Az új év sokak számára a változás ígéretét hordozza. Fogadalmak, tervek, „újrakezdés”, nagy elhatározások születnek ilyenkor — gyakran azonban épp ez a lelkesedés válik nyomássá. Amikor azt érezzük, hogy „most vagy soha”, vagy „ezt most tényleg meg kell változtatnunk”, könnyen kialakulhat stressz, szorongás, később kudarcélmény. Pedig az évváltás akkor tud igazán támogató lenni, ha nem a hibáink számonkérésére használjuk, hanem a saját lelki szükségleteink meghallgatására.
Az év vége és az új év kezdete természetes alkalmat teremt arra, hogy visszatekintsünk: mit sikerült és mit nem sikerült elérni, mi ment jól és mi volt megterhelő a számunkra, valamint mi az, amit el szeretnék engedni és mit szándékozunk továbbvinni. Ez a fajta belső összegzés segít tudatosítani, milyen lelki állapotból érkezünk az új évbe. Ha megengedjük magunknak a lezárást, és időt adunk a büszkeség és a csalódás érzésének is, akkor az új év valódi átmenet tud lenni. A gond ott kezdődik, amikor a visszatekintést önostorozás kíséri, vagy amikor az elkövetkező évtől irreálisan sokat várunk, mivel a túl nagy, hirtelen célok gyakran több szorongást keltenek bennünk, mint örömöt.
Az új év nem azért fontos, mert határvonal a régi és új énünk között, hanem sokkal inkább azért, mert alkalmat ad arra, hogy tudatosítsuk: hogyan szeretnénk bánni magunkkal a következő hónapokban. Ez a fajta öngondoskodás szólhat apró szokásokról, egészséges határokról, lassú önismereti munkáról, elfogadóbb belső beszédről.
Az új év lehetőséget ad arra, hogy ne „csak változást” akarjunk, hanem tudatosan gondoskodjunk a mentális egészségünkről: szokások, határok, önreflexió, önelfogadás révén. A változás ilyenkor nem ugrás, hanem lépés.
Hogyan építhetjük be az új évi fogadalmainkat a szokásaink közé?
Kezdjünk apró, reális szokásokkal! Ne tűzzünk ki „mindent megváltoztató” fogadalmakat, hanem válasszunk 1-2 apróbb, de megvalósíthatóbb célt. Ilyen lehet például napi 5-10 perc mindfulness vagy hála-gyakorlat. A cél legyen inkább a folyamat-, mint eredmény-orientált, mert ez segít elkerülni a túlzott nyomást és a csalódást.
Ne essünk túlzásokba, kezdjük el csak egyetlen szokással. Azzal, amelyiket a legkönnyebbnek érezzük. A kezdeti sikerélmény önmagában lendületet ad majd a további változásokhoz.
A sikerélmény, ha azt az egyetlen szokást be tudjuk vezetni, tovább fog vinni bennünket a nagyobb erőt igénylő változások felé.
Ha pedig több szokás hívogat és nem tudunk dönteni, adjunk magunknak egy-két hetes tesztidőket. Maradjunk azoknál, amelyek szívből jönnek, amik valóban kikapcsolnak.
Ne azért vezessünk be egy szokást, mert mások szerint az jó vagy, mert mindenki csinálja. A tartós szokás attól marad meg, hogy nekünk ad valamit: nyugalmat, energiát, egy kis teret.
5 szokás, amit érdemes magunkkal vinni a következő évre:
Figyeljünk a saját igényeinkre is. Ez nem önzés, hanem öngondoskodás.
Adjunk hangot az érzéseinknek.
Szánjunk időt az önismeretre.
Legyünk kedvesek magunkkal és másokkal is. A belső kritikus hangot formájuk át belső támogató hanggá.
Tudatosítsuk magunkban: elég jók vagyunk.
Fontos, hogy nem kell új emberré válnunk az új év miatt, január 1-jétől. A változás nem dátumfüggő. Az új év nem határkő, inkább lehetőség: hogy jobban kapcsolódjunk önmagunkhoz.