A balesetek sajnos a MÁV-csoport mindennapjainak részét képezik, kötött pályán és közúton egyaránt. Helyszínelőinket, forgalmi zavarelhárítóinkat, üzembiztonsági koordinátorainkat nap mint nap ellátják feladatokkal a kisebb-nagyobb ütközések, és a személyi sérülések sem számítanak ritkaságnak. Buszos és vasúti helyszínelő kollégáinkkal beszélgettünk arról, hogy ők hogyan élik meg ezeket a baleseteket.
Közút: óriási a buszvezetők felelőssége, figyelmük egy másodpercre sem lankadhat
Idén júliusban súlyos baleset érte az egyik menetrend szerinti Volán-járatunkat: Sárkeresztes és Székesfehérvár között egy szemből érkező személygépkocsi áttért a busz sávjába, és frontálisan nekiütközött. A gépkocsi vezetője a helyszínen elhunyt, mintegy 10 utas megsérült, autóbusz-vezetőnk pedig különösen súlyos sérüléseket szenvedett. A helyszínelési feladatokat Bátor Attila, a Fejér vármegyei forgalmi üzem forgalomfelügyeleti és zavarelhárítási munkatársa végezte. Attila megrendülten mesélt a történtekről és a munkája során szerzett tapasztalatairól.
Mi fogadott a baleset helyszínén, és milyen feladatokat kellett ellátnod?
Mindkét jármű súlyosan roncsolódott. A sérültek közül már csak az autóbusz-vezető volt a helyszínen, a mentőben, de nem volt olyan állapotban, hogy kommunikáljak vele. Felvettem a kapcsolatot a helyszínelő rendőrökkel, akik felvázolták a történteket. Közösen elkezdtük beazonosítani a baleset pontos helyét, felmértük, hogyan
játszódhatott le az ütközés pillanata, és feltérképeztük, dokumentáltuk a teljes helyszínt fényképekkel. A rendőrségtől is kikérjük a baleseti jelentéseket, de mindig jó, ha saját képeink is vannak. Ezután átnéztem az autóbuszt, és tájékoztattam a hatóság képviselőit a rongálódás mértékéről. Az autóbusz szétszóródott alkatrészei között, a jármű alatt találtuk meg a tachográfot, a jármű „fekete dobozát”, aminek segítségével a rendőrök meghatározzák, mekkora volt a sebessége az ütközés pillanatában. Ezután összegyűjtöttem, szelektáltam a fennmaradt csomagokat is, hogy ha jelentkeznek az utasok, a hozzátartozók, át tudjuk adni nekik.
A helyszínelés dokumentálásával véget érnek a feladataid egy-egy eset kapcsán?
A részletes, precíz dokumentáció nagyon fontos, hiszen a balesetbiztosítással foglalkozó kollégáink is ebből dolgoznak tovább. Emellett rendszeresen elemezzük a baleseteket, és felhasználjuk az oktatások során. Korábban a feladatköröm részét képezte az autóbusz-vezetők oktatása is, amióta pedig az Oktatási Centrum beolvadt a BGOK-ba, velük is megosztjuk a tapasztalatainkat, ők pedig igény szerint beépítik az oktatási tematikába.
Milyen technikai segédeszközök segítenek a munkavégzésben?
A mi szakmánknak is megvannak a maga eszközei: a fényképezőgép mellett többek között mérőkocsit, magasságmérő rudat használunk, de a terelőkúpok is nagyon hasznosak, hiszen sokszor szó szerint az életünket védik: a helyszínelés során gyakran folyamatos forgalomban dolgozunk, és bizony volt már, hogy gyakorlatilag fejest ugrottunk az árokba, elkerülendő, hogy elgázoljanak.
Hogy látod, mik a buszbalesetek leggyakoribb okai?
A közlekedési morál sajnos bőven hagy kívánnivalót maga után. Rendszeres például, hogy az autósok bevágnak a busz elé. Az utazási szokások terén is elkél az edukáció: az utasok sem mindig vigyáznak, nem kapaszkodnak, és hirtelen fékezésnél dominóként dőlnek el, ez sajnos mindennapos. Bár autóbusz-vezetőink kivétel nélkül tapasztalt, rátermett szakemberek, olyan is előfordul, hogy az ő hibájuk miatt következik be egy baleset: leginkább a követési távolság be nem tartása vagy kanyarodáskor a busz végének „sodrása” jelent rizikófaktort. A munkájuk szüntelen, megfeszített figyelmet igényel, hiszen akár 100 utas élete, testi épsége is múlhat rajtuk – a sajátjukról nem is beszélve.
