Ízekben és hozzávalókban gazdag levest hoztunk, ráadásul olyan fűszerekkel,
amilyeneket többnyire a karácsonyi sütikben találunk,
de most megmutatják másik arcukat. Desszertként egy
mutatós és nagyon finom banános tekercset ajánlunk.
Karácsonyfa díszként pedig egy habcsókot.
Jó étvágyat kívánunk!
Gyereksarok
Ha a gyermekünk nagyon áhítozik egy saját karácsonyfáért
a szobájába, mi mégsem szeretnénk még egy fenyőfát beszerezni,
ajánljunk fel neki egy alternatív karácsonyfát!
Az ötlet bővebben itt olvasható.
Kvíz
Vasutas adventi gyűjteményünk nem maradhat vasutas játék nélkül.
Mindennap felteszünk egy kérdést, amelyre a helyes választ lehet,
hogy azonnal tudni fogja, lehet, hogy a rövid leírásból kitalálja,
és az is lehet, hogy picit utána kell olvasnia. kérdéseket előre nem
lehet megnézni, de az elmúlt napok kérdéseit vissza lehet olvasni.
A 24 választ 2021. január 6-ig egyetlen levélben megküldve várjuk
az ujsag@mav.hu e-mail címre. Mindazoknak, akik mind a 24 helyes
választ a határidőig megküldik, apró szóróajándékokkal kedveskedünk.
Itt igazán a játék a lényeg!
24. Boldog karácsonyt!
Korábbi kérdéseink között már szerepelt annak az új internetes
jegyvásárlási rendszernek a neve, amely a MÁV-csoport két
leányvállalatának hosszú és lelkiismeretes munkájával most
decemberben teljes mértékben megváltozott, megújítva az
online vasúti menetrendkereső és jegyértékesítő felület.
Kérdésünk: Ezen a felületen keressen egy eljutási útvonalat
Budapestről Nagykarácsonyba! Írja le az adott napot, az indulási és érkezési időpontokat!
Vers
Készülünk az ünnepre, díszbe öltöztetjük szívünket, lelkünket. Ilyenkor
szívesen olvasunk, hallgatunk verseket, talán ilyenkor jobban megérinti
a lelkünket egy-egy szép versszak. Fogadják szeretettel tőlünk magyar
költőink karácsonyról szóló verseit, minden napra egyet-egyet.
Jó olvasást kívánunk!
Juhász Gyula
Betlehem
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este,
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, édes bambino,
Kit csordapásztoroknak éneke
Köszöntött angyaloknak énekével.
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény.
És nem találtak más födélt az éjjel
A városvégi istállón kivül.
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Kit a komor Sibillák megígértek,
Kit a szelíd Vergilius jövendölt
S akit rab népek vártak, szabadítót.
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
A betlehemi kisded jászolára,
Amely fölött nagyobb fény tündökölt,
Mint minden földi paloták fölött.
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Augustus Caesar birodalma elmúlt,
Az ég és föld elmúlnak, de e jászol
Szelíd világa mindent túlragyog.
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
És hallgassátok meg az angyalok
És pásztorok koncertjét, mely e szent éj
Ezerkilencszázhuszonhároméves
Távolságából is szívünkbe zeng.
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
S gondoljatok rá holnap és minden áldott
Napján e múló életnek s legyen
A betlehemi énekből öröm,
A karácsonyi álomból valóság
És békessége már az embereknek!
Szeretnénk még egy vasutas karácsonyi novellával is kedveskedni,
Kavalecz Imre kollégánk írása következik.
Karácsonyi meglepetés
Karácsony előtt pár nappal az egyik abaúji vasútállomásra is megérkezett a tél. Hajnalban jött, váratlanul. Előző nap még hétágra sütött a nap, igaz, már alig sugárzott meleget. A helybéli vasutasok felkészültek a tél fogadására. Tudták, hogy kemény időben keményebb a vasúti szolgálat is, de nem bánták, megszokták már. Ilyentájt illendő fehérbe öltöznie a természetnek – mondogatták egymásnak. A fehér karácsony barátságosabb hangulatot teremt a szívekben is. Megérzésük valóra vált. Előbb csak pihékben szállingózott a megfagyott csapadék, majd bőségesen hullott alá a jégkristály, úgy, mint amikor Holle anyó rázogatja égi pehely-párnáit. János, a sok telet megélt váltóőr gondosan előszedte a váltótisztításhoz szükséges eszközöket. A reggeli vonatoknak már nehezebben állították a vágány-utat. A váltók sínszékein megtapadt a hó, aztán jéggé dermedt. A pályafenntartás készenlétesei előbújtak pihenőhelyükről, s megmarkolták a cirokseprűt, lapátot – kinek mi jutott. A forgalmista minden egyes vonat érkezése előtt reménykedett: a kintieknek majd csak sikerül valahogy kordában tartaniuk a zorddá vált időjárást. De azt is sejtette: ha nem enyhül az idő, hamarosan lefagynak a váltók. Mindeközben a hózápor kitartóan tombolt tovább. A peronra csak nehézkes csoszogással juthattak ki az utazni szándékozók. Az állomás előtti gesztenyefák ágai súlyos terhüktől roskadoztak. Minden fehér lett, csak a hideg elől a kisvárosba beköltözött varjak feketéllettek. A téli látványt különös mohósággal falta be az emberi szem.
