Hamarosan itt kopogtat a kikelet. Néhányan talán érezni is véljük a zsongását. Ha már tavasz, rügyfakadás, ébredés, akkor mi más is jöhetne szóba, mint hogy „ki a szabadba!” – ahol a bátrak, a kalandorok, az adrenalinfüggők és kihívásokra vágyók a csúcsra juthatnak. Irány a hegy! Szekeres Ferenc, termelésirányítási koordinátor kollégánk írása következik.
Semmihez sem hasonlítható szabadságérzés, amikor többórányi megerőltető, olykor bizony keserves mászás után feljutunk a csúcsra. Ott állunk a „világ tetején”, a lábunk előtt hever minden, s egy csapásra elfelejtjük az idevezető út viszontagságait.
Hívnak a hegyek
Engem már rég „megfertőzött” ez a semmihez sem hasonlítható érzés, azóta is hívnak folyamatosan a régi „ismerősök” és az új, felfedezésre váró ismeretlenek. A hosszú évek kalandjai alatt megtapasztaltam és kijelenthetem, hogy a hegymászás izgalmas. Viszont azt is tudom, hogy sokak szerint túlságosan fárasztó, hosszadalmas, cuccos; túlságosan kapaszkodós, szédítő, „köteles”, veszélyes és – mivel az ördög a részletekben rejlik –, alapos elméleti és gyakorlati tudást igényel, természetesen a megfelelő fizikai erőnlét mellett.
Akik nem kívánják a hagyományos hegymászással járó sok macerát, viszont szeretnének hegyet mászni, azok számára lehet tökéletes megoldás a via ferrata, azaz a vasalt út, ahol a sziklafalakban fixen rögzített segédeszközök (létrafokok, kötelek, kapaszkodók) segítik a mászó haladását és szolgálják a biztonságát. Túravezetőként, tapasztalt mászóként csak ajánlani tudom. A ferratázás is izgalmas, sőt igazi adrenalinbomba, viszont nem fárasztó annyira, nem kapaszkodós annyira, nem veszélyes annyira és nem hosszadalmas túlságosan. Az alapvető ismeretek és biztonsági szabályok betartása azonban itt is elengedhetetlen.
Tagadhatatlan, hogy a via ferratázás egy új divat. És mint minden divatot, ezt is sokan igyekeznek „meglovagolni”; boldog-boldogtalan ferrata utakat szervez. Nem is lenne ezzel különösebb gond, ha ez a divat csak olyan ártalmatlan következményekkel járna, mint mondjuk a frizuradivat és a kontárkodás legrosszabb esetben kevés többletráfordítással kiigazítható lenne. Csakhogy ez a divat a hegyek közé vezet, ami mindenféle „goromba” dolog lakóhelye már az idők kezdete óta. Érdemes tehát megfontolni néhány intelmet, köztük az egyik legfontosabbat, amit a Matterhorn legendájának szétoszlatójával, a hegy első legyőzőjével, Edward Whymperrel „közösen” írtunk:
„A Hegyeknek köszönhetően részese voltam örömöknek, melyek túlságosan nagyok ahhoz, semhogy szavakkal leírhatók legyenek, és bánatok értek, melyekre gondolni sem szeretek, és mindezek tudatában, mégis azt mondom: menjünk az „új világok felfedezésére”, ha kedvet érzünk hozzá, de gondoljunk szüntelenül arra, hogy bátorság és erő semmit sem ér, ha nem párosul óvatossággal, s hogy a figyelmetlenség egyetlen másodperce egy élet boldogságát semmisítheti meg. Ha úgy hozza a sors, ne szégyelljünk meghátrálni, átmenetileg visszavonulni, ne siessük el tetteinket, ügyeljünk minden lépésre, és kezdettől fogva gondoljunk arra, hogy mi lehet a vég!”
A via ferrata túrákhoz elengedhetetlen a jó minőségű túrafelszerelés – bakancs, hosszú nadrág, esővédő ruha, kis méretű hátizsák, naptej –, valamint a speciális technikai felszerelés, mint pl. a sisak (kizárólag hegymászó, a hulló kövek ellen), a beülő, a kantár, karabinerek és kesztyű. Utóbbiakat természetesen nem muszáj mind beszerezni, hiszen egy vezetett túra során ezeket megkapjuk. A veszélyesnek tűnő függőleges sziklafalak, szurdokok, folyók feletti átkelések a megfelelő felszereléssel és a szabályok betartásával tehát inkább felejthetetlen kalandok, semmint vakmerő, kockázatos mutatványok.