Vasút: sokan elfelejtik, hogy mindig a vonat az erősebb!
Egy vasúti balesetvizsgáló munkája egyszerre izgalmas, felelősségteljes és emberileg megterhelő. Rendszeresen érkeznek a híradások a vasúti átjáróban történt ütközésről, gázolásokról, de a helyszínelői feladatokat szintén megkövetelő műszaki vagy emberi hiba okozta baleset is előfordul. Fucskó Ádám, a MÁV Pályaműködtetési Zrt. Vasútbiztonsági Igazgatóságának budapesti üzembiztonsági koordinátora ezekről mesélt.
Hogyan, mikor kerültél a vasúthoz, és mi vezetett oda, hogy azon belül is a baleseti helyszínelés mellett döntöttél?
Gyermekvasutas voltam 1998 és 2002 között, már ekkor „megcsapott a mozdony füstje”, majd műszaki szakközépiskolában és technikumban is gépész szakirányú végzettséget szereztem. Ezután elvégeztem Győrben a közlekedésmérnöki szakot, ahol végül mesterdiplomát is kaptam. Közben 2010-ben sikerült a MÁV-nál elhelyezkednem, Dabason és Albertfalván kezdtem váltókezelőként. A 30-as vonal átépítésekor járműszerelő lettem Istvántelken, öt évig Desiro motorvonatokkal foglalkoztam. Innen a Keleti pályaudvarra kerültem az esztergaműhely élére, majd CAF-reszortosnak: az éppen felújított CAF-kocsik vizsgálatának beosztását, tervezését, futásbiztonsági méréseit végeztem. A közlekedésmérnöki mesterképzéssel párhuzamosan az egyetemen a felsőfokú balesetvizsgáló tanfolyamot is elvégeztem, majd a tisztképzőt is, és a pályafutásomnak köszönhetően
széles körű műszaki és forgalmi ismeretekkel, kellő tapasztalattal rendelkeztem. Így egy üresedés miatt 2017-ben végül átköröztem balesetvizsgálónak, majd 2025-ben felkértek üzembiztonsági koordinátornak,
amit elvállaltam.
Hány balesetnél helyszíneltél már?
2018 májusa óta közel 350 készenlétet adtam, és szinte minden napra jut legalább egy baleset, így körülbelül 300-szor helyszíneltem. Szerencsére ez nem mindig jelent sérülést, gázolást, hiszen egy felsővezeték-szakadás, áramszedőtörés vagy kábelvágás is igényel helyszínelői közreműködést és vizsgálatot. Az ok lehet műszaki hiba vagy személyi mulasztás. Amikor gépjárművel ütközünk, akkor pedig többnyire egyértelmű, hogy nem a vasút a hibás.
Melyek voltak a legmegrázóbb, legsúlyosabb eseteid?
Pályafutásom alatt elég sok közfeltűnést keltő balesetet helyszíneltem. Mindegyik esemény más és más jellegű. 2021 őszén Hegyeshalom állomáson például két osztrák vonat közlekedett egymással szemben egy kommunikációs hiba miatt. 2022 nyarán Biatorbágy és Herceghalom állomások között utoléréses baleset történt, ahol két
tehervonat ütközött össze, több kocsi kisiklott. 2023 decemberében egy üres tartályvonat siklott ki Nagymaros állomáson, ahol négy kocsi felborult, és a forgalomban is nagy fennakadás keletkezett. A szokatlanul meleg időjárás és az előtte lehullott nagy mennyiségű csapadék meggyengítette a pályát, ez vezetett az eseményhez. 2024-ben Budapest-Keleti pályaudvaron is én helyszíneltem a siklást. Szerencsére személyi sérülés egyik baleset esetében sem történt. Hosszú a sor, mindegyik tanulságos eset.
Van olyan történeted, amikor a gyors reagálás megelőzött egy nagyobb bajt?
Tavaly augusztus végén a Budapest-Keleti pályaudvaron kisiklott a Kolozsvár felől érkező Claudiopolis InterCity több kocsija. Néhány másodperccel utána is érkezett egy vonat, amelynek a vezetője gyorsfékezéssel állította meg a szerelvényt, elkerülve, hogy a kisiklott kocsiknak ütközzön. Súlyos balesetet, személyi sérüléseket előzött meg a mozdonyvezető azonnali reagálása.