Az együttes 2025. december 26-án indult útnak, és 2026. január 2-án tért vissza Budapestre. Az utazás során négy hangversenyt adtak három városban – Sanghajban, Pekingben és Hsziningben –, rangos egyetemi és városi koncerttermekben. A kínai turné – bármily nagyszerűnek és izgalmasnak is hat – komoly próbatétel elé állította a csapatot, hiszen rövid idő alatt kellett végigutazniuk több ezer kilométert, és magas színvonalon játszaniuk az ázsiai közönségnek. A turnéról hazatérő zenészeket az élményeikről és a legfőbb kihívásokról kérdeztük.
Pintér Dávid koncertmester
2019 óta tagja a MÁV Szimfonikus Zenekarnak
Miben különbözik a kínai közönség a magyartól?
Apróságnak tűnik, de a magyar közönség már megtanulta, hogy egy komolyzenei koncerten mikor tapsoljon, hogyan viselkedjen. Kínában például az alapzaj sokkal nagyobb. Nagyon távoli, nagyon más kultúra vár tehát minket egy ilyen turnén. A kínai közönség sokkal nehezebben tudja kifejezni a tetszését is, gyérebb a taps a zenedarabok után, miközben a koncert végén rajongóként lépnek oda hozzánk, aláírásokat kérnek. Én azt mondanám, hogy nagyon szeretik a komolyzenét, csak másképp vannak jelen a hangversenyen.
Milyen darabokat adtatok elő, ugyanaz volt a repertoár az összes koncerthelyszínen?
A műsor alapvetően újévi volt, tehát felcsendültek Strauss-keringők, de hallható volt Lehár Ferenc A víg özvegy nyitánya, Kodály Galántai táncok című műve, és két koncerthelyszínen Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenye is. Az egészet elvittük „magyar irányba”, így izgalmasabb volt, mint egy megszokott újévi műsor, amely sokszor csak Starussdarabokból áll.
Aggódtál-e esetleg a hegedűd épségéért, egyáltalán hogyan szállítjátok egy ilyen hosszú úton a hangszereket?
Mindenképpen velünk utaznak a repülőn, még a csellók is. Ezt az összes turnénk előtt le kell egyeztetni az adott légitársasággal, a folyamat része az is, hogy a hangszertokok pontos méreteit leadjuk. Az ellenőrzések Kínában elképesztően alaposak, legtöbbször még a hegedűgyantáról is jegyzőkönyvet vettek fel. A fedélzeti szállításra egyébként azért van szükség, mert a hideg és a rázkódás a raktérben kárt tehetne a hangszerekben, a poggyászok dobálásáról nem is beszélve. Ilyenkor tehát a nagyobb hangszerek, mint a hegedű, a cselló, a tuba külön helyjegyet kapnak, a többi kisebb hangszer pedig kézipoggyászként jön.
Volt valami, ami esetleg meglepett az országot illetően?
Kínában 15 évvel ezelőtt voltam először, iszonyú sokat változott azóta. A szmog jóformán megszűnt, szinte teljes mértékben átálltak az elektromos közlekedésre. Készpénzzel sehol, kártyával is csak ritkán lehetett
fizetni. Főként applikációt használnak, még az utcazenész is QR-kódot rakott maga elé, nem kalapot, mint itthon.
Székely Edit fuvolaművész
1995 óta tagja a MÁV Szimfonikus Zenekarnak
Merre jártál eddig a zenekarral?
Jóformán beutaztam velük a világot. Voltam Libanonban, Egyiptomban, Cipruson, Olaszországban, Hollandiában és még sok-sok más helyen Európában, felsorolni is nehéz lenne.
Milyennek találod a kínai koncerthelyszíneket?
Az akusztikájuk mennyire dolgozik a zenészek alá? Számít ez egyáltalán? Minden számít. Valamikor túl kicsi a színpad, és kényelmetlen, hogy alig férünk el rajta. A színház jellegű termek száraz akusztikájúak, az sem kényelmes. Ha minden elfér, és minden úgy szól, ahogy kell, akkor boldog a zenekar! Kínában az első két koncertünket egyetemi helyszínen rendezték meg, jól szóltak, kitűnő koncerteket adtunk. A közönség
is lelkes volt, rengeteg fiatallal. A harmadik koncert egy zárt körű előadásra emlékeztetett, leginkább a kerület helyi vezetői voltak jelen. Az utolsó koncerten Hsziningben, a belvárosban játszottunk, ott akkor megtapasztalhattuk, hogy milyen az európai újév a kínaiak szerint. A koncert után a szállodánk tetejére vittek bennünket, lefoglalták nekünk a bárt, és együtt szilveszterezhetett az egész stáb. Előttünk a város, a rengeteg tűzijáték – emlékezetes szilveszterünk volt.
Ázsiában komoly érdeklődés tapasztalható a klasszikus zene iránt. Látsz valamilyen különbséget az ottani játékstílus vagy a próbafolyamat között? Esetleg a közönség az, ami eltér az itthonitól?
Legtöbbször – ahogy most is – saját karmesterrel játszunk, tehát közvetlen élményem nincs, ugyanazt tapasztaltuk, mint itthon. A kínaiakról viszont elmondható, hogy mindenkitől eltanulják a „legjobbat”. Koncertre is azért jönnek, mert meg akarják tanulni, hogy milyen az európai kultúra. Rengeteget fejlődtek ebben is: öt éve beszélgettek, rágcsáltak, kabátban ültek be a terembe, mára viszont megváltozott a viselkedésük.
Milyen érzés a MÁV Szimfonikusokhoz tartozni és az ő nevükben képviselni Európát, Magyarországot egy másik kontinensen?