Ha nem így lenne, biztos nem vittem volna már hétéves korukban a gyermekeimet magammal ferratázni. De elvittem, és viszem őket azóta is. Mert hiszem azt, amit Antoine de Saint-Exupéry is megfogalmazott: „Ha azt a hegyi lakót akarom benned életre hívni, aki éjjel nekivág a csillagos hegytetőnek, akkor azt az elképzelést ébresztem fel benned, amely világosan megérteti veled, hogy egyedül ettől a csillagtejtől, csak ott a hegytetőn múlik el a szomjad. Én csupán az a véletlen leszek majd számodra, aki segítettem neked felfedezni magadban ezt a szükségérzetet, mert ez az érzés valóban a tiéd, belőled születik, ugyanúgy, mint mikor ellágyulsz a költeménytől. És akár sejted, akár nem az én beavatkozásomat, milyen címen akadályozna az meg tégedet abban, hogy útnak indulj?”
Túraajánló - Királyerdő
Az egyik túra Erdély kapujába, Királyerdőbe vezet. A magyar határtól csupán egyórányira található Révi szurdokvölgy egy óriási kalandpark sebes folyású, kanyargós hegyi folyókkal és patakokkal, barlangokkal, vízesésekkel, raftingtúrákkal és 2017 óta via ferratával. Ez utóbbi érdekessége, hogy kizárólag a Nagyvárad–Kolozsvár-vasútvonalon, a sínek mentén gyalog közelíthető meg. A napjainkban talán kevésbé ismert terület büszke múlttal rendelkezik. Ezen a szoroson keltek át egykor a honfoglaló magyarok, és a középkortól a kereskedők is itt bonyolították áruforgalmukat. Mivel az erdélyi fennsíkot magas hegyek, sziklák övezik, tradicionálisan a Sebes-Körös révi völgye volt az egyetlen könnyen járható kapu Erdély és az Alföld között, ahol valamikor tutajokon szállították az árut (főleg sót és fát). A hosszú út mentén vámszedő központok épültek, egyikük éppen a Révi-szorosban. A tutajok a mai Tündérvárnak – amely lényegében a sziklafalba épült erős torony – nevezett részen kötöttek ki, míg a vámot rendezték. Ablakaiból, melyek ma is jól látszódnak, az egész szurdok belátható. A helyi információs tábla szerint a ferrata a torony mögötti barlang közeléből indul, ahol a legenda szerint egykor egy sárkány is élt. A 95 m hosszú barlangnak egy enyhén emelkedő terme van, amelyben néhány sziklakád és egy patak látható. Kb. 20 m után a terem egy enyhén díszített szűk, 50 méteres járattal folytatódik.
A vasúti pálya fölé magasodó ferrata mászóútjában több függőleges és áthajló szakasz is található, a végén egy 25 m hosszú függőhíddal. Vasútrajongóknak az egyik legnagyobb élményt valószínűleg mégis az okozhatja a mászás során, amikor egy gyorsvonat robog el a lábuk alatt. A látvány és a hangos zakatolás biztos, hogy örök emlék marad.
Amikor vonatok robognak a lábunk alatt Két olyan különleges, akár a kezdők számára is alkalmas, vasalt utat ajánlok, amelyek a vasút közelében, egészen pontosan a sínek fölött vezetnek.
A másik vasúthoz köthető vasalt út Ausztriában, Pürgg környékén található.
A Burgstall elnevezésű ferrata mind technikailag, mind kondíció szempontjából könnyű útvonalnak számít, ezért jó szívvel ajánlható kezdőknek is. Különlegességét a vasút szerelmesei számára az adja, hogy a ferrata és a közeli sziklamászó-utak egy vasúti alagút „felszínén” épültek meg. S bár itt ugyan nem látjuk a robogó szerelvényeket, de azok mégiscsak ott suhannak alattunk…
Kép/szöveg: Szekeres Ferenc
