Magyarországon 2000 óta, március 6-án tartjuk az Energiatakarékossági Világnapot. A célja elsősorban az, hogy a közösség érdekében cselekvésre ösztönözze az egyént, felhívva a figyelmet arra, hogy egy kis odafigyeléssel sok energiát, ezáltal a háztartásunknak pénzt takaríthatunk meg. A mi egyéni megtakarításunk pedig „sok kicsi sokra megy” alapon, végső soron az egész világunk energiaforrásának előnyére válik. A föld népessége egyre csak növekszik, az egy főre eső erőforrások csökkennek. A környezet- tudatosság, az energiatakarékosság, a megújuló energiaforrások témaköre már régóta a legfontosabbak egyike. Sorozatunkban újra és újra feltesszük a kérdést: mit tehetünk egyénileg a környezetünk megóvása érdekében, az energia- és erőforrás-pazarlás ellen, a legszélesebb értelmezésben a takarékosság jegyében.
Új szemléletmód és tudatosság szükséges
Ahhoz, hogy a mindennapok környezetkímélőbbek legyenek, új szemléletre, tudatosságra és takarékosságra van szükség. A Nemzetközi Energiatakarékossági Világnap azt a nagy kérdést járja körbe, hogy hogyan lehet rávenni az embereket a környezettudatosabb háztartásra, a környezet- tudatosabb mindennapokra. Március hónapban különböző programokat kínálnak és aktivitásokra szólítanak fel az energiatakarékos életmódot a zászlójukra tűző szervezetek. Ahhoz, hogy a környezeti szempontok fontossá váljanak az egyén számára, új nézőpontra van szükség. Előfordulhat, hogy mindennapi szokásaink, a kényelmi szempontok megakadályozzák, hogy reálisan tudjuk értékelni a környezetünk jelenlévő problémáit. Meg kell tanulnunk azt, hogy az embert nem helyezhetjük a természet fölé. Egyéni döntéseinket saját motivációink, tudásunk, értékeink, kötődésünk, a szociális és kulturális tényezőink befolyásolják. Azonban ezek az egyéni döntések összeadódnak, ezért döntéshozatali folyamatainkat tudatosan kell új szokásokká alakítanunk. A Nemzetközi Energiatakarékossági Világnap is éppen ezt célozza, hogy ismeretek átadásával, folyamatos figyelemfelhívással, idővel megváltozzon a szemléletmódunk.
Mit tehetünk mi?
A legfontosabb az, hogy fel kell ismernünk a fenyegető problémát, és a globális megoldási módokat le kell fordítanunk a saját egyéni hétköznapjainkra. Kis lépésekkel, a magunk egyéni módján sokat hozzá tehetünk az élhetőbb jövőképért. Lássuk a leggyakrabban használt erőforrásainkat!
Fűtés
Az idei tél megkímélt bennünket a szélsőségektől. Már lassan tavaszt ír a naptárunk, így készíthetünk számvetést a fűtési szezonunkról, amely általában október 15. és április 15. között tart. Ebben az időszakban a háztartások a felhasznált energia 50-75 százalékát fordítják a lakás fűtésére. Tehát a háztartási kiadások egyik legnagyobb tételét a téli hónapokban kétségkívül a fűtésszámla jelenti, ahhoz, hogy spóroljunk, alaposan oda kell figyelnünk. Szeretünk melegben lenni otthon, de nem szükséges 25 fokra felfűteni a légteret. A komfortérzetünkhöz általában a 20-21 C elegendő, a gyerekek szobájában 1-2 fokkal magasabb, míg a hálószobában ugyanennyivel hűvösebb az ideális. A meleg fele nagyjából a falakon, ablakokon, padlón és a tetőn át távozik, tehát jó, ha ezeken a területeken megfelelő szigetelés. Akár egy ajtó- és ablakszigeteléssel már 15-20%-ot is megtakaríthatunk a fűtési energiából.
Víz
Egy egészséges ember táplálék nélkül hetekig is életben maradhat, de tiszta ivóvíz nélkül mindössze három napot bír ki. Magyarországon egy ember átlagosan 150 liter vizet használ el naponta. Napi igényünk kielégítésének majdnem felére feleslegesen használunk ivóvíz minőségű vizet. Pedig a harangot már kongatják egy ideje, a közeljövőben súlyos gond lesz az ivóvízellátás a föld egyes pontjain. Persze a megoldás nem az, hogy mostantól víz helyett valami mást iszunk. Felelős döntéseinkkel hozzájárulhatunk a föld víz- készletének minél további megtartásához. Az, hogy a csepegő csapokat meg kell javítani – reméljük, már mindenki számára kézenfekvő – és nem csupán azért, mert idegesítő a csepegés. Ezekről a víztakarékosságot elősegítő ötletekről már írtunk korábban. Most inkább e helyen az ún. „szürkevízről” beszéljünk. A víztakarékosság alapelve az ivóvíz minőségű vizet óvja: a bejövő vízmennyiséget ahol csak lehet, kétszer kell felhasználni. Háztartásunkban szinte mindenre ivóvíz minőségű víz folyik el. A szürkevíz az, ami már felhasznált, ezért enyhén szennyezett, tehát ivásra nem alkalmas. Viszont a WC öblítésére, felmosásra vagy locsolásra kiválóan felhasználható. Amíg várod, hogy kellően felmelegedjen a zuhany, az így elfolyó vizet fogd fel egy vödörbe, hiszen ez tiszta víz, használd fel ruhaáztatásra vagy locsolásra. Apropó, locsolás. Pici befektetéssel és némi átalakítással pompás esővíz felfogó- és tároló „rendszert” építhetünk magunknak az ereszcsatorna közelében.
Áram
Rövid távon saját pénztárcánk, hosszú távon a föld is jól jár a csökkentett üzemmóddal. A háztartási takarékosság esetében visszatérő téma a készenléti fogyasztás. Egy átlagos háztartás készülékeinek készenléti fogyasztása éves szinten közel 2 hónapnyi villanyszámláért felel, nem is beszélve az erre jutó energiatermelés környezeti hatásairól. Ma már számos megoldás létezik, mellyel automatizálható a használaton kívüli készülékek áramtalanítása. És természetesen kapcsoljuk le villanyt, ha nem vagyunk a helyiségben, kapcsoljuk ki a tévét, ha nem nézzük! Számtalan, most nem érintett olyan ötlet van, amellyel hozzájárulhatunk a takarékos energiafelhasználáshoz a saját környezetünkben. Továbbra is járjunk nyitott szemmel, és érdeklődjünk a téma iránt, találjunk új környezettudatos megoldásokat, alakítsunk ki új szokásokat, bánjunk takarékosan a forrásainkkal. Spórolással és hatékony felhasználással egyénileg is profitálhatunk és globálisan is jót teszünk. Egyéni takarékoskodásunkkal csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat, és példát mutatunk a gyermekeinknek is. Takarékoskodással élhetőbb jövőt teremtünk számukra.