Karácsonyi varázslat
Nagy az izgalom a Nyugati pályaudvaron, új mozdony állt forgalomba. Fiatal, lelkes és hatalmas, de még fel kell fedeznie a körülötte lévő világot, mert arról nem sokat tud.
Nincs megállás!
– Én nyerek! Én nyerek! Úgyis én nyerek! – mondta el századszorra is Jenő, de ahogy kapaszkodott felfelé az emelkedőn, a végén már egyre szuszogósabban, egyre zakatolósabban, egyre von-ta-tot-tab- ban. – Szép az erdő, szép a Bakony, különösen így ősszel, csak ez a meredek pálya…
Színkavalkád
Vége van a nyárnak, / hűvös szelek járnak…– mondogatta munka előtt egyik kedvenc versét Félix
Szúnyogtámadás
Felderítők! Irány a tópart! Kideríteni, hol vannak a legfinomabb falatok! Zümmögő hadosztály! Elterelő hadműveletre felkészülni! Szúró hadosztály! Bevetés indul! – így osztogatta a parancsokat a nyár legidegesítőbb, legkellemetlenebb csapatának vezére, a szúnyogtábornok.
Zűr az űrből
A fodros bárányfelhők mintha jóllakottan hömpölyögtek volna a világoskék égbolton, a nap hétágra sütött, lent a síneken pedig nagy sürgés-forgás vette kezdetét.
Mozdonybarátság
Egyszer volt, hol nem volt, a fűtőházon túl, még a bakterházon is túl, volt három jóbarát. A három V43-as villamos mozdony, mert hogy róluk volt szó, mindig számíthattak egymásra, kitartottak egymás mellett jóban-rosszban, hóban-fagyban, sőt még áramszünetkor is.
A sas, a rendőr, a rabló és az indián
Nem is csoda, hiszen már mindenki a péntekre készült. Ekkora lett meghirdetve ugyanis a hagyományos farsangi bál.