„Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú.”
Mérő László
Sokunkkal igen gyakran előfordul, hogy egyik helyről rohanunk a másikra, folyamatosan aktívak vagyunk, és rengeteg teendőt végzünk el. Ha pedig nem hasznosan töltjük az időnket, akkor elfog bennünket a bűntudat, úgy érezzük, le vagyunk maradva. Azonban a folytonos aktivitás, nemcsak fizikai, hanem mentális kimerültséghez is vezethet. A pihenésre és lelassulásra mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy jól tudjunk teljesíteni. Sőt a „semmittevés”, amikor nem csinálunk semmi érdemlegeset, semmi említésre méltót, semmi olyat, ami szerepelne a teendőlistánkon – az is igazán hasznos a számunkra. Amikor semmit teszünk, akkor sem semmit teszünk, hanem valami mást. Ebben az üresjáratban, nem a cselekedetekre és tevékenységekre koncentrálunk, hanem magunkra, csak úgy vagyunk. Lehetőségünk nyílhat gyakorolni a mindfulnesst és a meditációt, behunyva a szemünket, arra koncentrálva, hogy ne gondoljunk semmire sem. Ilyenkor csak ülünk, lélegzünk, és az a célunk, hogy idővel elérjük azt, hogy üres lehessen az elménk.
A semmittevésre hajlamosak vagyunk negatív színben, haszontalanul eltöltött időként tekinteni. A tudatos semmittevés nem egyenlő a lustasággal, hiszen utóbbinál nincs kedvünk, motivációnk elvégezni a feladatainkat, és ehelyett a közösségi médiafelületeket böngésszük vagy éppen sorozatot nézünk. A tudatos semmittevés viszont pihentet és lelassít, kiszakít a mindennapi pörgésből.
A pihenés és lelassulás támogatja az érzelmek feldolgozását, segít megteremteni a belső egyensúlyunkat. Amikor lelassulunk lehetőségünk nyílik átgondolni, hogy hogyan reagáltunk egy-egy helyzetben, milyen érzelmeket éltünk át és milyen gondolatok kavarogtak bennünk. A pihenés tehát támogatja az önreflexiónkat. A kitöltetlen, nem aktív pillanatok megnyugtatják az idegrendszerünket, segítenek csökkenteni a stresszt, így energiával telve, feltöltődve, újult erővel folytathatjuk a mindennapok pörgését. A pihenés segít a kreativitásunk fokozásában, ilyenkor új ötletek és megoldások születhetnek, másképp láthatunk rá dolgokra. A kikapcsolódás növeli a figyelmi kapacitást, javítja a koncentrációt és a döntéshozatalt, melynek köszönhetően nagyobb hatékonysággal és figyelemmel tudunk a feladatainkhoz visszatérni, és tovább dolgozni. A produktív munkához szükséges a reproduktivitás is, mivel ekkor termelődik újra munkavégzési képességünk.
Hogyan építsük be a pihenést a mindennapokba?
Gondoljuk át, mik jelentenek számunkra kikapcsolódást! Ez lehet olvasás, séta a természetben, zenehallgatás, lényegében bármi, ami számunkra örömteli és pihentető tevékenység.
Álljunk ellen a kísértésnek, hogy minden pillanatunkat produktívan és aktívan töltsük el.
A várakozási időkre tekintsünk a szünet lehetőségeként.
Írjuk be a napi teendőink közé a pihenést, helyezzük prioritásba! Sokszor a pihenés az utolsó helyen szerepel a fontossági sorrendünkben, pedig nagyon fontos része az életünknek.
A semmittevés tehát bármilyen olyan tevékenység lehet, amely nem igényel tervezést, és nem terheli le az elmét erős külső ingerekkel. Amikor szünetet tartunk, időt adunk magunknak a gondolkodásra, a kikapcsolódásra, mely lehetőséget ad az inspirációra, a nézőpontváltásra, az ellazulásra, a fejlődésre, az ötletelésre, a lazításra, és annak átgondolására, hogy mik is az igazán fontos dolgok a számunkra.