Nagyszerű. A magyarországi repertoárban kiemelkedő zenekar a miénk, sok a fiatal, a lelkes kolléga, és öröm mindannyiunknak, hogy amit mi képviselünk, meg tudjuk mutatni a világban. Azért dolgozom itt ha minc éve, mert szeretek itt dolgozni, és sosem állt szándékomban máshová átmenni. Hofi annak idején kitalálta, hogy mi vagyunk a „MÁV szimpatikusok”, azt hiszem, ez a kép él rólunk sokakban.
Mit gondolsz, miért nyílnak meg a zenekar előtt ilyen lehetőségek?
Ez a konkrét út nem túl egyedi, sok európai zenekar turnézik Kínában, így más oldalról közelíteném a lehetőséget: turnézni élmény. Egy ilyen út során a kollegialitás sokkal nagyobb teret kap, mert nemcsak az ebédszünetben beszélgetünk, hanem össze vagyunk zárva, mélyebb eszmecserékre is jut idő. Itt mindenki tud a másikról, a másik családjáról, ez pedig összességében jót tesz a társulatnak.
Kolics Máté ütőhangszeres művész
2021 óta tagja a MÁV Szimfonikus Zenekarnak
Volt már ilyen „távoli élményed” a zenekarral?
2024-ben Japánban turnéztunk. Szembetűnő különbség a két helyszín között, hogy az emberek ott sokkal nyugodtabbak. Azt hiszem, hogy a japánok társadalmilag olyan szinten állnak, amilyet sehol máshol nem
tapasztaltam eddig.
Mit szóltál hozzá, amikor megtudtad, hogy Kínába utaztok?
Egy ilyen lehetőség mindig büszkeséggel tölti el az embert, presztízsutazás és nagyon jó élmény.
Merültek fel benned félelmek a kínai turnéval kapcsolatban?
Nagyon vártam, mert mindig jó érzés a zenekarral utazni, de tudtam, hogy meg fog viselni, és ez így is lett. Egy ilyen turnét mentálisan és fizikailag is bírni kell, nekem ez okoz nehézséget. Egy hét alatt négy koncertet adtunk, négy különböző helyszínen, ami azt jelenti, hogy repültünk, buszoztunk, hotelbe csekkoltunk, próbáltunk, koncerteztünk, majd újra repültünk, és ez folytatódott egészen a hazatértünkig. Sajnos a második napon lebetegedtem. Láz, rossz közérzet. Elmondhatatlanul embert próbáló tud lenni egy ilyen turné. Ezt nehezítette, hogy a reptereken – és úgy általában Kínában – nagyon erős az ellenőrzés.
Túl vagy egy leánykérésen is: melyik városban, milyen helyszínen és hogyan történt meg az esemény?
Itthon nem terveztem meg semmit, de tudtam, ha adottak lesznek a feltételek, kint megkérem a barátnőm kezét. A ChatGPT-vel beszéltem meg a részleteket: Pekingben a Nyári Palota kertjét ajánlotta, ahol van
egy tó. A rajta átívelő hidat választottam, ami egészen jó helyszínnek bizonyult. Hál’ istennek igent mondott, így már a menyasszonyom – egyébként a zenekar kisegítő zenésze, kürtművész. Tíz év múlva az is
kiderül, hogy ez kellemes emléke maradt-e az utazásnak. (nevet)
Adott a játékodhoz valamilyen érzelmi többletet a leánykérés?
Egyértelműen jobban éreztem magam, és ez kihatott a játékomra is, amely sokkal könnyedebb, lazább lett!
Harangozó Anita, a MÁV Szimfonikus Zenekar HR-menedzsere és a kínai koncertkörút turnémenedzsere a következőket osztotta meg az útról:
„Nagy örömmel és izgalommal vállaltam el a MÁV Szimfonikus Zenekar turnéjának vezetését. Ez a szerep teljesen új kihívás volt számomra, ezért alaposan felkészültem: novemberben megfigyelőként kísértem a zenekart Ausztriába, továbbá részt vettem a kínai turné előkészítésében – például a vízumügyintézésben –, indulás előtt pedig tapasztalt szakemberekkel konzultáltam, hogy minden eshetőségre felkészüljek. E nek ellenére számtalan apróbb, váratlan helyzettel szembesültünk, amelyek gyors és rugalmas megoldást igényeltek. Bár az eredeti programterv folyamatosan módosult, a kínai partnerek igyekeztek végig a kedvünkben járni, és mindent megtettek a komfortunkért.
A művész kollégák szerencsére nagyon rugalmasan és profi módon alkalmazkodtak a változásokhoz. A legnagyobb próbatétel a hazautazás előtt ért minket: a repülőtársaság törölte járatunkat, így az utolsó, hsziningi helyszínen jóval korábban, délelőtt kellett elhagynunk a szállást a tervezett késő délutáni indulás helyett. A pihenős, városnézős nap emiatt elmaradt.
Bár feszített volt a program, és kevés idő maradt a pihenésre, de azért a szilveszterestét együtt tudta ünnepelni a zenekar. A kínai partnerek ráadásként még egy meglepetéssel is készültek, minden zenekari tag egy plüsspandát kapott ajándékba. Ezenkívül kirándulást szerveztünk a Kumbum-kolostorba (Ta’er-templom), a tibeti Gelug szekta egyik legjelentősebb központjába, és Pekingben a Nyári Palotát is megcsodálhattuk. Hálás vagyok a lehetőségért, és hatalmas örömömre szolgált, hogy elkísérhettem a zenekart erre a felejthetetlen útra.”