Augusztusban kereste meg a Volánbuszt Dobor Helga, a Mozgáskorlátozottak Nagykanizsa és Vidéke Egyesület munkatársa. Levelében kérte, hogy a társaság a lehetőségeihez mérten küldjön néhány volánbuszos „relikviát”, ajándéktárgyat az egyik egyesületi tagjuk számára. Természetesen a felkérésnek a kollégák eleget tettek, és összekészítettek egy meglepetéscsomagot.
Volánbuszos kollégáink a kapcsolatfelvétel során megtudták, hogy a küldemény címzettje az izomsorvadásban szenvedő, mozgásában súlyosan korlátozott Simon Gyula, aki néhány éve már első emeleti lakását sem tudja elhagyni. Élete álmát, hogy autóbusz-vezető lehessen, a betegsége miatt fel kellett adnia, de buszok iránti rajongásában még a betegsége sem tudta akadályozni. Gyula minden, az autóbuszokkal kapcsolatos tárgyért rajong.
Bemutatkozó leveléből megtudták, hogy a tömegközlekedés iránti szeretete már gyermekkorában kezdődött. Első maradandó emléke, ahogy apukájával várja a nagy Ikarus 280-as autóbuszt, amelyre felszállva egy rövid utazással eljutottak az óvodába. Általános iskolás korában már jelentkeztek az izombetegség tünetei, ekkor tudatosult benne, hogy el kell engednie azt az álmát, hogy autóbusz-vezető lesz. A közlekedés világa iránti szeretete azonban máig tart, számítógépes szimulátorokkal átélheti a vezetés élményét, a szobájában őt körülvevő buszmodellekre, emléktárgyakra tekintve pedig úgy érezheti, hogy valahol ő is a volános közösség tagja. Szobájának ajtaja egy harmonika típusú buszajtó, amelyet apukájával és egyik barátjával szereltek fel. Ez olyan hatást kelt számára, mintha napjait egy busz légterében töltené.
A meglepetéscsomag célba érkezéséről kapott képek tanúsága szerint munkatársaink nagy örömet okoztak Nagykanizsán, széles mosolyt csaltak az ország egyik legnagyobb volános rajongójának arcára!