A kiégés nem csupán fáradtság vagy átmeneti motivációhiány, hanem hosszan tartó stressz és leterheltség következtében kialakuló érzelmi, fizikai és mentális kimerülés. A kiégés lassan, fokozatosan alakul ki, és bármely munkakör esetén megélhetjük. A WHO szerint a kiégés egy szindróma, amelyet a krónikus munkahelyi stressz okoz, amit a szervezetünk már nem képes kezelni vagy feldolgozni. A kutatások szerint minden negyedik ember átéli a karrierje során. A kiégés akkor következik be, amikor több energiát használunk el, mint amennyit visszatöltünk. Ilyenkor a test és a psziché „bedobja a törülközőt”, és a saját védelme érdekében korlátozza a kapacitást, így tulajdonképpen a kiégés egyfajta önvédelmi reakció is.
A kiégés tünetei – amikor már füstöl a rendszer
A tünetek megjelenése nem egyik napról a másikra történik. A kiégés jele, hogy csökken a teljesítményünk; nehezebben tartjuk fenn a figyelmünket, elkalandoznak a gondolataink és a teendőinket is halogatjuk. Mindez gyakran társul apátiával és motiválatlansággal. Tapasztalhatunk szorongásos vagy szomatikus tüneteket is, mint például gyomorfájdalom, fejfájás és alvászavar. A kiégés tünete még az elszemélytelenedés megélése, amikor kevésbé tudunk empátiával önmagunk és mások felé odafordulni. A kiégés tünete még az érzelmi kimerülés is, amikor nem tudunk már a pozitív eseményekből, visszajelzésekből merítkezni. Érdekes megfigyelés, hogy az érzelmi kimerülés nők esetében, az elszemélytelenedés pedig férfiaknál a gyakoribb.
A kiégés létrejöhet tartós munkahelyi túlterhelés, nagy felelősség, határidő-nyomás és állandó készenlét miatt is, emellett akkor is, mikor úgy érezzük, hogy nincs befolyásunk a munkánkra, a döntéseinkre, elveszítettük a kontrollt. A konfliktussal terhelt munkakörnyezet és a támogatás hiánya szintén kiégéshez vezethet. A kiégést okozhatja az elismerés hiánya is, amikor az erőfeszítéseinket nem értékelik, nem becsülnek meg minket. Akár a saját, irreális belső elvárásaink, a perfekcionizmusunk, a megfelelési kényszerünk is vezethetnek kiégéshez.
Életünk során a stresszreakciók önkéntelenül mennek végbe bennünk, nem feltétlenül tudjuk mindig kontrollálni azokat. A stressz megélése után viszont kulcsfontosságú, hogy a feltöltődésre, pihenésre, kikapcsolódásra helyezzük a hangsúlyt. Ez azonban gyakran nem történik meg, mert a stressz inger újra és újra érkezik.
Mit tehetünk a kiégés megelőzésének érdekében?
Az első lépés a tudatosítás. A szervezetünk folyamatosan jelez — nekünk „csak” meg kell tanulnunk meghallani.
Vezessünk stressznaplót, amelybe rögzítjük a konkrét stresszt kiváltó szituációt, és testi-lelki reakciónkat.
Vizsgáljuk meg a reakcióinkat: mi az, ami valóban segít, és mi az, ami valójában nem segít nekünk, sőt akár még növeli is a stresszt.
Szánjunk időt a feltöltődésre, olyan tevékenységekre, amelyek valóban regenerálnak.
Ápoljuk a közeli, biztonságos kapcsolatainkat, amelyek támogatást nyújtanak.
Alakítsunk ki egészséges határokat a munka és a magánélet területén.
Fejlődjünk, tűzzünk ki célokat! Ha lehet, ezek legyenek SMART célok, vagyis konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött célok.
Kérjünk és adjunk visszajelzéseket, mert az elismerés csökkenti a stresszt és növeli az elégedettség-, és megbecsülésérzetet.
A megelőzés tehát nem csupán technikák összessége: egy szemlélet. Egy olyan hozzáállás, amelyben megengedjük magunknak a pihenést, a határok húzását és azt, hogy hibázhatunk — anélkül, hogy a teljes önértékelésünk omlana össze.
A legtöbben átmenetileg mind átélünk stresszes időszakokat, de ha felismerjük a jeleket és tudatosan teszünk a megelőzésért, megőrizhetjük az egyensúlyt és a jól-létünket.
Forrás: Dr. Jagodics Balázs, Lelki Egészségnapok előadása