Az öngondoskodás luxus?
Közel sem, mégis sokszor így tekintünk rá. Pedig szükséges és fontos tevékenység, amely hozzájárul lelki egészségünkhöz, így megelőzheti a kiégést, helyreállítja a pszichés energiatartalékokat, valamint javítja a figyelmet, a kreativitást és az empátiára való készséget.
Hogyan tudsz öngondoskodóvá válni?
A tudatos öngondoskodás első lépése testi érzéseink tudatosítása, vagyis annak a felismerése: hogy vagyunk testileg? Például: éhesek vagyunk-e vagy fáradtak? Hol érzem a különböző érzelmeket, hogy hatnak rám a testileg? Mit jelez ez számomra? Ezután következhet az érzelmeink azonosítása és a hangulatunk mélyebb megfigyelése: „Hogy vagyok most?” „Mi zajlik bennem?” „Mire van szükségem valójában?” .
Ha azonosítjuk az érzéseinket, akkor kezelhetőbbé válhatnak számunkra, így már meg tudjuk nevezni, mire van szükségünk. A naplóírás sokat segíthet az azonosításban és annak tudatosításában, hogy mit teszünk, vagy mit tehetünk magunkért. Az időmenedzsment szintén fontos része az öngondoskodásnak. Érdemes ránézni napi és heti tevékenységeinkre, rendszerezni, mi fontos és mi sürgős, illetve kigyomlálni a nem fontos, nem sürgős feladatokat, hogy helyet teremthessünk a feltöltő tevékenységeknek. Az öngondoskodás több szinten értelmezhető: magába foglalja a fizikai és az érzelmi dimenziókat, de fontos szerepe van a szociális, spirituális, pénzügyi, munkahelyi, sőt akár globális szinten érzékelt jóllétnek is. Több tényező állhat az öngondoskodás útjába: érezhetünk például bűntudatot amiatt, hogy időt szánunk magunkra, az is lehet, hogy túlvállaljuk magunkat, vagy perfekcionizmus miatt háttérbe szorítjuk saját szükségleteinket. A társadalmi elvárások – különösen teljesítményorientált kultúránkban – szintén azt sugallhatják, hogy a pihenés és a befelé figyelés a gyengeség vagy a lustaság jele. Ezeknek az akadályoknak a felismerésében és oldásában sokat segíthet a tudatosság, az önismeretünk fejlesztése és az egészséges határhúzás gyakorlása.
A tudatos öngondoskodás egyik praktikus eszköze az egyéni öngondoskodási terv, amelyet magunk számára állíthatunk össze, rövid- és hosszú távú tevékenységeket, célokat megfogalmazva. Mi az, amit meg akarok csinálni, naponta, hetente, évente azért, hogy jobban legyek a bőrömben? Rövid távon ide tartozik például a naplózás (pl. hálanapló), a stresszkezelési technikák (pl. légzéstechnika) gyakorlása vagy a gyors stabilizációs gyakorlatok, míg hosszútávon a mindfulness, a relaxáció, imagináció elsajátítása lehet hasznos. Emellett a mozgás, a tánc, a természetben töltött idő rendkívül jótékony hatású: lenyugtat, földel nehéz stresszhelyzetekben is. A cél az, hogy olyan, jóllétünket támogató szokásokat alakítsunk ki, amelyek valódi támogatást nyújtanak akár váratlan élethelyzetekben is. Az öngondoskodás tehát nem luxus, hanem alapvető szükséglet és egyfajta befektetés, amely támogatja a testi-lelki egészségünket, a mindennapi teljesítményt és a kapcsolatok minőségét is.
Tedd meg az első lépést: kérdezd meg magadtól ma, mire van szükséged valójában ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb légy.
Forrás: Dr. Lantos Katalin pszichológus előadása (2025. Lelki egészségnapok - Szeged)