A halogatás jelenségével valószínűleg mindannyian találkoztunk már. Halogatás az, amikor egy feladat elkezdését vagy befejezését elhalasztjuk, elkerüljük, késleltetjük olyankor, amikor lenne időnk és lehetőségünk elvégezni azt. Most a halogatás negatív, passzív oldalával foglalkozunk, és nem az aktív halogatással, amikor szándékosan késleltetünk egy feladatot, mert tudjuk, hogy jobb teljesítményre leszünk képesek az időnyomás által. A passzív halogatás szorongást okoz, leblokkol és teljesítményt ront, mivel csökkenti a siker esélyét azáltal, hogy egy feladatra nem szentelünk kellő időt.
Mi állhat a halogatás mögött?
A halogatás okai lehetnek feladattal kapcsolatos és belső okok.
A feladattal kapcsolatos halogatás oka lehet, hogy túl komplex, monoton a feladat, esetleg más feladatok vonzóbbak számunkra. Elképzelhető, hogy nem megfelelő a környezet és az alkalom, a feladat nem fontos a számunkra, nincs elég információnk a feladatról, vagy éppen arra számítunk, hogy a probléma magától megoldódik egy bizonyos idő elteltével.
A belső okok ennél jóval mélyebbek és összetettebbek. Előfordulhat, hogy nem a saját, igazi céljainkért tervezünk lépéseket tenni, sőt szélsőséges esetben az is, hogy amit tervezünk, ellentétes az értékrendünkkel. Sokszor tapasztalhatjuk azt is, hogy amit meg akarunk tenni, félelmetes a számunkra, vagy éppen túl nagy változásnak, lépésnek tűnik, sőt meghaladja képességeinket és kapacitásainkat. Ez esetben ideiglenesen megkönnyebbülést élhetünk át, ha nem kezdünk bele egy kellemetlennek, nehéznek tűnő feladatba. Az is előfordulhat, hogy attól tartunk, nem megy majd elég jól a feladat elvégzése és csalódást okozunk magunknak és a környezetünknek. Emögött kudarckerülés és tökéletességre való törekvés is állhat, vagyis tökéletesen akarjuk elvégezni a feladatot, de félünk, hogy ez nem sikerül, ezért a kudarc elkerülésének érdekében inkább neki sem állunk.
Bármi áll is a halogatásunk hátterében, egy biztos: meg akarunk úszni valamit, azonban a tologatott feladatok lebegnek a fejünk felett, állandó nyomást gyakorolva ránk. Ahhoz, hogy megküzdjünk a halogatással, fontos, hogy tudatosítsuk a halogatás okait, amely mentén kiválaszthatjuk a megfelelő módszert, stratégiát.
Ha feladattal kapcsolatos a halogatás:
A rövid (legfeljebb 2 perces) feladatokat oldjuk meg! Ha egy feladatot kevesebb, mint két perc alatt el tudunk végezni, akkor ne is pazaroljuk az időnket arra, hogy feljegyezzük, és a későbbiekre hagyjuk, inkább abban a pillanatban fogjunk hozzá!
Tervezzünk! Írjuk fel, mik azok a feladatok, amiket szeretnénk elvégezni. Majd rendszerezzük ezeket prioritás szerint. Érdemes lehet kezdő és véghatáridővel is ellátni a feladatokat.
Tűzzünk ki reális célokat! Hajlamosak lehetünk túlbecsülni a napi teherbírási képességünket. A terveinket és saját magunk felé támasztott elvárásokat a hirtelen beeső feladatok és a napi hangulatszintünk, energiánk módosíthatja. Emögött az áll, hogy az azonnali igények prioritást élveznek a jövőbeliekkel szemben.
Bontsuk le a nagy feladatot kisebb részekre! Ha rémisztő a feladat komplexitása, nagysága, akkor gondoljuk át, hogyan lehet kisebb részekre bontani, ezáltal könnyebben átláthatjuk majd a lépéseket.
Használjunk emlékeztetőket! Ehhez segítségül fordulhatunk a telefonunkhoz, cetlikhez vagy a jegyzetfüzetünkhöz (az emlékeztetők különösen feledékenység és túlvállalás esetén hasznosak).
Ha belső okok okozzák halogatásunkat:
„Nyeljük le a békát!” Ennek a stratégiának a lényege, hogy végezzük el a legfontosabb, legkevésbé kedvelt feladatot. Ez azért is nagyszerű, mivel ha megcsináljuk, akkor elégedettséggel és motivációval fog eltölteni bennünket a nap további részében.
Jutalmazzuk magunkat! Javasolt a feladatrészek végére jutalmak kitűzése, figyelembe véve céljainkat és motivációinkat.
Iktassunk be én időket! Különösen hatékony, ha fáradtak vagyunk vagy a körülmények nem megfelelőek.
Teremtsünk nyugodt, megfelelő környezetet, így segítve a koncentrációnkat.
Ha megtehetjük, mondjunk nemet az újonnan bejövő feladatokra. Merjünk segítséget, szívességet kérni olyan feladatok esetében, ami mások által is elvégezhető.
Bocsássuk meg magunknak, hogy halogattunk, ez segít fókuszálni és tudatosan a feladatunkra koncentrálni.
Közérzetünk, motivációnk és teljesítményünk is javulást érhet el, ha tudatosítjuk a halogatásunk mögött álló okokat és érzéseket, majd megfelelő eszközzel, szemléletmóddal szépen fokozatosan megbirkózhatunk ezekkel.
Írta: Pál Dorottya