Leginkább a nagysebességű hálózaton közlekedve teremtenek gyors és kényelmes összeköttetést német nagyvárosok között az Inter City Expressz (ICE) vonatok. Ezek között is kiemelkednek az ICE Sprinter járatok, amelyek lényegesen kevesebb helyen, vagy egyáltalán nem állnak meg két távoli nagyváros között. Az egyik ilyen a jelenlegi és az egykori német főváros, Berlin és Bonn között közlekedő ICE Sprinter, amely Berlin és Köln között megállás nélkül teljesíti az 537 kilométeres távolságot.
A kilencvenes évek elején Budapest és Miskolc között közlekedő Borsod Intercity (IC) vonatok hangulatát idézik az ICE Sprinter járatok. A miskolci IC-k ugyanis a két nagyváros között sehol sem álltak meg, éppen ez volt az egyik varázsuk. Ezért hozták létre egyébként eredetileg az IC járatokat. Azóta sokat változott a világ és a vasúti közlekedés, Magyarországon már nincsenek nonstop vasúti járatok, mint ahogy nagyítóval kell ilyet keresni egész Európában. A németek viszont látnak benne fantáziát, és bár a hagyományos ICE járatok megállnak minden nagyvárosban, az ICE sprinterek viszont alig-alig. Jó példa erre, hogy a Berlin és München között közlekedő ICE Sprinter eredetileg Halléban, Erfurtban és Nürnbergben állt meg, az idei menetrendben már csak Nürnbergben. A Berlin-Bonn útvonalon közlekedő vonat azonban a német főváros és Köln között sehol. Vagyis 537 kilométeres utat tesz meg megállás nélkül. A német vasútvállalat (DB) leginkább így próbálja felvenni a versenyt a légi közlekedéssel, vagy így próbálja a jó fizető utasokat, így az üzletembereket megnyerni. Egy biztos: a járatok nemcsak az üzletemberek körében népszerűek, a turisták is nagyon szívesen igénybe veszik őket, hiszen a modern motorvonatok gyorsak és kényelmesek, és útközben nincs tolongás a járatokon.
Mivel a német vonalakon nagyon sűrű a közlekedés, az ICE sprinterek csak ritkán, általában reggel, délelőtt és késő délután közlekednek. Kivéve néhány esetet, például Frankfurt és Köln között, de ott a nagyon távol eső nagyvárosok között közlekedő járatok részei. Olyan értelemben, hogy például a München és Dortmund közötti ICE vonatok Köln és Frankfurt között a közelmúltban átadott nagysebességű vonalon közlekednek, így ezen az útvonalon tíz járatpár teremt gyors összeköttetést az egymástól 200 kilométerre levő két nagyváros között.
Berlin és Bonn között napi két pár ICE Sprinter közlekedik. Az egyik ilyen az 1156-os, amelyik 11.41-kor indul Berlin főpályaudvarról, és 15.40-kor érkezik meg Kölnbe. Vasárnap a főváros pályaudvarán már kisebb tömeg várta a vonatot, ami már sejteti, hogy népszerű a járat. Valóban így van, hiszen aki nem váltott előre helyjegyet, az keresgélhet magának ide-oda járkálva. Ezeken a járatokon függetlenül attól, hogy hétköznap vagy hétvégén utazunk, érdemes előre helyjegyet váltani, mert nagyon népszerűek az utasok körében, szinte telt házzal közlekednek. A negyedik generációs ICE vonatok (ICE4) üléstámláinak többségén ugyanis már elektronikus formában tudatják az utasokkal, hogy melyik hely foglalt és melyik szabad. A DB ezen az útvonalon a rövidebb, azaz a hétkocsis ICE4 vonatokat közlekedteti, amelyeken 499 utas foglalhat helyet. Kissé meglepő ugyanakkor, hogy az első osztályon is alig található üres hely, már csak azért is, mert a rendkívül borsos áru másodosztályú jegynél is hatvan százalékkal drágábban mérik az első osztályt. A DB viszont üzleti célú kedvezményeket nyújt, az egyik ilyen a fapados légitársaságokhoz hasonlóan, hogy az utazás előtti foglalás esetén jóval olcsóbban lehet utazni. Az állítható ülés másodosztályon viszonylag kényelmes, bár lehetne jobb is, az első osztályra viszont nem lehet panasz. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy az ICE4 vonatok bevezetésekor éppen az ülésekre érkezett sok panasz. Éppen ezért a DB a legújabb motorvonatait már új belső színvilággal és kissé átszabott ülésekkel rendeli meg. A járaton bisztró és étkezőkocsi is üzemel, ami szintén népszerű az utasok körében. A személyzet ugyanis rendkívül gyors, udvarias, előre csomagolt, de finom ételeket árusítanak.
Március 3-án a vasárnapi járat pontosan indult és az útvonal első fele jelent igazán utazási élményt. Hannoverig ugyanis az átépített, már nagysebességű pályán 200-250 km/órás sebességgel közlekedik a vonat. Ebből adódóan az út felét, körülbelül 250 kilométert 1 óra 15 perc alatt tesz meg. Az út második részén hagyományos pályán halad, és bár a felépítmény minősége jó, sok a szűk keresztmetszet, elsősorban az állomásokon. Emiatt sokszor lassú a haladás, hiszen kerülni kell a személyvonatokat. Ezzel együtt az 537 kilométeren 3 óra 59 perc a menetidő, a tartalékkal együtt. Vagyis a két város között több, mint 120-as átlaggal közlekedik a vonat. Vasárnap délután autópályán szinte kizárt, vagy legalábbi meglehetősen nehézkes és balesetveszélyes, hogy valaki négy óra alatt eljusson Berlinből Kölnbe. Repülővel is lehet menni, de a vonat központtól központig közlekedik, így nem kell egy légikikötőbe kimenni és egy másikból bemenni a városba.
Kölnből egy rövid városnézés után tovább lehet menni Stuttgartba és Münchenbe, a bajor fővárosba még kora este megérkezik egy újabb ICE-járat. Már csak azért is, mert például a 920-as ICE vonat Köln és Frankfurt között 303 km/órás sebességet ért el. Mannheimtől következik egy újabb nagysebességű szakasz egészen Stuttgartig, itt végig 250 km/óra az utazósebesség. Ugyanígy Wendlingen és Ulm között is, Augsburg és München között be kell érnie az utazónak 230 km/órás tempóval. A távolsági vasúti közlekedés nagyon népszerű lett Németországban, hiszen alapvetően jó a szolgáltatás színvonala, az emberek pedig ezt ki is használják, emellett láthatóan szeretnek is utazni.