Nem baj, ha van egy rossz napunk, mert a tudatosság és a társunk megtart minket
Számos szakirodalom szól arról, hogy a teljesítménykényszer, a folyamatos elérhetőség mind külső, mind belső alapelvárássá vált. Emiatt hajlamosak vagyunk elfeledkezni a legfontosabb erőforrásunkról: önmagunkról.
Pál Dorottya és Vonák Alexandra, a Támogatlak Csapat tagjai által 2025 decemberében indított Öngondoskodó Kihívás nem egy újabb feladat volt a munkatársak vállán. Azért került létrehozásra, hogy egy olyan tapasztalatot és kapcsolódási teret teremtsünk, amely képessé teszi a résztvevőket a kontroll és a belső egyensúly visszaszerzésére.
A program célja a mentális egészség támogatásával, az önreflexió fejlesztésével a jól-lét és az önbizalom erősítése volt. Segíteni próbált abban, hogy ne csak sodródjunk a feladatokkal, hanem érzelmi stabilitást teremtsen a legpörgősebb időszakokban is.
A kezdeményezés iránti érdeklődést - 50 fő jelentkezett – jól mutatta, hogy a vállalatcsoportnál nagy igény van a hasonló, támogató programokra. Az önismeret néha embert próbáló és akadnak olyan krízis időszakok, amikor nincs terünk rá. Végül 29 fő tudta teljesen végig vinni a programot.
Az Öngondoskodó Kihívás egy tájékoztató alkalommal indult, ahol a résztvevők megkapták az iránytűként szolgáló szakmai anyagokat. Lehetőségük volt kihívás kereső egyéni konzultációra is. Ezek segítettek abban, hogy mindenki megfogalmazza a saját, személyre szabott vállalását.
Próbáld ki!
Offline séta a szabadban kihívás Szeretném hetente egyszer vagy többször átmozgatni a testem. Elsőre nem nagy vállalást tennék, legyen 10-30 perc/séta. Amikor tehetem, sétálni megyek és közben figyelem a természetet, a körülöttem lévő házakat, utcákat, a környezetem. Emellett tudatos szeretnék lenni abban, hogy kevesebb időt töltsek a mobiltelefonommal, a közösségi médián. Ezért ezekre a sétákra nem viszem magammal a telefonomat. Akkor érzem, hogy elértem a célomat, amikor egy hónapon át tudom tartani ezt. Továbbá ha ebben a hónapban kevésbé érzem fáradtnak vagy kimerültnek magam, összességében nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. |
A kihívás fókuszba helyezte az egyéni célokat és az apró lépések jelentőségét. Segített legyőzni a mindennapi halogatást, miközben a munkatársak motivációs társakként egymást is támogatták a közös úton. A legnagyobb változást a tudatosság és a lassítás fontosságának felismerése hozta. Ez a tudatosság a résztvevők számára elsősorban azt jelentette, hogy képessé váltak különbséget tenni a sürgető kényszerek és a valódi céljaikat szolgáló tevékenységek között. A program résztvevői megtanulták távolabbról szemlélni saját érzelmeiket, ami lehetővé tette, hogy a mindennapi stresszhelyzetekben ne csupán ösztönösen reagáljanak, hanem tudatosan, önmaguk jóllétét előtérbe helyező döntéseket hozzanak.
Páran a programban tapasztalták meg, hogy milyen furcsa és egyben értékes csendben lenni önmagukkal. Közösen felfedeztük a rugalmasság erejét és azt, hogy nem baj, ha van egy rossz napunk, ettől én magam elég vagyok.
A program egyik legértékesebb hozadéka az egymásból merített erő és a kapcsolati támasz. Tere volt az empátiás panaszkodásnak, tapasztalatcserének és a hasznos tippek megosztásának. Mivel a szabad pillanatokban nehezebb volt tartani a vállalásokat, fontos volt, hogy a motivációs társak tartsák a lelket egymásban.
Az öngondoskodás segít annak a felismerésében, hogy mi szolgálja valóban az egyéni céljainkat. Illetve abban is támogat bennünket, hogy hogyan maradhat a pohár félig teli a nehezebb időkben is. Az Öngondoskodás Kihívás programban közösen szerzett tapasztalatok és az egymás iránti figyelem velünk marad a mindennapokban.
Bátorítunk mindenkit, hogy szánjon időt magára, és találja meg azt a tevékenységet, amely segít kapcsolódni önmagához vagy másokhoz, hiszen a tudatos törődés önmagunkkal és a környezetünkkel egyaránt gazdagítja az életünket.