Fehér karácsony
– Én már előkészítettem a szánkómat. Alig várom, hogy essen a hó. – Én előbb megépítem a legeslegnagyobb hóembert, ami valaha létezett.
Az a fránya nátha
Peti nagyon várta már az idei őszt. És nemcsak azért, mert most kezdte az iskolát, hanem mert az iskola a városban van, és oda vonattal kell bejárnia minden nap.
Meglepetés
Zsúfolt szerelvényekkel pöfögtek a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút mozdonyai a nyár végi forróságban. A kánikula elől sokan menekültek a hűsítő árnyékot adó erdőbe, ahol vonatozás közben a menetszél még kellemesebbé tette az utazást.
A sárkánytojás legendája
Olyan gyors szeretnék lenni, mint egy villámsárkány, olyan észrevétlen, mint egy rejtőzködő sárkány, olyan erős, mint egy tűzokádó sárkány, és olyan cseles, mint egy vízisárkány..
Állj, mert jön a vonat!
Nagy volt a nyüzsgés a Síntanodában, ahová a kis mozdonyok, motorvonatok, jelző- és biztosítóberendezések járnak.
Gyereknapi csoda
Forgott az óriáskerék, repült a körhinta, ütköztek a dodzsemek, ringatózott az ugrálóvár, színes és formás lufik táncoltak a szélben, hangos kacagások és vidám sikítások töltötték be a teret…
Tavaszi nagytakarítás
A sarokban nyolc apró szem figyelte árgus tekintettel, repül-e felé végre valami friss falat? Nem repült. Pókunk azonban türelmes volt, várt kitartóan.
A szeretet fénye
Hideg volt és sötét. Az utca már teljesen kihalt. Se emberek, se autók. E különleges napon a tömegközlekedés is leállt már délután.
Varázshegy legendája
Egyszer volt, hol nem volt, valamikor réges-régen, még jóval a vasút előtti időkben, amikor mindenki csak gyalog vagy lóháton közlekedett, volt egy különleges hely, amit úgy hívtak: Varázshegy.