Még akkor is havazott, amikor a nagyharang elütötte a delet. A nemzetközi gyors Kassa felől már a szemaforhoz közeledett, amikor két váltót még mindig nem sikerült kimenekíteni a hó fogságából. Nem volt mit tenni, a budapesti gyorsnak vesztegelnie kellett a bejárati jelzőnél, első a biztonság. A forgalmista is fogott egy lapátot, sűrű léptekkel elindult a váltókörzet felé. Így már heten kaparták a fagyos váltókat. Aztán csak sikerült a szabad vágányút biztosítása, igaz, eltelt egy bő háromnegyed óra. Az alakjelző csikorogva ugyan, de szabad jelzésre váltott. A gyorsvonat mozdonyvezetője semmi jelét nem mutatta a bosszankodásnak, látta ő is az emberek küzdelmét a vágányok között. Elismerésként, hálából jó hosszasan fütyült a gőzsíppal. A hangjelzést a közeli Magyar-hegy visszhangja ismételte meg. Nagy kő esett le a vasutasok szívéről, mert ezt a vonatot sohasem illett feltartóztatni. Messze van még Budapest, kétszázhárom kilométert kell legyőznie a masinisztának.
Elsuhant tehát a gyorsvonat. S ekkor, mintha valaki gondoskodott volna a megfáradt emberekről. A vonat után suhant a hózápor is. Máshol akadt dolga, máshol is próbára tette az embereket: vajon odébb, más tájakon, hogyan birkóznak meg vele? A fárasztó hajtás után a vasutasok a forgalmi irodába ballagtak, ahol forró tea várta őket. Miközben a forró italt szürcsölgették, János a váltóőr az órájára pillantott. Gondolta, valami harapnivaló után néz, a biológiai órája is elütötte már a delet. Azaz, csak pillantott volna, mert órájának hűlt helye volt. Világosan emlékezett, csuklóján volt az időmérő szerkezet most is, mint mindig, negyven esztendőn át, amikor szolgálatban volt. Öreg óra volt ez, de egy másodpercet sem késett. Évekkel ezelőtt kapta a kollégáktól, kerek születésnapjára. Mi lesz most, oda lett a drága ajándék – villant át agyán az elkeseredés. Villanásnyira felrémlett: a lapátolás közben érzett egy tompa kattanást, de ügyet sem vetett rá, ott kinn a hóban mással volt elfoglalva. Pánikba esett, kérte kollégáit: segítsenek, kutassák fel együtt karóráját, hátha ráakadnak valahol a sínek mentén. Nem akadtak rá, hiába keresték, mintha egy tűt kerestek volna a szénakazalban. Nem is csuda, hiszen hatalmas mennyiségű hó borította be a vágánymezőt.
Eljött a Karácsony szent ünnepe. Mint mindig ilyenkor – az esti szolgálatátadás után – szép, áldott ünnepet kívántak egymásnak. Mindenki kapott apró ajándékot is. Számukra sohasem az érték volt a lényeg, inkább a gesztus, a figyelmesség egymás iránt, a kollégák között. Lázasan bontogatták a csomagokat, kíváncsian figyelték egymást: ki mit kapott, örül-e az ajándéknak. János is lelkesen bontogatta az ezüstpapírba csomagolt szelencét. S láss csodát: egy karóra került elő, fényesen ragyogó, pontos időt mutató. A váltóőr szeméből ekkor könnycsepp fakadt, szavakkal küszködve köszönte meg karácsonyi ajándékát. Végül felsóhajtott: most már biztosan nem kések el az éjféli miséről.
Kavalecz Imre
