A pszichológiai időérzékünk nagyban befolyásolja gondolkodásunkat, viselkedésünket. Az időperspektívában való gondolkodás egy tudattalan kognitív folyamat, mely által kódoljuk, tároljuk és felidézzük a személyes élményeinket. Különbözünk abban, hogy hogyan viszonyulunk az időhöz, és ez a hozzáállás erősen befolyásolja a viselkedésünket, döntéshozatalunkat.
A múlt időperspektívái a negatív és a pozitív, amely azt mutatja, hogyan szemléljük, értékeljük a velünk már megtörtént életeseményeket, valamint cselekedeteink következményeit. A múltorientált személyek elsősorban a múlt eseményeivel foglalkoznak: gyakrabban emlékeznek vissza rég megtörtént dolgokra, illetve arra, hogy ezekben a helyzetekben miként viselkedtek, milyen döntéseket hoztak, és ezeknek a döntéseknek milyen következményei voltak. A múltnegatív időperspektíva leginkább a negatív élményekre összpontosít, vagyis a kudarcok és a rossz élmények kapnak nagyobb hangsúlyt. Az ilyen szemléletű embert pesszimista gondolkodásúnak tartják, aki hajlamos szorongásra és agresszióra is. Jellemző, hogy nehezen bocsát meg magának és másoknak is, és kevésbé hisz a személyes fejlődésben. Ez a perspektíva érzelmileg instabillá tehet. Ezzel szemben a múltpozitív időperspektíva szerinti gondolkodás megengedi az optimista gondolkodást, a múltbeli történetek pozitív kiértékelése által. A múltpozitív gondolkodás barátságossá tesz, társas kapcsolataink sikerét és az önbecsülést is növeli. A múltpozitív hozzáállás reziliens optimizmust hordoz magában, amely segít pozitívan felfogni és feldolgozni a történteket.
A jelen időperspektívái a fatalista és a hedonista. A jelenorientáltság születésünktől fogva alapvetően bennünk van, így segítve, hogy az „itt és most”-ban kielégítsük szükségleteinket és elérjük vágyainkat. A jelenhedonista időperspektívát az öröm iránti vágy hajtja, vagyis az, hogy hogyan lehet azonnal örömöt szerezni. A jelen élményeinek gyors elérése kockázatvállalásra késztet bennünket, a következmények figyelmen kívül hagyása mellett. A mottója: „Egyszer élünk!”. A jelenhedonista időperspektívában nincs helye a szorongásnak és a lehangoltságnak. A jelenhedonista gondolkodású emberek nem szeretik az elköteleződést, függetlenségre és szabadságra vágynak. A jelenhedonisták társasági emberek, akik könnyen teremtenek kapcsolatokat. A jelenfatalista időperspektívában való gondolkodás nem támogatja, hogy változtassunk a sorsunkon, azt mondja, hogy az élet csak megtörténik velünk, nem mi irányítjuk, nincs ráhatásunk. Ennek eredményeképpen a jelenfatalistáknál tanult tehetetlenség állhat fenn a jövővel kapcsolatosan. Ha az életünkben pozitív változás történik, akkor azt a jelenfatalista megközelítés külső tényezőknek tudja be, mint például a szerencsének és a babonáknak.
A jövőorientált személy a jövő tervezését helyezi a figyelmének középpontjába, vagyis minden jelenbeli cselekedete a jövőbeli céljait szolgálja. Kevésbé vállal kockázatot, mindig mérlegeli az előnyöket és a hátrányokat. A jövőorientált személynek konkrét elképzelései, céljai vannak, az életet a teljesítmény oldaláról szemléli. Ennek érdekében hajlamos lemondani a szórakozásról is akár.
A múlt idői perspektíva gyökereket ad, a jelen idői energizál, a jövő idői pedig teret ad a lehetőségek kibontakoztatására. A cél, hogy a helyzethez megfelelően, rugalmasan alkalmazkodva tudjunk időperspektívát váltani. Kutatások alapján az elégedett élethez magas múltpozitív, alacsony múltnegatív, közepesen magas jelenhedonista, alacsony jelenfatalista, magas jövőorientált időperspektíva az ideális. Hiszen ilyen nézőponttal a múlt eseményeinek a pozitív oldalára fókuszálunk, felelősséget vállalunk az életünkért, élvezzük a jelen örömeit, és teszünk a jól megtervezett céljaink elérésének érdekébe.
Hogyan tudunk alakítani az időperspektívánkon? Először is ne sajnálkozzunk a múlt eseményein, hanem keressük meg bennük a motiváló erőt, azt a nézőpontot, amely által a hasznunkká válnak. Gyakoroljuk a hálát pozitív múltbeli tapasztalások mentén. Keressünk olyan tevékenységeket, amelyekben el tudunk merülni, amit szenvedéllyel csinálunk. Továbbá szánjunk időt a kikapcsolódásra, a szeretteinkre és a hobbinkra.
„Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát és légy úrrá a holnapon!” (Zimbardo)