A termelői és a fogyasztói lánc minden szintjén van élelmiszer-pazarlás, azaz keletkezik élelmiszerhulladék vagy ételhulladék. A teljes mennyiség több mint fele a háztartásokban jön létre, amely talán fel sem tűnik egyénileg. De a „sok kicsi sokra megy” elvén ezek összeadódnak, és nemcsak az étel, de az előállításukra fordított igen értékes erőforrások is kárba vesznek. Sorozatunkban újra és újra feltesszük a kérdést: Mit tehetünk egyénileg a saját háztartásunkban – az energia- és erőforrás-pazarlás ellen – a takarékosság jegyében?
Azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági infrastruktúra és technológia alacsonyabb szinten áll, jellemzően még a termelés során, a földeken, a betakarítást követően vagy a feldolgozás közben keletkezik a legtöbb hulladék. A fejlett országokban, így hazánkban is, az élelmiszerhulladék jelentős része nem a mezőgazdaságban, hanem a háztartásokban keletkezik. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih)
felmérése szerint Magyarországon javulnak az adatok, hiszen az elmúlt 3 évben 4%-kal csökkent a háztartásokban keletkező élelmiszerhulladék mennyisége, de még így is megdöbbentő a számadat: egy átlagos magyar állampolgár 65 kg élelmiszert dob a szemetesbe évente. Leggyakrabban készételek, friss zöldségek és gyümölcsök, valamint kenyér, egyéb pékáruk mennek veszendőbe. Az élelmiszerhulladék összetételét vizsgálva azt állapították meg a szakemberek, hogy a keletkező mennyiség fele az elkerülhető kategóriába tartozik, tehát egy kis odafigyeléssel megelőzhető lenne a kidobásuk.
Globális probléma
Az élelmiszer-pazarlás globális kihívást jelent. Az ételhulladék értékes erőforrások pazarlásához vezet, mint a víz vagy a napenergia, hiszen az előállításuk – mezőgazdasági termelésük és élelmiszeripari feldolgozásuk egyaránt – jelentős erőforrásokat igényel. Azonban nem csak ezzel a kárral kell számolnunk, mert káros hatással van a környezetre is: a hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása évente sokmillió tonna CO2 termelődésével jár. A probléma továbbá morális jellegű is: világszerte sajnos rengetegen éheznek vagy nem jutnak megfelelő élelmiszerhez. Pedig a világ összes élelmiszer-termelésének a harmada élelmiszerhulladék lesz, és így kárba vész. Az EU és tagállamai az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összefüggésben kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2030-ig a felére csökkentik az egy főre jutó élelmiszerhulladék mennyiségét kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint hogy csökkentik a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszerveszteséget.
Mit tehetünk mi?
Fontos, hogy megfelelően tájékozottak legyünk. Magyarországon a Nébih által elindított Maradék nélkül elnevezésű program célja az, hogy csökkenjen hazánkban a kidobott élelmiszer. Érdemes a program internetes felületén böngészni, sok hasznos gyakorlati információt is találunk a www.maradeknelkul.hu oldalon. Ismerjük például az élelmiszerek csomagolásán található „minőségét megőrzi” és „fogyasztható” feliratok közötti különbséget? Vásároljunk tudatosan az impulzusvásárlás helyett. Ehhez elegendő annyi, hogy olyan listával menjünk bevásárolni, amelyet még otthon írtunk, a kamrát és a hűtőszekrényt átvizsgálva, a következő időszak étkezéseit tervezve. Lehetőleg kerüljük az „egyet fizet, kettőt kap” akciókat gyorsan romlandó élelmiszerek esetén. Olyan tartós alapélelmiszerek legyenek otthon, amelyekkel szívesen főzünk, amelyeket szívesen fogyasztunk. Az olyan élelmiszereket, amik azért végzik a szemétben, mert végül nem kerültek felhasználásra, kis odafigyeléssel hasznosítani tudjuk. Nem minden szemét, ami annak tűnik, hiszen például a száraz pékáruból kiváló panírmorzsát készíthetünk, és a túlérett gyümölcsből is süthetünk ízletes banánkenyeret. Fantáziával az elkészített, főtt ételeink maradékát is hasznosítani tudjuk, számos ilyen receptet találhatunk, ha körülnézünk. Az élelmiszer érték. Feleslegessé vált készletünk felajánlható jótékony célra is, vannak kifejezetten erre a célra létrejött szervezetek, amelyek közreműködnek abban, hogy felajánlásunk eljusson a nélkülözőkhöz. A spórolással és hatékony felhasználással egyénileg is profitálhatunk és globálisan is jót teszünk. Egyéni takarékoskodásunkkal csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat, és példát mutatunk a gyermekeinknek is. Takarékoskodással élhetőbb jövőt teremtünk számukra.