A kihívások akár pozitív hatással is bírhatnak életünkre, hiszen arra ösztönöznek, hogy olyan tulajdonságainkat fejlesszük, mint a bátorság, a kitartás vagy a képesség a csapatmunkára. Fontos értelmet rendelni a kihívásaink mellé, hiszen ez lesz a hajtóerőnk a távlati céljaink elérése felé vezető úton. Figyeljünk arra, hogy ne egyszerre akarjunk mindent! Adjunk magunknak fokozatosan győzelmi-, és sikerélményeket! Mindig legyünk tisztában azzal, hogy mi a távlati, „nagy célunk”, ugyanakkor ne tegyünk túlzott nyomást magunkra: ebben segítenek a kihívások.
A módszer hatékonyságát igazolja két brit hegymászó, a 25 éves Joe Simpson és a 21 éves Simon Yates története, akik 1985-ben elsőként mászták meg a perui Andokban található 6 344 méter magas Siula Grande nyugati falát. A diadal pillanata utáni, hegyről lefelé vezető út azonban rémálommá változott.
Az ereszkedés során Joe lezuhant egy jégszikláról és eltörte a lábát, amely ebben a helyzetben szinte egyenlő a halálos ítélettel: Az éjszaka beálltával a gyorsan közeledő vihar miatt a két hegymászó kénytelen volt a sötétben folytatni az ereszkedést, 45 méternyi kötéllel elválasztva, kommunikáció nélkül. A hóviharban, megfelelő látási viszonyok és közvetlen kapcsolat hiányában Simon a sérült Joe-t véletlenül leeresztette egy szikláról, aki több mint egy órán át csüngött, folyamatosan lefelé húzva társát. Simon kénytelen volt meghozni a nehéz döntést: elvágta a kötelet, ezzel Joe-t a biztos halálba küldte.
Joe egy gleccserhasadékba zuhant, de csodával határos módon túlélte az esést. Ahhoz, hogy elérje az alaptábort, át kellett kelnie 2,5 km gleccserhasadékon, majd 10,5 kilométer hosszan a gleccserek által hátrahagyott törmelékhalmokon és sziklákon. A túlélésre stratégiát állított fel, amely struktúrát és fegyelmet teremtett számára. Rövidtávú célokat határozott meg: "20 perc alatt elérem azt a hasadékot, aztán 20 perc alatt eljutok ahhoz a vörös sziklához." Időnként megdöntötte a célt, amely még több energiát adott neki, volt azonban olyan alkalom is, hogy nem sikerült elérnie 20 perc alatt a rövidtávon kitűzött célját. Ilyenkor dühöt érzett, de tudatosan távol tartotta magától a „teljesen reménytelen lejutni” gondolatot, amely inkább a „nagy képhez”, mint a kisebb célokhoz kapcsolódott, amelyeken a fókuszt tartotta.
Az utolsó estén valószínűleg 10 perc sétára lehetett a bázistól, de kimerültségében, hallucinációk között kilenc órájába telt, hogy elérjen az alaptáborig. Joe tizenegy nappal a lábtörését követően került kórházba. Az életét az mentette meg, hogy soha nem adta fel, kis célokat és kihívásokat jelölt ki magának. A történetéről könyvet írt, amelyet később megfilmesítettek Zuhanás a csendbe (Touching the void) címmel. A Siula Grande nyugati falát azóta nem mászta meg senki.
A közel negyven évvel ezelőtt történt eset is azt igazolja, hogy az elménk erejét sokkal hatékonyabban tudjuk kamatoztatni, ha – miután megvan a „nagy kép” hogy hová tartunk – a rövidtávra koncentrálunk. Sokkal könnyebb elérni egy hozzánk közelebbi célt, ennek megfelelően inkább a haladásunkra érdemes fókuszálunk, nem pedig arra, hogy milyen messze vagyunk még a végső céltól.
Kihívásokat játékosan is létrehozhatunk saját magunknak, amelyeket fontos, hogy vizuálisan is megjelenítsük. Felragaszthatjuk akár a falra egy fizikai naptár formájában, ahol kipipáljuk azon napokat, amelyeken pl. elmegyünk egy edzésre. Vagy mindezt vezethetjük egy elektronikus célkövető applikációban, ahol statisztikákat is tudunk kapni a haladásunkról.
Akár egy számonkérő partnert is bevonhatunk, akivel napi kapcsolatban állunk, és akivel heti szinten elszámolhatunk egymásnak. Itt kihívás lehet, hogy heti 4 alkalommal valamilyen sporttevékenységet iktatunk az életünkbe. Ha ez nem valósul meg, annak lehet egy következménye – akár pénzbüntetés formájában is –, amelyet a páros közösen, a kihívás elején határoz meg (pl. egy alapítványnak történő adomány elküldése is lehet a büntetés).
A kihívások segítenek, hogy fenntartsuk a lendületet és kitartsunk azon szokásaink mellett, amelyek minket szolgálnak. Arra bátorítunk, hogy győződj meg róla: vajon a szokásaid és kihívásaid izgalmasak és vonzóak számodra? Hiszen, ha kellően izgalmasak ezek a tevékenységek, akkor sokkal nagyobb könnyedséggel és lelkesedéssel tudod véghezvinni mindet. Végső soron nem csak téged szolgál majd a jó szokások kialakítása, hanem a sikeresen teljesített kihívások által pozitív hatással lehetsz más emberek életére is a példamutatásodon keresztül.