Bár Salgótarján nehezen küzdi le a hanyatló iparváros jelzőt, talán mégis éppen ebből kovácsolhat előnyt. A teljes felszámolás helyett ugyanis megőrizték a múlt egy szeletét, és az egyik bányaakna eredeti, épségben lévő vágatrendszerét múzeummá alakították. Mindezt olyan szemléletesen, olyan élménygazdag módon, hogy a vezetett túrát még a lányok is élvezni fogják, fiús családoknak pedig egyenesen kihagyhatatlan a program.
A környék is számos izgalmas kalandot tartogat, így akár egy hosszú hétvégét is változatosan el lehet itt tölteni. Érdemes felkeresni Salgó és Somoskő várát, melyek különlegessége, hogy egyik várból átlátni a másikba. Somoskőújfalú éppen a magyar–szlovák országhatár mellett fekszik, a vár azonban a szlovák oldalon található, de teljesen szabadon látogatható. A gyerekeknek hatalmas élmény felállni a határt jelző kőre, vagy teljesen egyedül átszaladni egy másik országba. A vár bebarangolása után Petőfi kunyhóját se hagyjuk ki, majd egy rövid sétával elérjük az egyik legkülönlegesebb geológiai képződményt, a bazaltorgonákat.
A látnivalókat és programlehetőségeket hosszan sorolhatnánk még, van itt vadaspark, Geocsodák Háza, ritkaság- számba menő földtani képződmények, számtalan túraútvonal és a palóc hagyományok – szeretni való nyelvjárásával és imádni való gasztronómiájával. De most szerencse fel, irány a bánya!
Indulás
Salgótarjánba a legjobb vasúttal érkezni, hiszen így, a városban leszállva azonnal két ipari műemlékkel találkozunk. A megálló kedvencei a több mint 125 éves 377-es gőzmozdony, ami évtizedekig az egykori Kohászati Üzem acélgyárában szolgált, valamint Mazsola, azaz egy A21-es Rába dízelmozdony, ami először a síküveggyárban, majd szintén az acélgyárban dolgozott. A vasparipák megcsodálása után pár perc sétával eljutunk úti célunkhoz, a Dornyay Béla Múzeum Bányászati kiállítóhelyéhez.
A Föld belsejében
A salgótarjáni piac mögött a sarkon egy fehérre festett családi ház áll – gondolhatnánk, az udvaron álló, furcsábbnál furcsább gépek
azonban másról árulkodnak. Miniatűr makettek – fut végig az agyunkon, legalábbis a mai óriási munkagépekhez képest. Sőt egészen apró mozdonyok is felsorakoztak, a bejárat fölött pedig megpillantjuk a bányászok világszerte ismert jelképét, a keresztbe tett bányász széket és kalapácsot. Ez Európa második, hazánk pedig első, természetes, föld alatti szénbányászati múzeuma. A gyerekek nagy valószínűséggel már az udvaron jó idő- re le is ragadnak, a nem mindennapi gépek és járművek ezernyi felfedeznivalót tartogatnak. Az épületben a bányászat múltját, feladatát, jelentőségét, valamint a bányászok életét és hagyományait ismerhetjük meg. A tárgyi emlékeket, tablókat, fényképeket végignézve lassan kirajzolódik előttünk a kép egy pótolhatatlan közösségről, akik szinte embertelen körülmények között biztosítottak emberi életet másoknak. Abban az időben ugyanis a fűtéshez, a főzéshez, a közlekedéshez, az ipari termeléshez, vagyis mindenhez elengedhetetlen volt a szén. A nehéz munka mégis összetartó közösségeket kovácsolt, akik nehéz, fáradságos munkájuk mellett iskolát, sport- és kulturális egyesületeket hoztak létre. A kiállításból megtudhatjuk például azt is, hogy itt született és nőtt fel Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze, Kossuth- és két- szeres Jászai Mari-díjas színművész, akinek édesapja bányagondnok volt.
Miután egy kicsit kezdjük átérezni és megérteni a bányászok hihetetlen munkabírását, felelősségét, veszélyvállalását, jöhet a mély, vagyis a valóság maga: egy igazi, eredeti akna! A múzeummal szemközt, szinte észrevétlenül bújik meg a József lejtős akna bejárata. Indulás előtt alaposan öltözzünk fel, különösen a gyerekek, bent ugyanis maximum 15 °C van, de inkább kevesebb, és a zárt cipő is erősen ajánlott. A többi felszerelést, például a kobakot indulás előtt kapjuk meg.
A bányajáratba szakavatott vezetővel mehetünk be, aki igazán élvezetesen mesél a régvolt időkről, és minden kérdésre precízen, örömmel válaszol. A bányában egyre beljebb és beljebb jutva kezdjük megtapasztalni, milyen lehetett egész nap itt dolgozni, sokszor olyan helyeken, ahol térdelve is alig fér el az ember. Több eredeti gép, használati eszközök és viaszfigurák, sőt lovak teszik még életszerűbbé a „kiállítást”, közben pedig az izgalmasabbnál izgalmasabb történetek is egymást követik. Az idő gyorsan elröppen, az élmények viszont annál tovább megmaradnak. Kint a szabadban búcsúzóul ismét megszólaltatjuk a klopacskát, amit egyszer már induláskor is kipróbálhattunk. De hogy mi is az a klopacska? A salgótarjáni Bányászati Kiállítóhelyen kiderül…
Csohány Domitilla
A Bányászati kiállítóhely megközelítése: Salgótarján, Zemlinszky Rezső u. 1.
Salgótarján vonattal a 81-es számú Hatvan–Somoskőújfalu vasútvonalon érhető el. Távolság a vasútállomástól: 600 m. Séta hossza: 7 perc.
Javasolt útvonal: Bajcsy-Zsilinszky út – Bem utca – Ady Endre út (végig a Salgótarjáni Vásár- csarnok és Piac mellett) – Zemlinszky Rezső utca Bányászati kiállítóhely nyitvatartása: Hétfő: zárva, Kedd–Vasárnap: 08:00–15:00