A Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság Balesetmegelőzési Bizottsága immár harmadik éve részesít elismerésben olyan autóbusz-vezetőket, akik a Volánbusz menetrendszerinti járataival róják az utakat és a pályafutásuk során a balesetmentesen megtett út hossza tekintetében éppen jubilálnak. Idén Karancsi Lajosnak és Korbely Zoltánnak gratulált Hudák Pál rendőr ezredes, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendészeti rendőrfőkapitány-helyettese, a bizottság elnöke.
Az ezredes hangsúlyozta, hogy a rendőrség nagyon sokat igyekszik tenni azért, hogy elősegítse a balesetek számának csökkenését. Mindez azonban mit sem ér, ha maguk a közlekedők nem érzik a felelősségüket, nem tartják be a szabályokat, nem figyelnek másokra, türelmetlenek az utakon. Azok az autóbusz-vezetők, akiket kitüntettek, ebben élen járnak, jó példát mutatnak.
Egyikük Karancsi Lajos, aki Mezőgyánban él, 32 éve dolgozik a Volánnál. Mindig helyközi járatot vezetett, most legtöbbet a Geszt–Gyula–Békéscsaba vonalon jár. Munkatársa, a szarvasi Korbely Zoltán szintén régi „motoros”, vagy inkább buszos, hiszen 27 éve ül a volán mögött, most Békéscsaba és Kecskemét között szállítja az utasokat. Mindketten több mint másfél millió kilométert vezettek már balesetmentesen.
– Nincs értelme vezetés közben feszültnek, idegesnek lenni, felvenni a kesztyűt – kezdte Karancsi Lajos, amikor a pályafutásáról mesélt. – Nagyon figyelek a forgalom többi résztvevőjére, tisztes távolból kiszúrom, ha valakivel gond lehet. Például ha egy autós hirtelen kifordul elém, azonnal lassítok, hogy meglegyen a megfelelő követési távolság, mert az a tapasztalatom, hogy aki siet, az nem megy messzire, a legtöbbször a következő kereszteződésnél már le is fordul. Bosszankodhatnék ezen, de az utasaim és a magam biztonsága érdekében inkább alkalmazkodom ezekhez a helyzetekhez.
– Ezt ugyanígy látom – csatlakozott kollégájához Korbely Zoltán. – Mintha sok közlekedő csak 50 méterre gondolkodna előre, a pillanatnyi helyzetekre reagálna, mintha semmi tervszerűség nem lenne abban, ahogy vezet. Érkezem a busszal, és biztosan az az érzése, hogy úgyis lassan megyek, ki kell jönnie elém. Kijön, aztán néhány méter után rögtön fékez, lassít és lekanyarodik. Olyankor is történik ilyesmi, amikor mögöttem nem jön senki, tehát nem is kellett volna sokat várnia azért, hogy mögém forduljon ki.
Az előrelátásnak és az együttműködésnek nagy jelentősége van az úton, vallja Korbely Zoltán. Ő úgy igyekszik vezetni, hogy közlekedőpartnerei már előre lássák, mi a szándéka, mire készül. Próbál maga körül mindenkire figyelni azért, hogy megtudja, kinek merre visz az útja, mit fog tenni. Amikor csak lehetőség van rá, keresi a szemkontaktust. Édesapjától sokszor hallotta a deffenzív vezetés fogalmat, aminek a lényegét később értette csak meg. Amellett, hogy ő maga szabályosan közlekedik, próbál mindig készen állni arra, hogy mások hibáit kivédje. Fel is elevenít egy Békéscsabán, a Bartók Béla úton lejátszódott történetet.
– A forgalom a megengedett sebességhatáron belül, de ütemesen haladt a zöldhullámban. A külső sávban mentem, egy autós mellettem a belsőben. Majd amikor a Petőfi utcai kereszteződéshez értünk, a kocsi vezetője váratlanul a belső sávból bejött elém és lekanyarodott jobbra. Lefékeztem, teljesen meg kellett állnom az autóbusszal, szerencsére ültek az utasaim. Láttam, hogy a hölgy bosszankodott, a gesztusai alapján talán esetleg engem hibáztathatott. Én nem gondoltam róla semmi rosszat, nem feltételeztem, hogy szándékosan nehéz helyzetbe akart hozni. Egyszerűen csak örültem, hogy nem történt baleset. Egyébként büszke vagyok arra, hogy 18 éves fiam, aki nemrég szerzett vezetői engedélyt, rólam veszi a mintát.
A példamutató buszosok azonban nem csak a családban formálják a közlekedési kultúrát. Előfordul, hogy vitás forgalmi helyzetben megszólítják őket, és határozottan, de udvariasan kell megvédeniük az álláspontjukat. Ezt tette egyszer Karancsi Lajos is Gyula és Sarkad között, a Fekete Körös hídján, ahol mivel szűk az átjáró, tábla jelzi az elsőbbségi viszonyokat. A neki szemből érkező autós azonban nem figyelt, felhajtott a hídra, amikor a busz már ott volt. Ki kellett centizni, hogy elférjenek egymás mellett. A kocsi vezetője meg is állt, lehúzta az ablakot, és integetett a sofőrnek, mire ő udvariasan egy rögtönzött „KRESZ-perccel” próbálta megvilágítani neki, milyen tábla van a híd két végén, mire kellett volna figyelnie, mielőtt felhajt az átjáróra. Ezen kívül neki is volt olyan helyzete, ami nem megy ki a fejéből. Gyulán, a Kórháznál sodródott a busza felé egy autó, hirtelen fékeznie, kormányoznia kellett, hogy ne csapódjon neki. Mikor mindketten megálltak igen közel egymáshoz, az autós tolatott egy kicsit, majd elhajtott. A buszvezető azóta sem érti, hogy képes valaki egy ilyen helyzetben csak úgy továbbmenni anélkül, hogy megnézné, megsérült-e valaki, és legalább elnézést kérni a hibájáért. Szerencsére ebben a helyzetben sem esett baja egyetlen utasnak sem.
A nehézségek ellenére mindkét autóbusz-vezető nagyon szereti a munkáját, és a családjuk is elfogadta már, hogy a munkabeosztásuk hétvégét, ünnepnapot is érinthet. Egyikük, Korbely Zoltán ugyan most karácsonykor otthon lesz, de szilveszterkor idén is dolgozik majd.
A Békés Vármegyei Balesetmegelőzési Bizottság a két díjazott mellett ezúton mond köszönetet minden hivatásos gépkocsivezetőnek azért, hogy szabálykövetésükkel, felelősségteljes gondolkodásukkal támogatják a rendőrség törekvését. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a közúti közeledés biztonságosabb legyen, minél kevesebben sérüljenek meg az utakon, minél kevesebb embert veszítsen el a családja közúti tragédia miatt.
Szöveg és képek: Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság